Örökség filmkritika

Valami furcsa és kiszámíthatatlan

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Az Örökség a címe ellenére igazán egyedi darab. Figyelem! Kult-horror születik!

Semmi meglepő nincs abban, hogy a filmkritikusok az Örökséget piedesztálra emelték: a tavalyi Tűnj el!-hez (kritikánk róla itt!) hasonlóan ismét valami formabontót termelt ki a horror zsánere, ráadásul mindkettőt zöldfülűek követték el. Amíg azonban Jordan Peele az unalomig elkoptatott kliséket állította feketén-fehéren a feje tetejére, addig Ari Aster író-rendező filmjében semmi sablonos megoldás nincsen. Hátborzongatóan kiszámíthatatlan, egyszerűen fogalma sincs a nézőnek, mivel fog szembesülni a következő pillanatban! Ez az Örökség aduásza, valamint az, hogy olyan dermesztő légkört teremt, ami nagy horrorklasszikusokat (Ördögűző, Rosemary gyermeke, Ómen) idéz. Utóbbihoz jelentősen hozzájárul a film zenéje, zörejei és hangjai, amelyek kapcsán egy hétköznapi hang is idegborzolóan hat.
Épp ezért az Örökséghez minimális információval érdemes nekiállni. Hagyjuk is a sztorit – eszünk ágában sincs elspoilerezni valamit! -, elég legyen annyi, hogy az eseményeket egy idős hölgy halála indítja be, amivel a családja nem igazán tud mit kezdeni. A film nagyszerűen bejárja a gyász különböző fázisait, a tagadástól kezdve a bűntudaton át az egészen megdöbbentő végkifejletig. Grahamék látszólag igazi mintacsalád, ám hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez csak a felszín. Nyugtalanító alakok mozdulnak meg a mélyben, akárcsak a perifériás látásunk határán egy álmatlan éjszakán. Csörögve hullnak alá a csontvázak, miközben a rendező tökéletes ritmusérzékkel nyitogatja a családi almárium ajtajait. A sötétség mélyén pedig beleláthatunk a hagymázas őrület torkába.

Családi kör

Az Örökség bensőséges kamaradarab, amelyben entrópiával fertőződik a családi mikrokozmosz. Úgy bomlik föl a családtagok közti bizalom, mint egy több hetes vízi hulla. És ami egyszer már atomjaira hullt, azt a Nagy Hadronütköztető sem tapasztja össze! Teljes bizonytalanságban tapogatózunk a realitás pókhálóvá feslett szövetén, alig találva kapaszkodót, ahonnan a józan ész elrugaszkodhatna. Újra és újra átcsapnak felettünk e bizarr történet hullámai, kínunkban nem tudjuk, hogy rettegjünk vagy nevessünk. Az Örökség az iszonyat művészete, a formailag majdnem tökéletessé komponált borzalom, amely nem lehet elsőfilmes produkció, hacsak nem adta el a lelkét az alkotója az ördögnek.

Kérlek, csak ouija táblát ne! Annál nagyobb filmes közhely nincs!

Kamaradarab révén bőven akad lehetősége a színészeknek tehetségük megcsillogtatására. Gabriel Byrne az empatikus “papucsférj” benyomását kelti, akinél bármeddig lehet feszíteni a cérnát. Legalábbis látszólag! Toni Collette anyafigurája kényelmetlenül rátelepszik kis családja lelki világára, és alaposan összekuszálja annak viszonyrendszerét. Nem csoda, hogy az idősebbik gyerkőc totál összezavarodik. Remek lehetőség ez Alex Wolff számára, aki a Jumanji 2 egysíkú hősszerelmese után él is vele! Collette és Wolff aratja le a babérokat, kijár nekik a vastaps. Milly Shapiro pedig egészen delejező a legkisebb gyermek szerepében, lénye betölti a vásznat, a varázsát egyedül a nyelvcsettegése töri meg, amitől végigfut a hátunkon a hideg.

Mindent nekem kell utánad feltakarítanom?! Seprűvel a kezemben töltöm a fél életem! Esküszöm, a falra mászom tőled!

Az Örökség családi drámaként is jól funkcionál, ám az alkotók ennél sokkal messzebbre kalandoznak. A valóság szövetén túlra. A produkció talán egyetlen felróható hibája az események film végi túlmagyarázása. Elegánsabb megoldást jelentett volna a “balladai homály”, amelyben a nézőre bízzák az értelmezést.

Engedjetek ki a vetítésről! Nem akarom látni ezt a filmet!

Aster igazi hangulatfestő. Hátborzongató atmoszférát fest föl a vászonra, ami a bőröd alá mászva egészen a csontig hatol, mélyen megérint, és zsigeri iszonyatot kelt. Kibillent a lelki egyensúlyodból, oda lesz minden komfortérzeted. Nem csoda, ha ferde szemmel nézel utána a melletted ülőre, és a frász tör ki, ha a fogait kivillantva rád vigyorog. Minden távolba vesző sziluett egyszerre fordul feléd, hirtelen te leszel a világ középpontja. Mindenki téged néz. Mindenki egyszerre indul feléd. Mintha a Valami követ horror nyitójelenetébe tévednél. A mozi után villany mellett alszol. Száműzöd a sötét sarkokat a lakásból. Ha ettől a filmtől nem dőlsz a saját kardodba, még mindig lehet, hogy reggel egy fejjel alacsonyabban ébredsz. A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezd filmkritikusod, filmszerészed!


Örökség filmadatlap



NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.