A Galaxis Őrzői Vol. 2 filmkritika

Apaföld

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Visszatér a Marvel Moziverzum legeredetibb szuperhős csapata, köztük az agresszív mosómedvével és az édes, táncoló facsemetével, hogy újra megmentsék a Galaxist! Hát nem őrület?!

Legalábbis a lehető legpozitívabb értelemben, persze! Azért egy-két évtizeddel ezelőtt ebbe még elég nehezen gondoltunk volna bele. A Galaxis Őrzőinek elképesztő sikeréhez pedig mindenképpen kellett egy olyan látnoki író-rendező, aki a legprofesszionálisabb módon volt képes megidézni a ’80-as évek atmoszféráját egy Star Wars-os űroperában, majd átgyúrni az egészet egy mai modern, színes és izgalmas látványorgiává, mindezt megkapó humorral, magával ragadó lazasággal és rendkívüli kreativitással. Ráadásul James Gunn nem volt rest átcaplatni a konkurenciához egy fontos karakter jogaiért, csak hogy a hagymázas elképzeléseit megvalósíthassa. Csodálkozunk hát ezek után, hogy a Marvel nem pusztán szabad kezet ad neki, de a Marvel-filmek történetében ő lesz az első rendező, aki egy egész trilógiát vezényelhet le?
Az első részből megismert maroknyi emb… izé, lény immár csapattá érett, és a hangzatos Galaxis Őrzői néven nagyban űzik az ipart. Épp a legújabb küldetésük végére igyekeznek pontot tenni, amikor ismét becsatlakozunk a történetükbe. A film kezdése immár a védjeggyé váló, kvázi műfajidegen – s ezért végtelenül találó! – zenés nyitány, amelyben a lassan cseperedő, ennivaló Groot lejt táncot nekünk egy XX. századi rock klasszikusra, miközben a csapat többi tagja élet-halál küzdelmet folytat a háttérben. Ahogy az előző részben, ez most is kellően megalapozza a hangulatot, amely egyedi márkajellé nőtte ki magát a képregény-adaptációk zsánerében.

Mondd, zene nélkül mit érek én?!

Az új részben végre fény derül Star-Lord származásának titkára, megtudhatjuk, hogy milyen ellentmondásos érzelmek feszülnek a Tanos-lányok, Gamora és Nebula között, jobban beleláthatunk a fosztogatók becsületkódexébe, és még Mordályt is egészen új oldaláról ismerhetjük meg. A csapat ezúttal két részletben “csapatja”: míg Star-Lord Gamorával az apaföldet tapodja Drax és Mantis páratlan párosával, addig Mordály és Groot Yondu űrhajójának vendégszeretetét élvezi. A fosztogatóknál játszódó részek kapcsán az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen milyen jó kis prológus ez a legújabb Karib-tenger kalózai-etap előtt, már csak azért is, mert szerintem ezek a film legjobb jelenetei!

Örökké nem eshet!

Tetszett, hogy a főhősök helyett ezúttal a mellékkaraktereket tolták a rivaldafénybe, mint Yondu és Nebula: róluk látszólag többet tudhatunk meg, mint egyes Őrzőkről, s ezáltal érzelmileg is kötődhetünk hozzájuk. Drax keresetlen nyersességével hódít, Groot gyermeki ártatlanságával, és szépen felsorakozik mögéjük “Tango & Cash”, azaz Kurt Russell és Sylvester Stallone, akik, úgy látszik, szintén kikönyöklik a maguk helyét a Marvel Univerzumában.

Rómeó és Júlia

A látvány ismét frenetikus: színes, grandiózus és kreatív, jól kihasználja a 3D nyújtotta lehetőségeket. Ugyanakkor ezúttal mintha kissé túl sok lenne a jóból: míg az első részben megvolt az az érzés, hogy legszívesebben napokig, hetekig vagy akár több életen át elbolyonganánk hőseinkkel a galaxisban, addig most ebben a bő két órában (túl)csordultig telítődünk vele.

Mosó Masa és Pinokkió

Ehhez nagyban hozzájárul a befejezés: a film tetőpontja olyannyira hamisítatlanul marveli – kvázi ugyanezt láthattuk legutóbb a Doctor Strange-ben is! -, mintha nem is Gunn rendezte volna, minden további nélkül belesimul a korábbi képregényfilmek hasonló toposzaiba. A lezárás esetében pedig mindent maga alá temet az érzelem-cunami, ami olyan kitartón zúdul ránk vagy tíz percen keresztül, hogy nincs ember a nézőtéren – de még a szomszédos galaxisban sem! -, aki kibírná anélkül, hogy könny tolulna a szemébe… ha másért nem, hát azért, hogy legyen már vége! Ami azért érdekes, mert még ez a sekélyes szentimentalizmus is remekül áll eme produktumnak, amely önmagát is képtelen komolyan venni!

Ki őrzi az őrzőket?

A Galaxis Őrzői vol. 2 bizonyos tekintetben Christopher Nolan Csillagok közöttjével mutat rokonságot: na nem a tudományos alaposság vagy a dráma aspektusában, hanem az apaság mibenlétével kapcsolatban. S ugyan itthon az apák napját június utolsó vasárnapján “ünnepeljük”, jelen produkciót az alkotók helyett is ajánlom minden édesapának… s persze a “hálátlan” csemetéik figyelmébe!

Értékelés: 8/10


A Galaxis Őrzői vol. 2 filmadatlap


4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én ma néztem meg és szerintem ez az év filmje.
    Nem fogjátok megbánni nagyon jó.
    Egyszerre volt benne izgalom, nevetés, és bánat.

    Ezt a filmet semmi sem fogja tudni felülmúlni.
    Az egész mozi egyszerre nevetet a következő pillanatban meg már szomorkodott.

  2. Ma néztem, szerintem nagyon jól sikerült. Elég ütös poénok voltak benn, nagyon jól összerakták! 🙂 Akinek tetszett az első, annak ez kötelező darab.

    8,5/10

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ