Thor: Ragnarök filmkritika

Új utakon

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A Marvel az új rendezőjével tizenkilencre húzott lapot, és Thort a mennyekbe emelte. A Galaxis Őrzői óta nem láthattunk ilyen pimasz és szórakoztató képregényfilmet.

Thor: Ragnarök moziplakát poszter

A Marvel-filmek közel egy évtized alatt a képregény-adaptációk zászlóshajóivá nőtték ki magukat. Épp ebből kifolyólag áll(t) fenn annak a veszélye, hogy az évente jellemzően két produkcióval – idén és jövőre már néggyel már hárommal (!) – jelentkező stúdió idővel egy kaptafás, futószalagos tömegáru-gyárrá degradálódik. Érett már valamiféle paradigmaváltás, amely a legutóbbi két Marvel-filmben, a Pókember: Hazatérésben és most, a Thor 3. részében végre be is következett. James Gunn 3 évvel ezelőtt szembeköpte az addigi mozgóképregényes trendeket A Galaxis Őrzőivel, a legszórakoztatóbb Marvel darabot dobva össze, most a jeles új-zélandi rendező, Taika Waititi tette meg ugyanezt azzal, hogy kvázi rápisálta a monogramját a klasszikus marveli filmes hagyományokra. És milyen jól tette!
Thor a Marvel mostohagyereke, akinek két saját film után sem sikerült elfoglalnia az őt megillető helyét a rivaldafényben. Thor figuráját a nézőkkel együtt unta már a címszereplő Chris Hemsworth is: a villámok istene valahogy csak bosszúálló társaságban volt képes isteni szikrát kicsiholni magából, szólóban elmerült a középszer tengerében. Pedig maga a Shakespeare-adaptátor, Kenneth Branagh vezette be hagyományos fantasy eposzként a köztudatba, míg a folytatást a fajsúlyos televíziós sorozatokon – köztük a Trónok harcán – edződött Alan Taylor merítette meg a sötétségben, mégsem sikerült az isteneknek kijáró elsőbbséget kiérdemelnie a Marvel-moziverzumban. Egy új-zélandi kis krapek kellett hozzá a sajátos humorával és a Himalájányi szívével, hogy Thor végre valóban istenné váljon!

Hulk megy és belefúj azokba a sípokba!

Thor, kisebb kitérővel, hazatér Asgardba. Fivérével, Lokival elindulnak, hogy megkeressék apjukat, Odint, útjuk során azonban frissen szabadult nővérükbe, a Halál istennőjébe, Helába botlanak. Miközben a fivérek megpróbálnak elszabadulni egy furcsa bolygóról az univerzum túlsó felén, amelyet a Nagymester irányít, addig Hela uralma alá hajtja Asgardot. Thor és a világának megmentése között nemcsak a távolság és a család fekete báránya áll, hanem egy hatalmas zöld szörnyeteg, akivel az Arénában kell megküzdenie a legerősebb címéért.

És a győztes…

A Thor: Ragnarök – mint ahogy a címe is mutatja – valójában egy sajátos reboot: a vég egyben valaminek a kezdetét is magában foglalja. Nem véletlen, hogy a színészek, köztük a Hulkot alakító Mark Ruffalo is attól tartott a forgatás alatt, hogy most aztán végérvényesen hazavágják a Thor-univerzumot. Waititi ugyanis nemcsak a sztori gerincét alkotó skandináv mitológiát fazonírozta át a saját szája íze szerint, hanem a karaktereket is. A végeredmény: a paródia hajszálvékony határán egyensúlyozó mozi, rengeteg abszurdba hajló helyzetkomikummal! Itt Thor nemcsak az aranyló fürtjeit veszíti el, hanem vele együtt a néző is az eszét… a röhögéstől! Hangulatában és atmoszférájában megszületett A Sötét Lovag-trilógia tökéletes ellenpólusa.

Az istenek alkonya (Ragnarök) avagy a Júdások csókja a Gecsemáné-kertben: Odin, Thor és a rendező

A Thor Ragnarök vicc a köbön! De számomra még ennél is fontosabb, hogy – és emiatt messzebbre is mutat, mint a hazatérő Pókember – szakít a Marvel standard megoldásaival, és egy érdekfeszítőbb, izgalmasabb lezárással él. Más kérdés, hogy arányaiban elnagyolt: bár Asgard léte a tét, csupán a film elején és végén időzünk el ott hosszabban; a rendező jobban érzi magát a Nagymester bolygóján, ahol aztán igazán szabadjára engedheti a fantáziáját.

Wagner után szabadon: A walkürök lovaglása

Thor az új filmjében nem kicsinyes, rengeteg játékidőt enged át a Nagyfiúnak, aki most több időt tölt bezöldülve, mint Banneri lárvaállapotban. Ahogy a két korábbi Bosszúállók-filmben, most is imádnivalóan szórakoztató a párosuk, amihez Loki asszisztál lelkesen. Jeff Goldblum szinte lubickol a nagymesteri szerepkörben, és az új rendezői megközelítésnek hála Anthony Hopkins is tartogat meglepetéseket. A 48 éves Cate Blanchett szuperdögös és baromi gonosz, viszont meglehetősen kétdimenziós figura. Karl Urban Hela pribékjeként teljesen felesleges karakter, semmit nem veszítettünk volna, ha a vágóolló áldozatául esik. Aki viszont végig tündököl, az Tessa Thompson valkűrként: neki nagyon jól áll ez a felettébb színes világ, egyszerre bájos és cinikus, pontosan olyan ellentmondásos, mint amilyen a film rendezője. És ha már szóba került, Waititi ezúttal is hű marad önmagához, és, akárcsak a korábbi filmjeiben, ebben is feltűnik egy nem is olyan apró szerepben: ő Korg, a kőszörny, aki Thort istápolja a gladiátorok közt.

Ciao, én rendeztem a filmet! (Taika Waititi alias Korg)

Bizony nagyon kellett már Thornak, és Thor mellett az egész univerzumának a Waititi-féle beöntés: fölírhatnánk receptre más szuperhősök számára is! Látszik, hogy Chris Hemsworth milyen jól érzi magát a szerepében, vállára borított abrosz ide vagy oda! Azonban mielőtt csontig benyalnánk az ördög segglyukába, mindenképpen le kell szögezni, hogy a Thor: Ragnarök sem több, mint egy marveli mozgóképregény: nem tud, de nem is akar más lenni, és a tartalom meghatározza a formát. Remélem, hogy Waititi nem fog lecövekelni a Marvelnél, mert ennél sokkal tehetségesebb.

A három főszereplő: Thor, Bruce Banner és az ördög segglyuka

A Marvel viszont maradjon csak az új koncepciónál: karoljon fel újabb és újabb, zöldfülű, filmes zseniket, adjon nekik rengeteg lóvét és szabad kezet, hogy a Marvel-moziverzum nekik kiutalt, apró kis darabkáit a saját művészi ambícióikkal átitatva szolgálhassák fel a nagyérdeműnek. Így mindenki jól jár, kiváltképp mi, nézők. Francba a lefektetett szabályokkal, az avítt dogmákkal és a bigott rigolyákkal! Új, izgalmas megközelítések, távlatok és perspektívák kellenek! Álljunk fel az asztalra egy új nézőpontért, akárcsak a Holt Költők Társaságában! Káosz kell! Meg világvége! Ragnarök!

Értékelés: 8,5/10


Thor: Ragnarök filmadatlap



4 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ