Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet filmkritika

Univerzumépítés

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban egy tömegpusztító fegyver árnyéka vetül a gyanútlan galaxislakók mindennapjaira, a totalitárius rendszert kiszolgálandó, hogy félelmet és reszketést hintsen el a szívekben birodalomszerte. Egy maroknyi eltökélt lázadó azonban elszántan dacol a Sötét Oldallal, hogy apró tettük a történelem folyamát egészen más mederbe terelje! Ez csak egy Star Wars-történet! Abból is az a sorsfordító fajta!

Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet magyar poszter moziplakát

Végre, végre, VÉGRE sor kerül a Star Wars Univerzum bővítésére! Na de ne legyünk igazságtalanok! Volt nekünk egy rejtegetnivaló, mélységesen szégyellt Holiday Special televíziós spin-offunk, később az ewokok rendeződtek karavánba és harcoltak az Endor bolygóért, nem beszélve az animációs sorozatokról, melyekben hol a klónok háborúztak, hol a rebellisek lázadtak. Azonban mégiscsak mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen a Disney égisze alatt – tudjátok, ahol Mickey-egér alakú nap ragyog az égen! – ez az első élőszereplős spin-off, amely nem része a Skywalker családregénynek, hanem úgy különül el tőle, hogy mégiscsak beleolvad. S ezzel ellentmondásba sem keveredünk önmagunkkal!
A sztoriból mi sem árulnánk el a szűkszavú hivatalos szinopszisnál többet, bár az interneten keringő videós marketinganyagok már sok mindenről fellebbentették a fátylat. Elég annyival tisztában lenni, mielőtt beülnénk a moziba, hogy a film a Halálcsillag terveinek ellopásáról szól, s így valahol a 3. és a 4. rész, A Sith-ek bosszúja és az Egy új remény közé simul be történetileg.

zsivany_egyes_kritika1

A tavalyi ébredő Erő (kritikánk róla itt!) óriási nosztalgiafaktorával újra meghozta az étvágyunkat a Star Wars-filmek iránt, de a habzsolása közben rá kellett döbbennünk, hogy egy hatalmas adag tejszínhab az egész, mindenféle édes töltelék nélkül. Egy újragondolt Egy új reményt láthattunk, a kornak megfelelően feltupírozva, s a Disney megalomániájával átitatva, néhány Lost-szerűen* feldobott, a folytatásokban elvarrásra váró szállal, rendkívül profin összerakva. Azonban igazi újdonságot nem kaptunk, inkább csak egy rajongói filmet, újabb Halálcsillagmintás rókabőrrel!

zsivany_egyes_kritika2

Éppen ezért a Zsivány Egyest nagy elvárások előzték meg, reménykedve egyfajta nézőpontváltásban, amellyel kicsit maga mögött hagyja a Skywalker-kánont, s ezzel bővíteni képes ezt a mesebeli univerzumot. Ugyan a Halálcsillagtól jelen opusz sem képes eltávolodni – kezdem azt hinni, hogy a főcímben (Star Wars) a STAR valójában erre utal! -, de minden egyéb fronton kellemes meglepetéssel szolgál.

zsivany_egyes_kritika3

Gareth Edwardsnak nagyszerűen sikerül magát a Star Wars hangulatot megidézni, sőt, új színekkel gazdagítani, bár a Monsters és a felemás minőséget képviselő, de hangulatában szintén kiváló Godzilla után a rendező neve számomra kezd garanciát jelenteni. A nagy kérdőjel a történetre vonatkozott, amelynek alapötletét John Knollnak köszönhetjük, aki évtizedekig George Lucas vezető trükkmestereként dolgozott (többek közt az Egy új reményen és a Jedi visszatéren is!). Knoll alapötletét Gary Whitta csiszolgatta tovább, aki korábbi munkáival, a szép reményű Eli könyvével és a hatalmasat bukó A Föld utánnal nem igazán tudott érdemi repertoárt felmutatni. A vázlatokból Chris Weitz (Egy fiúról, Hamupipőke) írt forgatókönyvet, amelyet végül a Bourne-filmeket jegyző Tony Gilroy fejezett be. Sajnos az elvárásokkal ellentétben nem igazán tett jót a szkriptnek, hogy ennyi kézen megfordult, mert a tényleg kiváló alapötletből egy viszonylag korrekt sztorivezetésű, de a dialógusok és a drámai csúcspontok terén elvérző produktum született.

Rogue One: A Star Wars Story(Donnie Yen)Ph: Film Frame©Lucasfilm LFL

A történet egyik érdeme, hogy ügyesen hozza össze a csapatot, kerülve a heist-movie-k olykor nyögvenyelős erőlködését, és kivétel nélkül izgalmas figurákat sikerül összeverbuválni, szemben ébredő Erő – a “nagy öregeket” leszámítva – jellegtelenebbnek tűnő stábjával. A Zsivány Egyes belső magja végre egyéniségekből áll, akik céljaik érdekében nem restek olykor kisebb kirándulást tenni az Élet árnyékosabb oldalára. Diego Luna esetében kezdetben ugyan kilóg a lóláb, elsősorban a fizimiskája miatt, de a történet közepére a színészi játékával sikerül meggyőznie, hogy ott a helye a csapatban. Felicity Jones jó választásnak bizonyul, bár azért nem bántam volna, ha ragadt volna még rá némi öntudatosság mondjuk Leia hercegnőből. K-2SO mérsékelten szórakoztató figura, de belé is programozhattak volna nagyobb adag pimaszságot. A robot, és alapvetően a film magyar nyelven való megszólalása nem igazán öregbíti a szinkronszakmát, jelen esetben indokolt az eredeti nyelvű megtekintés. A színészek közül magasan kiemelkedik Ben Mendelsohn Orson Krennick, a becsvágytól fűtött birodalmi tiszt alakításával: ha nagyobb teret és több időt kap a játékhoz, akár az új Christoph Waltz-ot is ünnepelhetnénk a személyében.

Rogue One: A Star Wars Story(Ben Mendelsohn)Ph: Film Frame©Lucasfilm LFL

Látvány terén nem érheti szó a ház elejét, igényes fényképezés és kiváló operatőri munka jellemzi a filmet, minden valódinak tűnik, gyönyörű nagytotálok, elképesztő helyszínek váltogatják egymást, az akciójelenetek szépen koreografáltak, s ahogy az előzetesekben láthattuk, van itt minden dögivel: szárazföldi hadviselés egzotikus helyszínen lépegetőkkel karöltve, mozgalmas légi és űrcsaták, ahogy azt egy klasszikus Star Wars-filmtől elvárjuk – ebből a szempontból megtartja epikusságát és nagyívűségét jelen opusz is, egyszóval most sem babra megy a játék!

zsivany_egyes_kritika5

A CGI-nál viszont vannak alapvető hiányosságok, ez azon néhány, számítógéppel generált karakternél érhető tetten, “akik” nagyon elütnek a környezettől – nem is értem, miért nem elég, hogy csak utalnak rájuk, mint hogy konkrétan – face to face – megmutatják őket! Ez a “szájbarágás” olykor történeti síkon is megfigyelhető, illetve néhány drámaibb jelenetet “túltolnak”, pedig a kevesebb több lenne (például amikor a Saw Gerrerát játszó Forest Whitaker elbúcsúzik Felicity Jones karakterétől)!

zsivany_egyes_kritika6

A Zsivány Egyes a nagy finálét követően ügyesen hozzákapcsolódik a 4. részhez, az Egy új reményhez, mindezt olyan vehemenciával, hogy a vetítést követően legszívesebben rohannánk haza betolni a lejátszóba a régi klasszikus trilógiát. A film végi Darth Vaderes zúzda pedig kitörölhetetlenül ég bele minden Star Wars rajongó szürkeállományába!

zsivany_egyes_kritika8

A Zsivány Egyes ugyan nem az a háborús darab lett, amelyet Edwards beharangozott – kérjük szépen a rendezői verziót! -, azaz nem egy Ryan közlegény vagy Piszkos tizenkettő Star Wars köntösben – valószínűleg a Disney által kikényszerített újraforgatások miatt -, ennek ellenére sikerült horizontot nyitnia más megközelítések felé is. Kezdetnek ez is elég! Egy Star Wars-történetnek mindenképp! A Disneyland feneketlen bugyraiba vezető utunkon pedig – Mickey egér helyett – továbbra is az Erő legyen velünk!

Értékelés: 8/10

*Lost – Eltűntek: Az ébredő Erőt rendező J. J. Abrams alkotóként jegyzett televíziós sorozata, ami meghozta számára a világhírt. Rengeteg elvarratlan szál maradt benne vissza!


Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet filmadatlap


4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. 34 éve láttam először minden idők legjobb filmjét, A Birodalom visszavág-ot. Azóta aki ismer tudja, hogy mit jelent számomra ez a film. Kylo Ren és az egész 7-ik rész minden pillanata nagyon tetszett, meg a Zsivány egyes sem rossz, bár ebből rengeteg igazi Csillagok háborújás dolog hiányzott: először is a zenéje. NINCS Star Wars, STAR WARS zene nélkül!!!! Aki ezzel nem ért egyet, az nem SW-rajongó! Ez nem vita tárgya, egyszerűen így van és kész! Amikor megjelenik a Star Wars lényege, Darth Vader, nem szólal meg a nagyúr nagyon is hozzá illő muzsikája?! Hogy lehet ekkorát hibázni?! A trailerek tele vannak a klasszikus trilógia hangjaival, ebben semmi (értsd: SEMMI!). A másik hiányzó dolog pedig a film elején rövid bevezető történet a végtelenbe tűnő betükkel. Ilyeneket nem lehet kihagyni egy SW-történetből! Ja, ami még nagyon zavart, az Tarkin és Leia hihetetlenül pocsék sámítógép-másai! Minden más szuper volt, Krennic sokkal jobb, mint Tarkin, a jelenetek-tájak elképesztőek, lépegetőket látunk újra, Darth Vaderből kaphattunk volna többet is (!), na meg a Jedi-templomból iscsak keveset láttunk, jó az átkapcsolás az Egy új remény felé is.
    Véleményezzetek, és ami a legfontosabb: az ERŐ legyen Veletek!

  2. Szerintem kicsit kiégtem ezektől a sablon hollywoodi blockbusterektől mostanában. Itt is értem, hogy miért szeretik az emberek, de egyszerűen semmit nem éreztem, amikor vége lett a filmnek. Max annyit, hogy fáj a seggem.

    SPOILEREK

    Ami tetszett:

    – Cassian Andor karaktere oké volt.
    – Ben Mendelsohn remek főgonosz, lehetett volna kicsit többet is a vásznon.
    – Donnie Yen kemény két verekedése szerencsére jó lett.
    – Vader ott volt a szeren, mégha karakter idegen is, amit csinált a film végén.

    Amik nem tetszettek:

    – A főszereplő csaj borzalom, én nem is értem ezt hogy gondolták. Béna fejeket vágott végig, egyáltalán nem hittem el, hogy milyen kemény. A lelkesítő beszédek (2 van belőle!!!) kínosak.
    – A közbeszúrt poénok, főleg a robot részéről marhára nem voltak viccesek. Legalábbis nálunk a moziban senki nem nevetett.
    – Forrest Whitaker minek is volt ebben a filmben?
    – Túl hosszú, hiába látványos a végső csata, egyszerűen annyira untam már a filmet addigra, hogy nem tudott lenyűgözni ez sem. Talán a felvezetés volt túlságosan elnyújtva?
    – A CGI karakterek. Ez most így komoly volt? Nem akartam hinni a szememnek. Még a renderelt Tarkin úgy ahogy kinézett valahogy, de Leia. Milyen természetellenesen mozgott a szája…
    – A végén semmi katarzis, a karakterek csak meghalnak oszt cső, egyikért sem izgultam, egyik halála sem zaklatott fel különösebben.

  3. Az első harminc percbn sikerült kétszer is elbóbiskolnom. Nem érdekelt a felvezetés, olyan muszáj, hogy legyen egy bevezetés rész íze volt. A felétől azonban már hozta az elvárt szintet. Ez a film jobban bejött, mint a tavalyi ébredő erő. Darth Vader zúzása a végén pedig tényleg dobott az összhatáson. Nem gondolom, hogy karakteridegen lenne, hisz még Anakinként is tolt egy hasonlót, mikor meghalt az anyja…
    A szinkron viszont szánalmas volt. Ennyi erővel felkérhették volna Paudits Bélát is Darth Vadernek. Ujlaky Dénes nem vállalta? Az ő öblös hangja még elfért volna a nagy elődök után (Kránitz, Hollósi)

  4. 4.5.6 faintos. 1.2.3. lassú halál. Az utóbbi két valami satanyék. Ezeket ne kapcsolják sehová, felejtsék el a star warshoz kapcsolódást. Csinálják nyugodtan az ilyen filmeket, csak ne kapcsolgassák a semmit, sehová. Hagyják a békés nyugodt elmúlást a star wars 4.5.6. nak. Zsivány 1, Savanyúlét 2, Galaxisgyötrés 3. Ezek szóljanak nyugodtan másról csak ne a star warsról.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ