Élet filmkritika

A lét a tét

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A Zombieland és a Deadpool írópárosa összedobott nekünk egy Alien-filmet. Csupán 38 évet késtek vele!

Úgy látszik, hogy a tavalyi év ünnepelt forgatókönyvíró párosa, Rhett Reese és Paul Wernick ügyesen meglovagolta korábbi filmjük, a Deadpool elképesztő sikerét, és a vörös pizsamás fickó farvizein evickélve összehoztak egy hangulatos Alien-klónt. Komoly ázsió kellett ahhoz Hollywoodban, hogy egy ilyen “egy-kaptafa” forgatókönyvre rangos színészgárdát és még közel 60 millió dollárt is összekalapozhassanak. Aki mégis életet lehelt a produkcióba, az maga az erősen latinos vonásokkal bíró svéd rendező, Daniel Espinosa, aki a Védhetetlennel tette le a névjegyét Hollywoodban, majd a közepes A 44. gyermekkel bizonyította újfent, hogy profi iparosmunkára képes a költséghatékonyság jegyében. A végeredményt látva Espinosa korábbi önmagát is sikeresen felülmúlta: oly dermesztő atmoszférát teremtett, amelyhez képest a világűr izzó katlan az újonnan kitört Etna pokoli kráterében.
Visszaevezve a kozmosz csillagokkal pettyezett végtelenségéhez: a közeljövőben egy Marsról visszatérő szonda a kőzetminták mellett egy apró, egysejtű élőlénnyel érkezik, amelyet kitörő örömmel fogad a Föld körül keringő nemzetközi űrállomás hat fős legénysége. A mintát azonnal vizsgálat tárgyává teszik, ám az új jövevény újabb és újabb csodái elvakítják és könnyelművé teszik a tudósokat, mígnem szembe találják magukat a marsi élettel… s mint az a Jurassic Park óta köztudott: az élet utat tör magának!

Akárhonnan nézzük is, az Élet olyan, mintha A nyolcadik utas: a Halált és a Gravitációt egy shaker pohárban jól összedolgoztuk volna. S ezt dicséretből írom! Főleg ha figyelembe vesszük, hogy mennyi pénzből sikerült mindezt összehozni!
Telitalálat, hogy az űrállomás modellje a maiak mintájára készült: nincs benne semmi futurisztikus, hosszú, praktikus spártaisággal berendezett, egymáshoz kapcsolt csövekben, a súlytalanság állapotában élik tudományos mindennapjaikat az asztronauták, akiknek egyhangú életébe a közeledő marsi szonda visz némi színt. Rory Adams (őt játssza Ryan Reynolds) feladata, hogy “elkapja” a “megkergült” szondát, mielőtt a Föld légköréről lepattanva örökre búcsút inthetnének neki. Ismétlésre lehetőség nincs, így kellően feszült hangulatban kapcsolódhatunk be az űrállomás életébe. Nagyszerűen sikerül megidézni a pattanásig feszült atmoszférát, ahogy a kamera hol az egyik, hol a másik, a munkájába teljesen belemerült asztronautát követi, mindezt vágás nélkül, egyetlen hosszú snittben. Igazi csemege ez az elnyújtott jelenet a magamfajta filmes geek-ek számára!

A marsi idegen felfedezését és életre keltését viszonylag gyorsan lezavarják, hogy utána teljesen megfeledkezzenek Antoine de Saint-Exupéry klasszikus bölcseletéről: “felelős vagy a rózsádért”! Innentől kezdve jó ütemben váltogatják egymást a jól megírt, és még jobban megrendezett, kegyetlenül hangulatos helyzetek, amelyek olykor-olykor libabőrt varázsolnak a néző karjára. Unalomnak – igaz, meglepetésnek se! – helye nincs, akit az idegen lény helyzetbe hoz, annak bizony végrendelkezni sem lesz ideje!

Talán ha a marslakó szemébe világítanék…

Csak azok a fránya, akciók közti üresjáratok ne lennének! Bizony, hiába az elit színészgárda, ebbe a szkriptbe életet ők sem nagyon tudnak vinni: az elején persze szórakoztató Ryan Reynolds ökörködéseit hallgatni – ő az ügyeletes mókamester! -, Rebecca Ferguson tündéri pofiját és finoman kifejező gesztusait figyelni, Jake Gyllenhaal már csak fásultan rutinból nyomja a figurát, míg a többi karakter annyira kétdimenziós, hogy átüt rajtuk még a legtávolabbi csillag fénye is. Nem sikerül drámát csempészni bele – pedig a színészek orrvérzésig erőlködnek! -, a néző számára teljesen érdektelen, hogy ki hal meg, és ki marad életben. Ezen a produkción csupán az segíthetett volna, ha faltól falig akció, ha egy pillanatra sem lankad a feszültség, egy másodpercre sem engedi megpihenni a nézőjét. Ha ehhez 70 percre kellett volna leredukálni a játékidőt, hát egye fene! Még azt is el tudtam volna képzelni, ha, akárcsak Iñárritu Birdman-jét, rejtett vágásokkal vagy Sebastian Schipper Victoriájához hasonlóan vágás nélkül, egy snittben vették volna fel az egészet.

A dráma fájó hiányát, a sablonos karaktereket és a fantáziátlan alaphelyzetet leszámítva az Élettel más baj nincs: mint korábban utaltam rá, látvány szempontjából a rendező a maximumot kihozza a filmből: a szűk, klausztrofób belső helyszínt rendre felváltja az űr jeges végtelensége, amely a Gravitáció profizmusát idézi meg. Az idegen lény fizimiskáját, amíg legalábbis kerüli a földi létformákhoz való hasonlóságot, szintén kreatívan sikerült megoldani, egészen a végéig, amíg az “ideglény” evolúciós ugrásként arckezdeményt vagy mit nem növeszt – értem én, valamivel csak szemezni kell Gyllenhaallal! A film lezárása pedig pusztán azért hat erőtlenül, mivel a néző már fényévekkel előbb kitalálja a befejezést. Ezen még egy kicsit agyalhattak volna a készítők, vagy Espinosa erőltethette volna meg magát, hogy ne ily kiszámíthatóan keverje a paklit!

“Mindent megteszek, hogy én legyek az első, mert a fődíj egy csíkos napernyő”

Vajon van-e erkölcsi vagy morális jogalapunk elítélni a filmben látható entitást? Hiszen az első dolog, amit itt, a mi sárgolyónyi ökoszisztémánkban megtanultunk és a mai napig is kihasználunk, hogy a Természet kegyetlen: minden élőlény számára az elsődleges szempont a túlélés, a faj továbbörökítése. S ha ehhez el kell pusztítani egy sereg más fajt, ám legyen! A filmben tulajdonképpen ugyanennek vagyunk a tanúi, csak ezúttal a másik oldalról: egy földönkívüli organizmus nem akar mást, csak élhető közegre találni és túlélni… s ha valaki az útjában áll – történetesen mi! -, akkor irgalom nélkül gázol át rajta. A legegyetemesebb törvény: az erős “megeszi” a gyengét! Átvitt vagy olykor szó szerinti értelemben! Az idegenekkel való kapcsolatfelvételhez, ha az nem lesz konfliktusmentes, akár szervírozhatunk evőeszközt és szalvétát is a nyakunkba akasztott “Bon Appétit” molinóval, közkedveltté téve általa a “szendvicsember” kifejezést a Földet leigázó idegen kultúrában!

Értékelés: 6/10


Élet filmadatlap


A videóklipek forrása: InterCom

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ