John Wick: 2. felvonás filmkritika

Az új John Wick párját ritkítja a vásznon és a zsánerében is

Szerző: Bányász Attila (Miner)

John Wick csupán egyet akar: hogy békén hagyják! És milyen jó, hogy nem teszik! A békés nyugdíj nem éppen a bérgyilkos-lét velejárója. Az oroszok az előző részben kihúzták a gyufát, mire John barátunk rövid úton pontot tett az ügy végére – s minden “muszka” homloka közepére! -, ám nincs pihi, most az olasz maffia borítja fel derék bérgyilkosunk bilijét! És hát tudjátok, John mennyire háklis a rendre!

“Amikor már azt hittem, kint vagyok, ezek mindig visszarántottak.”
Keresztapa

John Wick három éve kért bebocsátást az életünkbe (cikkünk róla itt!), s azóta otthonosan berendezkedett: kilukasztott több mint félszáz koponyát – méghozzá a keményebbik fajtából! -, miközben csendesen, maga elé motyogva holmi kocsiról meg kutyáról, kikönyökölte magának a helyet McClane (Die Hard) és Riggs (Haláli fegyver) oldalán az akciósztárok pantheonjában. A kaszkadőr szekcióból átigazolt Chad Stahelski és David Leitch rendezők bebizonyították, hogy egy jó akciófilmhez nem kell unos-untalan visszanyúlni a retró jegyében a reneszánsznak tekintett ’90-es évekig, hanem a műfajt megújítva le lehet tenni a XXI. századi akció alapjait. Mindezt felettébb hangulatosan és stílusosan.
A John Wick szögegyenes története ellenére is baromi látványos és szórakoztató lett, hála a két ex-kaszkadőrnek, akik bennfentesként nagyon is tisztában voltak azzal, hogy mit akarnak látni a vásznon, és azt vérrel, verítékkel, némi zúzódással és a csonttörés kakofóniájával aláfestve hogyan kenjék fel oda. Az kérdés sem volt, hogy a John Wick ilyen zajos sikert követően folytatást kap, ám fölmerült a gyanú, vajon mi újjal tudnak majd előrukkolni az önismétlés helyett, elkerülendő a hasonló akciófilmek újabb és újabb bőrlehúzásait. Igaz, a rajongók egy újabb rókabőrrel is elégedettek lettek volna, csak láthassák Keanu Reevest megint Equilibrium-i fegyver-balett előadása közben, ám arra valószínűleg kevesen számítottak, hogy a 2. felvonás rendezői székében ezúttal egyedül helyet foglaló Chad Stahelskinek sikerül emelnie a téten.

A film sztorija kvázi ott folytatódik, ahol az előző rész abbamarad: John Wick továbbra is irtóhadjáratot folytat a ruszkik ellen, akik képtelenek elhinni, hogy a Rémkirálynak tényleg csupán az autója hiányzik. Mire John végre megpihenhetne a volán mögött, utána nyúl a múlt a maffia becsületkódexe formájában: törlesztenie kell egy régi adósságot, amelyhez ugyan nem fűlik a foga, de az olasz “polip” gyorsan a tudtára adja, hogy nehezményezik a vérrel pecsételt eskük megszegését. Így Wick újra sötét garbóba bújik, és bezselézi a haját, majd miután teljesíti kellemetlen feladatát, rá kell döbbennie Corleone szavainak igazságára a Keresztapából (lásd: a cikk mottóját!): a bűn útjáról soha nincs kitérő. Gondoskodnak róla!

Már a film nyitánya megadja a kezdőhangot, olyan akciószcénákkal kényeztetve a látóidegeinket, amelytől vadul vágtatni kezd az adrenalin az ereinkben. Ha valaki attól tartott, hogy Stahelski ugyanazzal szúrja ki a szemünket, azt megnyugtatom: van új (kaszkadőrjelenet) a nap alatt! Az autók törnek, Reeves karambol közben zuhan ki belőlük egyenesen a kamerába (kvázi úgy “tekézik ki” alóla a járművet!), és megint előszeretettel használja a CAR (Central Axis Relock) technikát, amely a lőpontosság hathatós növelésére és a lőfegyver közelharcbeli használatára szolgál. Ismét elégedetten állapíthatjuk meg, hogy John Wick figuráját – zakójával egyetemben – mintha rá szabták volna.

Két akciójelenet közötti “üresjáratot” pedig sikerül szórakoztatóvá tenniük hol egy Bond-manírral, hol a bűnözők íratlan becsületkódexével, melyek közül az utóbbi a film elsődleges humorforrásává válik. A bérgyilkosok világa zárt, és szabályok szerint működik. Aki nem tartja be a szabályokat, az hamar nagy pácban, esetleg a tenger fenekén, golyóval a fejében találhatja magát. Nagyon vicces, ahogy ezek az egymást hidegvérrel lepufogtató, mindenre elszánt bérgyilkosok hogyan hunyászkodnak meg a Continental Hotel aulájában, és az előzőekben még egymást elveszejteni kész gyilkológépek milyen kimért udvariassággal társalognak el a szálloda bárjában egy-egy ital fölött.

Reevesnek a lehető legjobbkor jött John Wick szerepe, amivel annyi mellékvágány (A Tai Chi harcosa, 47 ronin) után végre visszatalált a helyes útra, és megerősítette megingott szakmai renoméját. A 2. felvonásban elkerülhetetlenné vált a filmes univerzum tágítása: nemcsak fizikailag nyílik ki a tér – átruccanunk például Olaszországba! -, hanem a New York-i alvilágból is egy nagyobb szeletet kapunk. Itt kerül a képbe Laurence Fishburne figurája, akinek jelenléte csak emeli a produkció fényét. A Mátrix-társ mellett visszaköszönnek az első rész mellékszereplői is, mint Ian McShane és John Leguizamo, akik rutinosak ugyan, de még így is minden rezdülésük imádnivaló. A régi arcok mellett pedig feltűnnek újak is: Riccardo Scamarcio igazán karizmatikus rosszfiút alakít, Common (rapper) nyelve helyett ezúttal az öklei pörögnek, a legutóbb az XXX 3. részében (cikkünk róla itt!) és A kaptár utolsó fejezetében is feltűnő Ruby Rose pedig szerepbeli maszkulinitása mögé sem tudja elrejteni vonzó női mivoltát.

A 2. felvonás befejezése csak látszólag foszt meg minket a katarzistól: ezúttal érzelmi szinten élhetjük át a kielégülést, egyetlen, rövid jelenetben téve pontot a történet végére – személy szerint ezt kielégítőbbnek találtam, mint az első rész végén a sablonos kézitusát a főgonosszal -, illetve egész pontosan három pontot… merthogy a 2. rész remekül megágyaz a John Wick-szériát trilógiává emelő harmadiknak, amikor is dugába dől majd minden szabály! De ennyire ne siessünk előre!

A John Wick 2. felvonása méltó párja az elsőnek, mi több, helyenként még – humorban, történetben, de még akcióban is! – a másik fölébe is tud emelkedni, ami révén viszont igencsak magasra helyeződik a mérce a harmadik rész kapcsán! Vajon John Wick meg fogja tudni ugrani? Nem, azt hiszem, rosszul tettem fel a kérdést. Inkább valahogy így kellene fogalmazni: pont John Wick ne tudná megugrani? S így már a kérdésben ott a válasz is.

Értékelés: 8/10


John Wick: 2. felvonás filmadatlap


NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ