Vörös hajnal kritika

8
1453

Vörös hajnal kritika

Bakancsos pitbull Amerikát támad

Írta: Kenobi

Kinyílik az ember zsebében a bicska, amikor filmes szórakoztatás ürügyén akkora baromságokat próbálnak lenyomni a néző torkán, mint történetesen a Vörös hajnal remake. Igen, lőjük be rögtön, újrahasznosított szeméttel van dolgunk. Az eredeti – 1984-ben készült, többek között Patrick Swayze, Charlie Sheen, Jennifer Grey által jegyzett és John Milius rendezte mozi – sem szakította le ugyan minőségével a padlást, mégis jól lovagolta meg az akkori hidegháborús hangulatot, és kéjesen eljátszott a gondolattal, mi lenne abban az esetben, ha orosz-kubai csapatok támadnák meg Amerikát? A végeredmény persze nem lehet kérdés, az agresszorok veszítettek, mégpedig néhány középiskolás keménypöcs jóvoltából. Diáksaller az oroszoknak, hát nem édi?

Vörös hajnal kritikaA 2012-es (egyébként sokáig dobozban jegelt) változatban a készítők bizonyára véresre vakarhatták kobakjukat a bősz ellenségkeresés következtében. A ruszkik kidőltek, Kuba önmagában és katonai téren elhanyagolható tényező. Kínával jobb vigyázni, így maradt a világhatalmi álmokat szövögető, közben csontsovánnyá éhező Észak-Korea. Bakancsos pitbull Amerikát támad, kac-kac. Az persze más tészta, hogy hogyan képesek a vágott szeműek a “Szép új világot” se perc alatt leigázni, nevezzük filmes fikciónak e csodálatos kábítást, aztán röhögjünk egy nagyot – kínunkban.
Nyilván amcsi film, így húzzuk fel a gumicsizmát, ha nem akarunk pátoszos amerikai hazafias maszlagokban minimum bokáig gázolni. Olyan szinten mérgezik gyagyasággal a légkört, ha kutyám beszippantaná, megdöglene. A történetre egy szót sem érdemes vesztegetni, érjük be annyival, nagyrészt az eredeti mozit követik. Sok-sok jelenet visszaköszön, azokat majmolják. Sajnos felhígítva, és alaposan lebutítva sikerült összehozniuk és épp a lényeg maradt ki az újrázásból. Nehezen érezhető a komoly háború atmoszférája, a szenvedés, és az idegen megszállók rémuralma. A háborús helyzetet folyton ecsetelik, mégis komolytalan az egész. Időnként katonai oszlopok cammognak az országúton, a Koreaiak fedezékük védelméből lövöldöznek, a városban egyébként szabadon mászkáló srácokra, akik történetesen az ellenállók, önmagukat Farkasoknak becéző gerillák. Mondjuk bátran a nagyvilágba: néhány középiskolás suttyó és vakító fogsorú cicamica szopatja a „félelmetes” inváziós hadsereget.

Vörös hajnal kritika
Egyedüli pozitívumként a rövid játékidővel hozakodhatok elő. Alig másfél óra alatt lezavarják az egészet. Nekem úgy tűnt, ezt a rövid időtartamot sem tudták kellően kitölteni. Szokás szerint bevezetőül megkapjuk az amerikai életmód ezerszer szánkba rágott képsorait. Fiatalok, élnek és virulnak, meg piálnak, s amely sablon jelenetekkel máris ellopnak vagy negyedórát az életünkből. Aztán valami csak történik: sárga ejtőernyős sárgák potyognak az égből, megindul a támadás. Az ami hadsereg sehol, hát marad a hősképzés. Chris Hemsworth vezetésével páran kereket oldnak, s megbújnak a közeli erdőkben. Nagyjából három perc alatt komplett gerillává képezik magukat, fegyverhasználat, önvédelem, még az elsősegélynyújtás is belefér a partizán gyorstalpaló tanfolyamba. A csajok – akikből egyébként még a krumpli hámozást sem tudnám kinézni – hamarosan rakétavetőkkel támadnak az ellenség katonáira, azok meg szanaszét szaladnak ijedtükben. Hurrá.
Talán érezheti a kedves olvasó, hogy valami nagyon nem klappol ebben a filmben. Háborús mozihoz vérszegény, akciónak kevés, drámának röhejes, a cselekménye nudli – a gimnazista kölykök falhoz állítanak egy egész hadsereget. Na jó, ilyesmik is köllenek széttépázott lelkünk ápolására, én azonban úgy vélem, már megint hülyének nézik a nézőt. Ennek fényében nem is meglepő a bukta, csak azt nem értem, ki volt az az idióta producer, aki engedett erre a vacakságra eltapsolni 65 millió dollárt? Most kerülgeti az infarktus, futhat a pénze után, satöbbi.

Vörös hajnal kritika

Értem én, arra gondoltak, majd a fiatalság komálja. Amolyan háborús tini hősöket gyártó mozinak készült, kőkemény sztárokkal, mint a Thorként babérokat learató Chris Hemsworth, vagy rosszabb esetben Az éhezők viadalában mafla tekintetével domborító Josh Hutcherson. Ezek a nevek majd aztán úgy vonzzák moziba a tömegeket, mint mágnes a vasreszeléket. Hát tévedtek. És ne feledjük, sokáig jegelték.
Vörös hajnal értékelés: Agyatlan és nehezen értékelhető akciófilm. Még az akció elnevezés is sértő, igaz robban benne minden, és lőnek ezerrel, mégsincs sava-borsa a történéseknek. A látvány mérsékelt, színészei gyatrán és bután játszanak, rendezőjét pedig elküldeném melegebb égtájakra. Szóval, kapunk egy erősen negyedosztályú, könnyen feledhető produkciót, amelynek megtekintését csak az akciózsáner legelvakultabb fanatikusainak, vagy ellenségeimnek ajánlom.

Értékelés: 4/10 (Nagy-nagy jóindulattal)


Vörös hajnal filmadatlap


8 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Kenobi mester ismételten leirta a frankót!
    Na már ha ő 4 pontra értékel valamit akkor az valami ritka nagy ragyi lehet.
    Na ezt a filmet ezek után csak akkor fogok nekiállni megnézni ha kiadják dvd-n, de akkor is csak abban az esetben ha szeretnék egy jót alukálni!
    Ja és kedves Kenobi, szeretnék több filmkritikádat olvasni az oldalon, mivel mostanság nem valami sürűn fogsz tollat.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ