Nyomd, bébi, nyomd filmkritika

Vezet a ritmus

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A Drive – Gázt! követően valószínűleg sokan gondolták úgy, hogy “gengszterek sofőrje” filmes témában újat mutatni már nem nagyon lehet, és stílusosan került pont a zsáner végére. Nos, Edgar Wright rendezőnek – híven önmagához! – ezúttal is sikerül meglepnie minket: új akciófilmjében Damien Chazelle zeneiségét ötvözi Refn Drive-jának hiperrealista megközelítésével, a végeredmény pedig, hát… egy nyálasképű, muzikális, Bébi nevű kölök, aki dallamról dallamra dodzsemezve zúzza le a fél várost.

“Semmi sem számít.
Csak nyomom a gázt, nem fékezem.
Élvezem, hogy létezem.”

(Sing Sing)

Edgar Wright (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Scott Pilgrim a világ ellen, Világvége) rendező, miután kényszerűségből hátat fordított a hosszú éveken át dédelgetett hangyás projektjének, az önmegvalósítás útjára lépve egy több mint 20 éves álom megvalósításába fogott: egy zeneileg megkomponált autós akciófilmbe! Összedobott egy forgatókönyvet az évtizedek alatt összegyűjtögetett zeneválogatásához. Mit jelent ez? Az akciójelenetek koreográfiáját úgy építette fel, hogy az szorosan illeszkedjék az adott zeneszám hangzásához, dallamához és ritmusához. Az ötlet 1995 óta foglalkoztatta, amikor a Jon Spencer Blues Explosion együttes Bellbottoms című számát hallgatva felmerült benne, milyen menő lenne egy autós üldözést leforgatni hozzá. 2003-ban aztán az ötlet megvalósításra került: a Mint Royale együttes Blue Songjához rendezett egy videóklipet a bankrablók sofőrjéről, aki, amíg társai a mackót rámolják, zenét hallgatva kvázi magát szórakoztatja a menekülőautóban. Ez az epizód aztán egy az egyben bekerült a 2017-es Nyomd, bébi, nyomd című film nyitójelenetébe!
A történet főhőse egy Bébi becenevű srác, aki gengszterek sofőrjeként szedi össze a mellékest, bár mindezt – hát persze, hogy – csak kényszerből csinálja, tartozást egyenlít ki. Bébi furcsa, magának való figura, aki szinte egyfolytában zenét hallgat elemelt iPodokon – ekkora ordenáré termékelhelyezést sem mostanában láthattunk hollywoodi produkcióban! -, mivel korábban egy balesetben megsérült a füle, és az állandó fülzúgást nyomja el vele. Az idők során aztán a zenehallgatás olyanná vált számára, mint a lélegzetvétel: ezt tanúsíthatja siketnéma mostohaapja, aki megosztja vele a kecóját.

Ezzel a rendszám nélküli, vadiúj, piros sportautóval, meglátjátok, gyerekjáték lesz elvegyülni!

Bébi élete a zene bűvöletében telik, áthatja minden pillanatát, a sarki kávézóba való leugrás is felér nála egy komplett zenedarabbal – ráadásul mindezt egyetlen, hosszan elnyújtott snittben, vágás nélkül kivitelezve, hasonlóan a Haláli hullák hajnalához, amikor Shaun kimegy a közértbe Cornetto-ért és üdítőért! -, amelynél az utcán történtek, még a szembejövő legutolsó járókelő is tökéletes harmóniában olvad össze a fülesében hallgatott dal hangzásvilágával (ha megfigyelitek, az előtérben elsuhanó fatörzseken látható feliratok a dal kórusához igazodva tűnnek föl!). Bizonyos szinten a film a Kaliforniai álommal (kritikánk róla itt!) rokon, tánc és ének nélkül.
Képbe kerül egy pincérlány, akivel – mi más, mint – a zene lesz a közös nevező, ám olyan bájosan elfuserált ez a szerelmi szál, csoda, hogy egyáltalán működik. Lily James Hamupipőkeként ezerszer hitelesebb, mint magáról csacsogó pincérlányként, ám ha a szeme könnybe lábad, rögtön mindent megbocsátunk neki.

– Annyira jó pasi vagy! Hogy hívnak?
– Szólíts csak Bébinek!

A Nyomd, bébi, nyomd legjobb pillanatai vitán felül azok, amikor Bébi a volán mögé ül, és felcsendül valami muzsika, amely a kerekekkel együtt a srác mellett a tempót is felpörgeti. Az autós üldözések pazarak, a zenével hihetetlen audiovizuális egységet alkotnak, és ez az, amiben Wright valami egészen egyedülállót, – továbbmegyek! – maradandót alkotott. Ráadásul több vágás nélküli jelenet is bizonyítja, hogy némelyik autós trükköt valóban a Bébit alakító Ansel Elgorttal vettek fel. Remekül megtanult a kölyök vezetni!
Ahogy Bébi megpróbál kiszállni a bűvös körből – “Amikor már azt hittem, kint vagyok, ezek mindig visszarántottak!” /Keresztapa/ -, összecsapnak a feje fölött a hullámok, és kicsúszik a kezéből az irányítás. A cselekmény bonyolódásával a film is műfajt vált: thriller lesz belőle, amelyben mindenki ferde szemmel kezdi el méregetni a másikat!

Kisautók és nehézfiúk

Ami még kellemes meglepetést okoz, az a színészi alakítások! Na nem a főszereplő Elgortra gondolok, aki a Csillagainkban a hiba című keserédes romantikus drámában olyan magasra helyezte magának a lécet, amelyet azóta sem sikerült nemhogy megugrania, de még megrezegtetnie sem. Saját bevallása szerint is “minden jelenetemben ott volt mellettem Kevin Spacey vagy Jamie Foxx vagy Jon Hamm… ők jól megcsinálták a jelenetet, én meg kedvesen mosolyogtam mellettük“. Csak őszintén, Ansel, csak őszintén!

Ne játssz azzal a matchbox-szal! Ha még egyszer hozzányúlsz, Bébi, fültövön váglak!

A fiúnak abban abszolút igaza van, hogy Kevin Spacey és Jamie Foxx ellopja a show-t… Bébivel közös jeleneteikben Elgort szinte láthatatlanná válik, annyira a két idősebb színész uralja a vásznat, hogy az már félelmetes. Spacey hideg, parancsoló figurájának senki sem mer ellent mondani – ha a kamera felé fordulva kiszólna a nézőknek, hogy “Na húzzatok a pics@ba!“, egy emberként indulna meg az egész mozi (velem az élen!) a kijárat felé! -, kár, hogy a film végére “kiherélik”. Foxx meg szinte lubickol, szenzációs a gettóból szalajtott “feka” szerepében. Kálid Artúr szinkronja teljesen egybeforrt a színésszel, talán Foxx eredeti hangját már nem is csípném! Jon Hamm egy kiköpött Negan Jeffrey Dean Morgan-klón, simán elhinném, hogy tesók, ha a következő The Walking Dead-ben széles vigyorral a borostás képükön egymás vállát ölelgetve tűnnének föl!
A film utolsó 20 percét azonban rendesen elcseszték: az ember valami zúzós, nitro és adrenalinlöketet vár a végére, ahol majd rendesen tetőzik ez az egész benzingőzös autós cirkusz, ehelyett – valami elb@szott megfontolásból! – Bébi kiszáll a volán mögül – leszámol múltjával?! -, és B-filmes megoldással élnek, amely aztán habkönnyű moralizálásba fúl. Szerintem ennek a filmnek jobban állt volna a naplementébe való elautózás a hőtől megrepedezett aszfalton, ahelyett, ami kikerekedett belőle. De hát ízlések és pofonok, ugye..!

Látod ezt a levágott ujjat a nyakamban? Egy “aranyos” fickóé volt, az utolsóé, aki rám mutatott!

Mindent egybevéve a Nyomd, bébi, nyomd a nyár meglepetésfilmje – Edgar, szerintem ezért a gyöngyszemért megérte dobni A Hangyát is! -, amelyet valóban érdemes megnézni a moziban, hogy aztán fülest be, kéziféket ki, és a jobb oldalin kívül az összes pedált elfelejtve magunk mögött hagyjunk minden mást: gondot, problémát és az út porát!

Értékelés: 9/10


Nyomd, bébi, nyomd filmadatlap


2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Az a piros vadonatúj sportautó amit ir a cikkìró egy 2006 körüli subaru wrx, és amúgy amerikàban nem mindenhol kötelező az első rendszàm… Csak hogy a képalàiràsra reagàljak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ