The Commuter – Nincs kiszállás filmkritika

Nem vagy már túl öreg ehhez?

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Repülő helyett vonat, kiszámítható izgalmak és minőségi garanciaként Liam Neeson, az örök állandó, aki kortalanul ingázik az akciófilmes szerepek közt.

A magyarosítástól megkímélt The Commuter akár a Non-stop 2 címet is viselhetné, hiszen az alapfelállás közel hasonló, csupán a helyszín változik: Liam Neeson ezúttal egy száguldó vonaton fut versenyt az idővel. Jaume Collet-Serra rendező most még arra sem veszi a fáradtságot, hogy legújabb akcióthrillerjének főhősét legalább annyira árnyalja, mint tette azt az Éjszakai hajszában. Sőt, a lehető legtöbb klisét igyekeznek a három (!!!) fős írói stábbal a történetbe szuszakolni. Collet-Serra filmjei jellemzően a legnagyobb közhely-halmazok, amelyekből a rendező aztán biztos kézzel fabrikál működő, mi több, szórakoztató tartalmat. Most sincs ez másképp.
Neeson biztosítási ügynökként a legszürkébb átlagember benyomását kelti, aki örök anyagi gondokkal küzd – ezúttal a gyerek iskoláztatása söpri ki a családi kasszát -, miközben tizenvalahány éve ingázik munkába ugyanazon a vasútvonalon a bel-, és a külváros között. Kreatív vágással kerül bemutatásra az idegölő napi rutin az újra és újra ismétlődő jelenetek halmozásával. A mókuskerékbe fásult szereplőkkel együtt sóhajtunk fel: már megint kezdődik egy újabb hétköznap. Hogy aztán rádöbbenjünk a kegyetlen valóságra: basszus, hiszen ebből áll az életünk!

– …és a potenciális ügyfelet meg fogom keresni, meg fogom találni és meg fogom győzni.
– Há’ persze, Liam! Na húzz el! Ki vagy rúgva!

De a mai nap másnak bizonyul: minél sz@arabbul alakul Neeson karakterének, annál szórakoztatóbban nekünk. Kezdődik némi családi összezörrenéssel, amit a munkahelyi elbocsátás klasszikus sablonpanelje követ – persze mindez soha rosszabbkor! Igazi rémálomba azonban csak azután fordul át az egész, miután feltűnik a vonaton a zebramintás cipőjű nő, és fura ajánlatot tesz a férfinak. Innentől kezdve tényleg nincs kiszállás ebből a Száguldó erőd és a Féktelenül szerelemgyerekének is beillő, “csavaros” krimiből, ami ugyan előre kiszámítható, mégis izgalmakban bővelkedve gördül a látványos végkifejlet felé.

Kiskegyednek csúcs a zebramintás cipője, de nem vagyok lábfetisiszta! Szemben a rendezővel!

A bűnügyi szál meglepetéseket nem tartogat, a nagy nehezen összeálló összeesküvést többszörösen a szánkba rágják, a forgatókönyvírókat legszívesebben keresztbe a vonat elé fektetnénk. A két konstans, Collet-Serra és Neeson azonban tudja a dolgát: utóbbi Bryan Mills-i szenvtelenséggel dübörög végig a vonaton, előbbi pedig minden rezdülését hűen megörökíti. A rendező legnagyobb örömünkre most is előszeretettel elpepecsel a David Finchert megidéző vizuális trükkjeivel – így úszik keresztül például a kamera minden vasúti kocsin, fittyet hányva elválasztóknak, üvegablakoknak -, az akciószekvenciák ütősek, pörgősek, a látvány a B-filmes kategóriát messze felülmúló.

Micsoda? Már megint kiszabadultak az őshüllők? És Pratt valahol a galaxis másik végén bohóckodik? Oké, azonnal indulok!

A film valódi gyújtópontja a produkció alfája és omegája is egyben: Liam Neeson. 2008-ban az Elrabolvával rátalált keménykötésű, maszkulin szerepet érdekes módon nem az egyre laposabb folytatások, hanem Collet-Serra produkciói tudták érdemben, változatlan minőségben továbbvinni. És hiába asszisztált mellette később Julianne Moore, Ed Harris vagy jelen esetben Sam Neill, csupán másodhegedűsként tűnhettek fel Neeson színtiszta tesztoszteronból összegyúrt figurái árnyékában.

Kicsit összekeveredtem! Jaume, most melyik filmünkben is vagyunk?!

A The Commuter tökéletesen illeszkedik a rendező és a színész közös akcióthrillerjeinek sorába (Ismeretlen férfi, Non-stop, Éjszakai hajsza), nem lett jobb, de rosszabb sem a korábbi filmjeiknél. Ritka ilyen precízen azonos színvonalat produkálni Hollywoodban, minimum futószalag kell hozzá. Mindenesetre Liam Neesont akármeddig el tudnánk nézni a vásznon, ahogy világfájdalommal az arcán aprítja a felebarátait.
Nem vagy te már túl öreg ehhez? – kérdezhetnénk flegmán a 65 éves színészt, ha nem tartanánk a csapott baljával kiutalt arcplasztikától. De megelégednénk egy válaszként kapott “lóf@sszal” is, amelyet büszkén hordhatnánk a hátsónkban. Elvégre Liam Neesontól kaptuk, b@szod!

Értékelés: 6/10


The Commuter – Nincs kiszállás filmadatlap



2 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ