A világ összes pénze filmkritika

Nem elég

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Amikor a világ leggazdagabb embere középső ujjával beintett az unokáját elrablóknak, tulajdonképpen önmagához hűen viselkedett: kiszámíthatatlanul. Mit gondolsz, miből szerezte a vagyonát? Senkinek nem engedett betekintést a lapjaiba. Ridley Scottnak hála, mi most mégis bepillantást nyerhetünk. Milyen ember az, aki a patikamérleg serpenyőjébe helyezi az unokája életét? Kicsinyes korlátoltság vagy kérlelhetetlenül rideg racionalitás jellemzi?

Ridley Scottnak sokkal jobban áll, ha nem franchise-ban gondolkodik. Ez vitathatatlan. A Getty-sztori megfilmesítésért kiáltott, és a filmet körüllengő botrányok – Kevin Spacey kivágása a már kész filmből a zaklatási ügyei miatt, a költséges utóforgatások és a fizetési egyenlőtlenségek – ellenére is jó, hogy elkészült. Kicsit így olyan lett, mint maga a filmre vitt történet: kéretlenül is kapott mindenki egy szeletet belőle.
A világ már csak ilyen: a pénz hajtja előre. És ha nehezen jön össze, csak még nehezebben válunk meg tőle. Mindegy, hogy Dagobert McCsip vagy, aki úszkál a páncélteremnyi zsetonban vagy magamfajta zugfirkász, aki hozzád hasonlóan hónapról hónapra él. A pénz fogy, és úgy látszik, minél takarosabb halmokba gyűjtöd, annál fájóbb a hiánya. Igazából szánalomra méltó lehet a világ leggazdagabb emberének élete, ha minden gondolata csak a pénz körül forog. És hogy bárki közelít is hozzá, rögeszmésen felmerül a gondolat: csak a pénzem kell neki? Ebből kifolyólag olyan lehet gazdagnak lenni, mint amikor egy finom, meleg szobában vagy jól felöltözve télvíz idején: kezdetben kellemesen érzed magad, miközben kinn tombolnak a fagyos mínuszok, később azonban egyre jobban meleged van, már nem vagy képes értékelni a kinti farkasordító hideggel szemben a meleg szobát. Nem véletlenül hangzik el a filmben is: nem azt kell megtanulni, hogyan gazdagodj meg, hanem azt, hogy hogyan kell gazdagnak lenni. A kettő qrvára nem ugyanaz. És tudod, mit? Gettynek ezt minden további nélkül elhiszem.

Szerepcsere: A zaklatási botrányai miatt Kevin Spacey-t Christopher Plummer váltotta Getty szerepében

Hogy ki ez a fószer? Ha esetleg nem tudnád, nem szükséges utánanézned, mielőtt beülsz a filmre, Scott minden fontos információt megad. Nem lacafacázik, már a nyitójelenetben az emberrablással indulunk, majd flashback-ek formájában villantja fel a múltat, hogy Getty hogyan lett az, aki: a világ leggazdagabb embere. A rendező időgépbe ültet minket: a vászon mintha ablakot nyitna a ’70-es évekre, a korszak minden bájával lerohan bennünket. Főleg az olasz helyszín megkapó, ahol a film nagyobbik része játszódik: itt kerül sor a bűnügyre, amely a történet előrehaladtával egyre valószerűtlenebb fordulatokat vesz. Lepukkant putritanyától kezdve az olasz falucska hangulatos utcáin át Róma nevezetességeivel bezárólag mindenhol megfordulunk, és mindezt az autentikusság jegyében: a díszletek, jelmezek, frizurák és sminkek tökéletesen idézik meg a helyet és a korszakot – egész olasz körutazást spórol meg nekünk zsebpénzből.

Marky, Scott most hívott, hogy másfél millát kértél azért, amit én ingyen vállaltam. Hogy volt pofád?

A film középpontjában az anya, Gail kálváriája áll, aki kétfrontos háborúra kényszerül: miközben az emberrablókkal egyezkedik a fia életéért, a fösvény apósával is meg kell vívnia a maga csatáját. Michelle Williams két szenvtelenül forgó malomkő közt őrlődik, a színésznő nagyon hitelesen formálja meg a látszólag tehetetlenül vergődő anya figuráját.
Scott minden oldalt megmutat: az anya drámája mellett az emberrablókra is áldoz a játékidőből, Getty zsugoriságát is bemutatja több szemszögből, és az öregember “jobbkezeként” aposztrofált, volt CIA-s Chase nyomozását is végigköveti. A szálak végül összeérnek, de addig még jó néhány állkoppantó momentumban lesz részünk.

Mi a f@szom az a Stockholm-szindróma?!

Ezek közül a legérdekesebb maga Getty, és az emberrablásra adott reakciója, amikor is kategorikusan elutasít bármiféle váltságdíj kifizetését. Még akkor is, ha az nem több számára, mint csepp a tengerben. Ahogy a filmben fogalmaz: “most nincs pénzem erre“. Mel Gibsont a Váltságdíjban imádtuk ezért, Gettyt viszont zsigerből gyűlöljük érte. Pedig, ahogy az az életben lenni szokott, semmi sem fekete vagy fehér. És A világ összes pénzének ezen a morális határvonalon lejtett tánca a legjobb pillanata, kár, hogy nem tart sokáig: Scott biztonsági játékot játszva inkább állást foglal, az újabb drámai pillanatokért.

Akit Isten is a világ leggazdagabb emberének teremtett!

Nem tudom, milyen lett volna Kevin Spacey Getty-ként – botrányok ide vagy oda, valószínűleg qrva jó! -, mindenesetre eredetileg is Christopher Plummernek szánták ezt a szerepet, és az Oscar-díjas színész bizony sziporkázik is benne. Egyszerre tud fölényes, lekezelő, aggódó és kegyetlenül rideg lenni, és ez a sokszínűség elbizonytalanítja a nézőt, hogy hova is tegye ezt a különc figurát. Ő pedig csak ül, halovány mosoly árnyékával az arcán, kifürkészhetetlenül.
Mark Wahlberg meg nem tudom, mennyi lóvét akasztott le végül ezért a szerepért – az utóforgatások kapcsán kiszivárgott fizetési egyenlőtlenségek szerint túl sokat, azt is alaptalanul -, de ő itt nem több, mint lelkes labdaszedő Plummer és Williams meccsén. Nincs ezzel semmi baj – pénz beszél, kutya ugat -, csak ne a kollegina kárára tömje tele a zsebét, érdemtelenül!

– Lenne itt egy kisautókká átváltozó játékrobotokról szóló filmnek a főszerepe!
– Ő a maguk embere!

Scott kifejezetten szórakoztató filmet hozott össze, leszedve a keresztvizet a ’70-es évek egyik nagy érdeklődést kiváltó bűnügyéről, na meg magáról az olajmilliárdosról, aki Dagobert bácsi szellemében verte fogához a garast. Getty olyan volt, amilyen, az emberrabláshoz való hozzáállása viszont nem feltétlenül elítélendő: nagyon is józan megfontolások és a vitán felül álló üzleti érzéke alapján hozott egy döntést. Hogy ez jó vagy rossz volt-e? Na, ez remek vitaalap a mozit követően! Aztán hogy mire jutottatok, majd súgjátok a kis Paulie fülébe!

Értékelés: 8,5/10


A világ összes pénze filmadatlap



NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..