Sicario 2 – A zsoldos filmkritika

Suszter maradjon a kaptafánál

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Az olasz maffia új Anonymusa ezúttal a kartellek vérébe mártja pennáját. Vajon hogyan fest a dél-amerikai Polip?

A Sicario a maga Villeneuve-i módján önmagában kerek egészet alkot, nem igazán kiált folytatásért. De hát az új évezred a franchise kora. Hiába bizonyul be újra és újra, hogy akár az olyan instant klasszikusokat is, mint amilyen a Die Hard vagy az Indiana Jones, simán el lehet rontani holmi sorszámozással, Hollywood nem tanul. És mi nézők sem. Mindenesetre alig telt el egy hónap a Sicario premierjét követően, máris bejelentették az egyik legfeleslegesebb folytatást. Benicio del Torot és Josh Brolint újból csatarendbe állítják az USA déli határához. Emily Blunt meg lelép a bal fenéken. Egy hang nélkül.
A Sicario pont azért működött olyan jól, mert a női főszereplő szemszögéből láthattunk bele egy sötét és visszás világba. Blunt karaktere – a nézőhöz hasonlóan – maga is kívülálló volt. És a film végéig sem tudta elnyelni ez a természetellenes közeg, ahol a vérben és belsőségben csúszkáló sakkbábukat a politika magasából tologatják. Ahol csak az olyan árnyékok képesek életben maradni, mint Brolin kérges lelkű karaktere vagy del Toro megkeseredett figurája. A Sicario bepillantást engedett egy valóban végtelen háborúba. Egyetlen epizódként a végtelenített Dallas-sorozatba.

Öcsi, nekem csak csettintenem kell, és a családod felének vége! (Thanos alias Kábel alias Josh Brolin)

A zsoldosban eggyel nő a tét: egyszerre ránt minket a magasba és egyben nagyon mélyre, mint a fel- és leszálló légáramlatoktól megkergült papírsárkányt. Taylor Seridan, akit első szkriptjétől – ami történetesen pont a Sicario volt – kezdve piedesztálra emelt a szakma, a folytatásban a kulisszák mögé kalauzol minket: egyszerre lehetünk jelen a politika boszorkánykonyhájában, szegődhetünk a szenvtelen operatív különítmény nyomába, és süllyedhetünk nyakig a déli határt övező alvilágba. A vászonra kent történet azonban csak elsőre kusza és bonyolult.
A sztori két fő csapásirányt követ, a közös pont pedig a drog helyett ezúttal az embercsempészet. Az USA kormánya fel akarja kavarni a határ menti állóvizet azzal, hogy a kartellek között kialakult törékeny egyensúlyt egy orbitális tökön rúgással felborítja. A titkos katonai akciókkal megbízott Matt Graves (Josh Brolin) szabad kezet kap a totális háború kirobbantására. Matt és a kolumbiai bérgyilkos, Alejandro kifőznek egy tervet, amelyben elrabolják a hírhedt drogbáró tizenéves lányát.

Ezek ketten valami rosszban sántikálnak! (Josh Brolin és Benicio del Toro)

A másik sztoriszál egy felnövés-történet: a szegény családból származó Miguelt követhetjük nyomon, ahogy a határ mexikói oldalán magába szippantja a bűn örvénye. Miguel és a Sicario életútja újra és újra keresztezi egymást, miközben minden kegyetlenségével a történetre telepszik a “nem vénnek való vidék”.
A kanadai fenegyereket az olasz Stefano Sollima váltotta a rendezői székben. A 2000-es évek egyik legjobb bűnfilmjét leforgató direktor első tengerentúli rendezése azonban nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ahelyett, hogy szabad kezet kapott volna, és némi olaszos ízvilággal gazdagította volna a helyi, mexikói konyhát, A zsoldos első felében kvázi tollba mondták neki az első rész legjobb momentumait: a kínzással felérő vallatást, az ide-oda furikázgatást a határon, a brutális rajtaütést. Zanzásított Sicario ez, amelyből kilúgozták Villeneuve egyéniségét.

– Te Matt, áruld már el, hogy lehet kétszer ugyanabba a sz@rba lépni?
– Kérdezd a forgatókönyvírót, Alex!

A film második felében azonban sikerül Sollimának a plafonig tolnia a feszültséget, és némi egyedi hangulattal nyakon öntenie a pergő filmkockákat. Különösen hatásosak a mexikói oldalon zajló események, és érdekesek a felvillantott figurák. A zsoldos hatalmas döccenéssel szabadul ki a középszer dágványából, ám végül ez is kevésnek bizonyul. Matt és Alejandro karakterei pokoli izgalmas figuráknak tűntek egészen addig, amíg Villeneuve az első részben bizonyos fokú távolságtartással kezelte őket. Jót tett nekik a balladai homály. De amint Sollima közel engedi őket hozzánk, és ráébredünk, hogy ugyanolyan (átlag)emberek, mint mi, sőt, még szívet is növesztenek a tökük kárára, oda a szimpátiánk. Valahogy hitelét veszti az egész. Nem vágyunk hősökre egy velejéig korrupt világban.

A vén meg a nem vénnek való vidék (Benicio del Toro és a másik főszereplő, az amerikai-mexikói határvidék)

Mintha Benicio del Toro sem igazán találná a helyét ebben a káoszban, rutinszerű beletörődéssel gyepálja az ellent. Hol van már a 21 gramm hitehagyott sittese? Brolin viszont a szokásos profizmusával slattyog végig a filmen a klumpájában. K..vára mindegy neki, hogy a vasalóállát lila herére vagy fémvázasra fazonigazítják, eltökélten szegi fel, és megy, amíg csak vörös posztót lát.
Miguel sztoriszálja olyan érdektelenül lapos, hogy a figurát lazán kenterbe veri az elrabolt tini, a talpraesett Isabel Reyes karaktere, akit minden faszinál tökösebbnek sikerült ábrázolni. Le a kalappal Isabela Moner színésznő előtt, ugyanis az alakítása messze kimagaslik még a nagy sztárok (unott) játéka közül is.

A történet szíve-lelke (Isabela Moner)

A zsoldos sajnos azt igazolja, hogy a kiemelkedő Sicario egy teljesen felesleges folytatást kapott. Épphogy a középszer fölé emelkedik, és a sűrűbben csattanó akciói ellenére is unalmasnak hat. Mintha az első rész és A tűzben edzett férfi fura keveréke lenne, amely képtelen kimozdulni a komfort zónájából, csak biztonsági játékra képes. Helyette ajánlanám Sollima korábbi remekművét, a Suburrát, amely a politika és a maffia összefonódásáról fest nem túl hízelgő, viszont rendkívül hangulatos és magával ragadó képet. Remélem, a rendező mielőbb hazatér Gomorrába Olaszországba, ahol szabad kezet kapva kiélheti a művészi elképzeléseit, és nem áll be a hollywoodi futószalag mellé. Hagyja a francba a kartelleket, maradjon a maffiánál! Forgasson le inkább egy újabb Polipot, a bekattant Cattanival!

Értékelés: 6/10


Sicario 2 – A zsoldos filmadatlap



NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.