Tabu évadkritika

Árnyak vonzásában

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A Hardy-klán Steven Knighttal karöltve az év eddigi legkarizmatikusabb sorozatát hozta el számunkra, ami mellett nem lehet elmenni, pláne félbehagyni!

Napra pontosan három hónappal ezelőtt írtunk a Tom Hardy nevével fémjelzett Tabu című televíziós sorozat pilotjáról, s tartozunk annyival az igazságnak, hogy az évad végével konklúziót vonunk. Főleg, hogy az azóta bemutatott 8 részben egyre csak megerősítést nyert, hogy ez csak és kizárólag Tom Hardy sorozata, legalábbis kiemelkedő képernyőideje csaknem egészében megegyezik a teljes játékidővel. Ám ezt tényleg minden mellékzönge nélkül jegyezzük meg, mert valóban azok az igazán értékelhető jelenetek, melyeket ő tölt be mérhetetlen egójával, az orra alá dörmögött egysorosaival, szúrós pillantásával és zsigerekig hatoló pengéjével. Arról nem is beszélve, hogy kevés színész képes arra, hogy olyan sorozatot készíttessen magának, amelyben ki tudja élni nudista hajlamait! Legalább kedvére flangálhat egy szál ingben a lelombozó kecójában, vagy ing nélkül lógathatja a végtagjait a Temze mocsoktól bűzlő vizébe. Ettől a palitól minden kitelik! Főleg vérrel és belsőséggel a XIX. századi, londoni kanálisok!

A célközönségünk lemorzsolódik! Ezt elpuskáztuk, Knight!

Holmi szinopszissal nem untatjuk a nagyérdeműt – aki még nincs tisztában a sztorival, annak javasoljuk először a pilotkritikánk elolvasását -, hanem egyből a lovak közé hajítjuk a gyeplőt, és megnézzük, hogy a korábban felvetett kérdéseinkből (Hol volt az elmúlt évtizedben James? Mi történt vele Afrikában? Milyen volt a kapcsolata az apjával, és milyen érzelmek fűzik a féltestvéréhez? Milyen titok lappang a származása körül? Milyen tervei vannak a családi vállalkozással? Miért olyan fontos egy látszólag értéktelen földdarab a Brit Kelet-Indiai Társaságnak a Delaney-hagyatékból?) végül mennyi került megválaszolásra.

Felfedjem a lapjaimat? Egy lóf@szt!

Megdöbbentően kevés! Mindenesetre a cselekmény szempontjából egy határozottan fontos részletre fény derül: az ifjabb Delaney egy rabszolga szállítóvá átigazolt kereskedelmi hajó fedélzetén teljesített szolgálatot, s tett, persze parancsra, szörnyű dolgokat. Ám ez annyira csepp a tengerben, hogy megtorpanás nélkül lépünk túl rajta, pusztán a tény kerül rögzítésre, papír helyett az írnok fejében. S aztán a tudása révén már e fej válik értékessé, legjobban persze talán a tulajdon gazdájának. Tehát Delaney Afrikában töltött évei továbbra is ködbe vesznek, akárcsak a származásáé: száraz tények talán elkoppannak róla szavak formájában, némi misztikus körítéssel az érzelmek is a felszínre bukkannak, de semmi igazán kézzelfogható. Az apjához fűződő kapcsolatát magával vitte az enyészet, de legalább az apja titokzatos haláláról fellebben a fátyol, s ezzel megpecsételődik a magát az évad első felének egyik legjobb mellékszereplőjévé kinövő inas, Brace karakterének sorsa, pedig zsörtölődései tökéletes összhangban egészítették ki Delaney mély hallgatásait.

Szappant főzünk? Dehogy! Az egy másik film! Bár a vége itt is káosz lesz és pánik!

A történet egyik komoly ziccerének tekinthetjük Zilphával, a féltestvérével folytatott bűnös viszonyt, amelynek mélységéről maximum a szenvedély árulkodik, ám több semmi, s mindezt aztán kurtán-furcsán rövidre is zárják, mintha maguk az alkotók sem igazán tudnák, hogyan lehetne folytatni ezt az egészet. Ebbe a tabuba mintha beletörött volna Steven Knight bicskája, ráadásul Oona Chaplin alakítása is hagyott némi kívánnivalót maga után: a folyton kerekre nyílt szemeibe egy idő után a néző is beleunt.

Hogy ebből mi lesz? A franc se tudja, kelmefestő, doktor és kém vagyok, nem vegyész!

Hogy mik a tervei a családi vállalkozással, elég hamar nyilvánvalóvá válik, ahogy az is, hogy hogyan lesz fontos tényezővé ezekben a tervekben a Nootka-sziget, amelyre minden érintett politikai hatalom előszeretettel feni a fogát. Tulajdonképpen az egész évad eme sziget megszerzése körül forog: hamar kiderül, hogy sem a Korona, sem a renitens amerikaiak, hogy a minden hájjal megkent Kelet-Indiai Társaságról meg már ne is beszéljünk, képes lemondani e koncról, és messzire, a törvény szabta kereteken túl is képesek elmenni, csak hogy a sajátjuknak tudják! Delaney Machiavelli-t megszégyenítő módon játssza ki egymás ellen ezeket a hatalmakat, London söpredékének mozgósításával kerülve mindig lépéselőnybe, amelyet nem rest kegyetlenül ki is használni! S a cselekmény tulajdonképpen eme csűrése-csavarása adja az első évad minden báját – persze Hardy alakításán és a pöcegödörszerű korábrázoláson kívül! -, amellyel annyi nézőt sikerül hétről hétre a képernyő elé ültetnie.

Az anyád vagyok, James! Gyere a mamához, szentem!

Tom Hardy árnyékában is van élet: ezt bizonyítja az a maroknyi mellékkarakter, akiknek sikerül megvetnie Delaney egója mellett is a lábát. Brace, az inas sajnos az évad végére lemorzsolódik, ám ügyesen a felszínen marad Lorna, a színésznő, apja öntudatos ifjú özvegye, akit Jessie Buckley alakít igen önérzetesen! Aztán ott van Tom Hollander hedonista vegyésze, Cholmondeley, aki magával ragadó szóvirágokban fejezi ki magát rongyos cilinderével a fején. Stephen Graham filozófus Atticusa mellett sem mehetünk el, aki Delaney vértől síkos, tetovált jobbkezévé növi ki magát, és még érdemes megemlíteni Franka Potente Helgáját, aki az alsóváros madame-jaként képes volt megállni Delaney-vel szemben.

Elöl Hardy, nyomában meg a halál!

Delaney tabu szerelmi szálja mellett még a misztikum az, ami szinte egyáltalán nem működik a sorozatban. Hiába festik a hangulatot koromfeketére, ez kevés ahhoz, hogy a néző néhány fehérre meszelt, bevágott szellemarctól megszeppenjen. Pláne, ha ezeket a jeleneteket aztán minden magyarázat nélkül szélnek eresztik! Hiába, van még mit tanulni David Lynch-től, tessék már végignézni a Twin Peaks-t!

Te mondd, hogy támadás, a Te hangod mélyebb!

Rejtély, hogy hová vezet minket legközelebb a Tabu zászlóshajója, persze azon kívül, hogy az Új Világba. Talán nem érkezünk meg rögtön, s kinéz nekünk egy tengeri kaland (á lá Black Sails!), vagy rögtön behajítanak minket az alkotók egy kannibál bennszülött törzs karmai közé (amúgy Csontok és skalpok módra!). Mindenesetre Hardy szerint az elkövetkező évadok váza már megvan, ideje dekoratívan teleaggatni azt tabutémákkal! A lényeg: van még a Hardy-klán hordóiban puskapor elpufogtatni való, talán érdemes lesz melléjük még egy körre beszállni. Mi mindenesetre előre jegyet váltunk rá!

Értékelés: 8/10

A sorozat első évadát itthon feliratosan az HBO GO-n tudjátok megtekinteni, szinkronosan március 17-től lesz látható az HBO műsorán!

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ