Alien: Covenant filmkritika

Kolonizáció

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Ridley Scott a Prometheus után (savas) vért és belsőségeket fröcskölve szolgálja ki a rajongói igényeket! Hagymázas szintetikus rémálom közepette újra nyolcadik utas a Halál, mi pedig örülhetünk: éljen, Alien!

Az Alien: Covenant elsőre úgy fest, mint Frankenstein szörnye: több kultikus sztorit is megidéz, ugyanakkor Ridley Scott profizmusa olyan kreatív egységbe gyúrja, hogy egy percig sem zavaró: ezt vagy azt belőle korábban már láthattuk valahol. Tarantinonak is bejött a Ponyvaregény, nem igaz? Talán arra megy ki a játék a filmes berkekben, hogy ugyanazt a ragyogó filmötletet adott delikvens sokkal jobban le tudná forgatni. Vagy legalábbis másként. S ha megnézzük, nem ez a koncepció húzódott meg eddig is az Alien Saga hátterében?
Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a Covenant történeti magva nem más, mint H. G. Wells klasszikusának, a Dr. Moreau szigetének modernkori átirata, megspékelve a 2001. Űrodüsszeia HAL nevű mesterséges intelligenciájának Canossa-járásával. Tegyünk még hozzá egy csipetnyi szintetikus egzisztencializmust és a Genezis fölötti habkönnyű, oboázással és elcsattanó férficsókkal egybekötött filozofálgatást – mindezt android szemszögből! -, majd az egészet öntsük nyakon már-már a gore naturalizmusát megidéző mennyiségű vérrel és belsőséggel. Voilá! Scott természetesen a legjobbtól, azaz saját magától is kölcsönöz, és nem csak a xenomorfot – amely saját bevallása szerint azért maradt ki a Prometheus-ból, mert attól tartott, már unják a nézők! -, hanem egész paneleket. Nincs is ezzel semmi baj, mivel a végeredmény – mondjon bárki bármit is – letaglózó filmélmény! És ez esetben csöppet sem (?!) zavaró az (a meg)érzés, hogy a forgatókönyvet ezúttal esetleg a pénzhajhász filmstúdió mondta tollba!

A film kissé zavarba ejtő nyitánya előre vetíti, mire számíthatunk: David, az android üldögél egy spártaian semmleges szobában, a néző pedig tanácstalanul vész el a részletekben – és az időben! -, mivel az agya próbálja “rekonstruálni” az utoljára két darabban látott gépembert. Hol a bánatban vagyunk? A megoldás cipőkopogás kíséretében érkezik, amit filozofikus hangvételű Turing-teszt követ. Scott a Prometheus-ból a lehető legjobb dolgot örökítette tovább a folytatásba a Michael Fassbender alakította android “személyében”. Nem is igazán győzött betelni vele, így rögtön klónozta a kedvünkért. Talán a végül sutba dobott térélmény kedvéért?

Android a zongoránál, fehérebb az orgonánál

A film eleje igazi csemege a tudományos-fantasztikum kedvelőinek: a rongyosra koptatott klisét – a telepesek egy csoportja úton van, hogy birtokukba vegyenek egy élhetőnek tűnő, távoli vidéket! – Scott precízen csúcsra járatja. Van itt kérem szépen részletgazdag, csillagszél hajtotta űrjármű a semmi közepén, a mostoha körülményekkel bátran szembeszálló asztronauták, űrséta, és ezúttal belefér egy váratlan vészhelyzet is, mielőtt a csapat belefut a már-már rutinszerűen érkező segélykérő jelzésbe; a baleset okozta dráma pedig megadja a szükséges dimenziót a főbb karaktereknek, felvázolva motivációikat, jellemeiket és habitusukat.

Alien-sztriptíz avagy dobd csak le a biometrikus ruhád oda a vizsgálóasztalra!

Természetesen élen jár Daniels, a legújabb Ripley-klón – vajon miért méricskélünk rögtön minden erős női karaktert őhozzá az Alien-univerzumban? -, akit Katherine Waterston személyesít meg kielégítő hitelességgel, Walter, a Covenant űrhajó szintetikusa, és Oram, az újdonsült kapitány, akinek önbizalomhiányos, kisebbségi érzésekkel küzdő figurájává Billy Crudup lényegül át. Fassbender után Crudupé a második helyezés a színészi beleérzés tekintetében, kár, hogy a “hívő” szál – talán valami vallásra utal? – nincs igazán kifejtve a karakterével kapcsolatosan.

A vészjelzés “természetesen” eltéríti a csapatot a kijelölt útvonalától, és hőseink hamarosan egy gyönyörű, a Földhöz hasonló flórájú bolygóra csodálkoznak rá a nézővel egyetemben, Dariusz Wolski operatőr nagylátószögű objektívjén keresztül. A felszínre merészkedve hamarosan rá kell döbbenniük, hogy milyen veszélyes vidék ez, és ez az a momentum, amikor a racionális elmét felülbírálják az ösztönök: nincs többé filozofálás, elvont fogalmakon való töprengés, csak a vegytiszta félelem, és a zsigeri borzalom! Egy pillanatra visszahelyezkedünk a korábbi Alien-filmek hangulatába: a szereplők, a nézőkhöz hasonlóan, tehetetlenül sodródnak az eseményekkel, elszabadul körülöttük a káosz! Scott pedig, kinyúlva a vászonról, belénk mar, és a tudatalattink mélyéről a hajánál fogva előcibálva jól megszorongatja a bennünk élő ösztönlényt. Mint amikor a fogorvosi fúró ideget ér! Ez a hosszúra nyúló akciószekvencia a film igazi tetőpontja!

Kör közepén állok, így könnyen eltaláltok, rosszak

Ezt követően egyre beljebb merészkedünk a szürrealizmus zavarba ejtő, sőt, olykor bizarr lápvidékére, s mire észbe kapunk, már szűkülő foglyai vagyunk, kitéve a rendező kényének-kedvének, aki bizony ki is használja a helyzetet! A film közepének egyetlen biztos pontja Fassbender kettős alakítása, de belőle is néha már sok(k), a film állandó fókuszálása fárasztó! A mélynek beállítani kívánt, de jellemzően teljesen érdektelen eszmefuttatásokat jó ütemben rendkívül naturalista vérengzések törik meg – vért akartatok? hát nesztek! -, míg el nem jutunk a szánkba rágott konklúzióig, ami egy pillanat alatt átcsap eszement menekülésbe, majd profi módon kivitelezett, de minden kreativitást nélkülöző akciójelenetek és egymás mögé dobált horrorklisék sorozatává. A film egy remekbe szabott, ám kiábrándítóan kiszámítható lezárással él.

Fogorvosnál: Kérem a következőt!

Akárcsak a Prometheus esetében, most is folyton belebotlunk a forgatókönyv idegesítő logikai hibáiba, például: elmorfondírozhatunk azon, hogy egy ismeretlen bolygó felszínére mi a bánatnak nem visznek magukkal szkafandert, vagy mi alapján dobhatnak sutba egy feltérképezett bolygót egy ismeretlen kedvéért? Miért nem látunk valamiféle érzelmet – eufóriát, félelmet, netalántán meglepetést?! – a csapattagok arcán, miután rálelnek egy idegen civilizáció nyomaira? Scott mindig is nagyvonalúan bánt a sztorijai idővonalával, különösen a lény életciklusának fejlődési szakaszaival, amelyek órák helyett most percekre redukálódnak. Olyan érzésem van, mintha Scott elszántan törtetve folyton a horizontot bámulná, le nem véve a szemét az áhított célról, miközben össze-vissza bukdácsol az elé kerülő akadályokban!

Azon a partszakaszon lehetnének a házak! Idegen nyelven meg majd kiírjuk: étterem!

Bosszantónak találom azt, hogy a Prometheus-szal elkezdett történetet egy mellékesnek szánt flashback-ben rövidre zárják – ráadásul ezt a jelenetet kidobják a webre is! -, elkötik egy hatalmas csomóval, amelyből pusztán egyetlen szál, David-é meredezik ki. Mintha rácsapnák az ajtót az öreg titán orrára, majd az előző film legizgalmasabb karakterével belekezdenének egy spin-offba. Mindezzel azt érik el, hogy a Covenant nem igazán illeszkedik be sehová sem: nem a Prometheus folytatása, és – hiába biggyesztik ki a címe elé azt a bizonyos szócskát! – az Alien-moziverzumból is kilóg! Na ez az igazi két szék közé – és ráadásul pofára! – esés, nem az, amit a Prometheus pár évvel ezelőtt produkált!

Most akkor rossz film a Covenant? Nem. Az első fele remekbe szabott tudományos-fantasztikum, a közepe stílusos, meglepően véres horror – nem véletlenül 18 éven felülieknek a korhatár! -, a vége pedig inkább akciófilmre hajaz. Látszólag megkapunk benne mindent, amit hiányoltunk az előző részből, a végtelen profizmus azonban csupán egyvalamit szorít ki: a szívet. Míg a legtöbb Alien-film közel enged – már csak azért is, hogy az arctámadó farka könnyedén a nyakunk köré szorulhasson! -, addig a Covenant eltol magától: hidegen, mint egy android, és vértől iszamosan, mint egy mellkasrepesztő Alien-bébi! Az inkább zavarba ejtő, mint humoros megnyilvánulásokkal – ilyen az oboá furulyázó android (“Te fújd a végét, én meg majd játszom az ujjaimmal!”) vagy a xenomorf világra jövetele, amely legalább olyan abszurdnak tűnik, mint a kultikus Űrgolyhók idevágó jelenete! – meg aztán végképp nem igazán lehet mit kezdeni!

A nyáladzó kis kedvencünk! Egyem a szívét! Vagy inkább ő a tiéd!

A Covenant bambulása közben rájöttem ám Ridley Scott nagy titkára: kolonizál! Már a széria kezdő darabjában, A nyolcadik utas: a Halálban elkezdte áldásos tevékenységét, amikor az LV-426-on egész regimentnyi idegen tojást helyezett el, s csupán egy kifejlett példányt cipelt magával a Nostromoval. A többi maradt alant a felszínen! A Prometheus esetében egy kifejlett Deacon, néhány mutálódott giliszta és a Halált izzadó tégelyek maradnak utána az LV-423-on, míg a Covenant-ben látható ismeretlen bolygón komplett neomorf ökoszisztémát hagy hátra! Kibújt a szög a zsákból: Scott maga is Tervező! Vagy android? És akkor most az önéletrajzi munkáján dolgozik?! Nos, akárki is, semmiképp se engedjük a Föld közelébe!

Értékelés: 7,5/10


Alien: Covenant filmadatlap


A képek és a videóklipek forrása: InterCom

21 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Ez egy nagyon jó írás volt! Az elejétől a közepéig azt kérdeztem, hogy tudod ennyire szeretni ezt a filmet, de a végére csak odaértünk ahhoz a ponthoz, amikor én is felkaptam a fejem és ekkor jöttem rá, hogy ugyanazt a filmet ugyan olyan élménnyel néztük végig. Csak míg te megbocsájtottál neki, én nem tudok.

  2. kíváncsi leszek rá 😀 hétvégén nekem is lehetőségem lesz megnézni,az írás nagyon jó reméltem azért h a lehúzó kritika után kap valami pozitívumot is a fim…

  3. Így a leírás szerint meg az eddigi infók szerint akkor a Prometheus kb semmibe van véve és semmi nincs úgymond megmagyarázva mi és miért történt abba?

  4. Igazából egyik kérdésre sem válaszolt a film amit a prometheus felvetett.
    És a végén egy olyan kérdésre adott választ, amit nem így akartunk tudni szerintem, “honnan ered a xenomorph”

    • Nekem ez a xenomorf-eredeztetés azért sántít: a Prometheus-ban az idegen űrhajón a fekete trutymó helyiségében a falon látható egy széttárt karú xenomorf, nem? Valahogy mindig az volt a benyomásom, hogy ez a fekete melasz valamiféle ledarált Alien-turmix, úgynevezett xenomorf-juice, és Scott hamarosan megmutatja nekünk a bolygójukat, egy igazi kis hangyafarmot! 😀 Szerintetek a Covenant-tel borul ez a tézisem?

  5. “” csapat belefut a már-már rutinszerűen érkező segélykérő jelzésbe;””

    Ezzel filmmel kapcsolatban eddig mindegyik kritika kritikán aluli.
    Miért???

    Mert itt is van egy hazug információ, amit nem tudni, hogy ki és hol látta!!!
    Gusztustalan amit írtatok, mert Attól a fenti idézettől nem vagytok innentől kezdve hitelesek.

    Itt is működik a Fidesz hazugsággyára ??

    • Először nem értettem az átkötést a horrorfilm és az aktuálpolitika között – tisztára, mint egy Ridley Scott-folytatás! -, aztán rájöttem, mi a közös nevező: parazita? 😀 Lényeg a lényeg, mi itt nem politizálunk, hacsak nem olyan tárgyú a film.
      Értetlenkedésedre a válasz:

      SPOILER

      Shaw “üzenete” vezeti a Covenant-et a helyszínre, de valószínűleg nem véletlenül dalol bele a semmibe: lehet segélykérés – esetleg annak egy töredéke! -, még valószínűbb, hogy David csapdája, hogy odavonzza az embereket, tulajdonképpen mindegy: figyelemfelhívó rádiójel, akárcsak A nyolcadik utasban. Eredetileg idézőjelek közé akartam tenni, ami nálam a többértelműség jelölése. Elmaradt, sorry! Viszont ha ezen az egy szón fennakadtál, bele se merek gondolni, mit kezdtél magával e filmes remekművel? 😀

  6. Én ma néztem meg a filmet, a 11éves fiammal. Az élményről annyit, hogy a gyerek végigaludta a filmet. Elég katyvasz lett ez az eredet keresés. Amikor végre érdekes lehetett volna a film, jött a stáblista. Nekem nagy csalódás. Pedig minden részt sokszor láttam már, de ebből hiányzik az eredetiség. Kevés az akció, nincs benne semmi igazán ALIEN atmoszféra. Benne van a folytatás a levegőben, de…

    • 11 éves?! Ejha! Meg se merem kérdezni, milyen horrorfilmekkel trenírozod a gyerkőcöt, ha ezen
      elaludt! 😀 És adtak matiné vagy gyerek jegyet a filmre? A jegyszedő szó nélkül beengedett Titeket egy 18 éven felülieknek előadásra?

  7. SPOILER!!!

    Komolyan ennyivel elintézte a Prometheus-t hogy Shaw-t felmyársalta meg a tervezők bolygójára (ha az az volt) kiengedte a spórát és akkor úgymond David miatt létezik az egész Alien dolog?

    • SPOILER:

      Hát igen, ezt a Shaw-szálat meglehetősen kurtán zárta rövidre a rendező! Dr. Shaw személyében mindenki azt gondolta, hogy íme, az új Ripley-klón! Én el tudom képzelni, hogy eredetileg lett volna a Prometheus és a Covenant között még egy rész, ami a tervező-genocídiummal ért volna véget. Amúgy érdekes, hogy Scott mindegyik részben fölépít egy erős női karaktert, majd rövid úton, szinte már-már élvezettel szétcincálja! Egy interjúban elmondta, hogy volt egy alternatív befejezés A nyolcadik utashoz, ami szintén Ripley halálával – egészen pontosan a xenomorf letépte volna a fejét! – ért volna véget! Szerintetek mi baja lehet Scottnak a nőkkel? 😀

  8. Nekem

    SPOILER

    David szándékai is elég zavarosak. Ennyire gyűlőlné az embereket, a teremtőit, magát az életet, mert hát ugye pusztít rendesen. Valamit rendesen elrontottak nála a tervező asztalon. Attól még hogy nem engedték “alkotni”, nem kell így megbolondulni.

  9. Nekem igazából egy nagy csalódás akárhogyan is nézem a nagy bereklámozás után,az ősöket 3 másodpercig látod,akartam volna tudni kik és mi volt a céluk,maga az szörnyekből igazán alig látni valamit,a film baromi sötét ami már nekem szánalmas hogy monden mai film alapja legyen jó sötét attól félelmetes olyan érzetem volt a rendezőnek igazán kedve sem volt megcsinálni ezt az egészet,ráadásul megint lezáratlan maradt,sajnálom hogy ezt a jó kis történetet ennyire összezavarták!A legjobb rész számomra még mindig a 4 dik és a 2 dik rész!!!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ