Végső állomás 5 kritika

3
787

Final_Destination_Head

Végső állomás 5 kritika

A Halál begyében

Írta: Bányász Attila (Miner)

Némi szkepticizmussal eltelve ültem be a Végső állomás-franchise aktuális darabjára. Az első rész anno az újdonság varázsa miatt jött be: néhány fiatal átveri a Halált, „aki” aztán a legkülönfélébb halálnemeket váltogatva, rendkívül szórakoztató módon teszi el őket láb alól. Az alapötlet azóta sem változott. A második rész remekbeszabott tömegkarambolos jelenete miatt égett bele a memóriámba, de 3. és a 4. részből az égvilágon semmit sem sikerült felidéznem, még halvány emlékképeket sem. Mindenre felkészülve bámultam az igen feledhetőre sikeredett főcímet, hogy a továbbiakban aztán kellemes csalódásban legyen részem. A Végső állomás 5. része a Fűrész-filmekhez hasonlóan csavarintott saját magán, ami révén a franchise legjobb darabjai közé emelkedett.

Final_Destination_1

A film rendezői székében az a Steven Quale foglalt helyet, aki annak idején A mélység titkában James Cameron mellett „vágta a centiket”, hogy 16 évvel később társrendezőként feszítsen a Mester mellett A mélység szülöttei című dokumentumfilmben. A forgatókönyvírók közé a remake-elő Eric Heisserer (a 2010-es Rémálom az Elm utcában és a 2011-es A dolog), újoncként a háromfilmes Gary Dauberman és a Végső állomás-veterán Jeffrey Reddick került. Nagyon nem kellett megerőltetniük magukat: a film sztorija szolgaian másolja a korábbi részek tematikáját. Az igazán fifikás ebben a sorozatban az újabb és újabb halálnemek minél változatosabb formában történő tálalása, amelyek meglepően jól sikerültek – látszik, hogy az írók nem egy hétvégét tölthettek brainstorming címén ötleteléssel.
A film elején látható katasztrófa jelenet, a híd összeomlása telitalálat. Igazán „remekül” mutat 3D-ben ennek a monstrumnak a leszakadása és fiatal szereplőink tragikus halála (amin csak néhol rontott itt-ott a CGI), majd jön a jól bevált fordulat: a fiatalok közül egy, a Kiválasztott (Miért pont ő? Mitől olyan különleges ő?! Kérdések, amikre sajnos most sem kapunk válaszokat!) lelki szemeivel láttuk előre a történteket, még bekövetkezésük előtt. A katasztrófát az ő révén csak néhányan élik túl, s míg ez a jövőbelátás az első rész főszereplőjét, Alex-et kiközösítetté teszi, addig itt társai gyorsan felülhelyezkednek rajta, sőt, meglepően hamar rájönnek a Halál játékszabályaira. Ez a film leggyengébb momentuma, semmi újat nem tesznek hozzá a készítők.

Final_Destination_2

Annál jobban sikerültek a halálesetek! Igazi, zsigerbe markoló érzéseket keltettek bennem, hiszen az ember kollektív félelemtudatát sikerült megragadniuk néhány egyszerűnek tűnő elemmel: ilyen a hegyes tárgyba lépés, a lézeres szemkezelésen a kipeckelt héjú szemgolyó vagy épp az akupunktúrás tűkkel összeszurkált testtel történő pofára esés. A kezdeti, jól előkészített haláleseteket jó ritmusban követik az újabbak, amelyek révén kellően feszessé válik a film, azonban a későbbiekben sutba vágják a halálesetek ötletes felvezetését, hogy a Kaszás immár ötlettelenül, bősz csapásokkal arathasson. A halál mások élete árán történő kiváltása már megkésett forgatókönyvírói fogásnak hat, de végre kimozdítja az írókat a szolgai másolásból, hogy aztán egy egészen váratlan befejezéssel szolgáljanak, ami már-már a Fűrész-filmeket idézi és tapsot érdemel. A végső csavart sok apró részlet segít előkészíteni, amit tényleg csak a szemfülesebbek figyelhetnek meg (például a mobiltelefon elavult típusa vagy az étterem, ahol Sam dolgozik, stb.).
A film szereplőiről se jót, se rosszat nem tudok mondani. Talán a főszereplő Nicholas D’Agosto-ban csalódtam kellemeset, ugyanis a Hősök sorozatbeli szerepétől bizony erősen viszketett a tenyerem, annyira tenyérbemászó volt a szentem, de itt viszonylag tűrhetően adta… saját magát. Miles Fisher-t Kenobi kritikájában találóan Tom Cruise-hoz hasonlította, nekem is ő jutott róla eszembe először, talán a félrefésült haj miatt. Érezni lehetett nála az izzadtságszagú próbálkozást, de különösebben nem emelkedett ki ő sem a többiek közül. Egyedül talán Tony Todd-ot említhetném még meg, aki nekem örökké Kampókéz marad, azonban nincs annyit a vásznon, hogy a markáns jelenlétén kívül komoly érdembeli alakítást nyújtson.

Final_Destination_3

Összefoglalva: a Végső állomás 5. része nem hozza le a csillagokat az égről, ám korrekt darabja a franchise-nak, a Végső állomás-rajongóknak pedig kötelező, még azoknak is, akiknek esetleg a 3. és a 4. rész nem igazán jött be. A film 3D-je nagyságrendekkel jobb, mint az előző rész hatásvadász megoldásai. Maguk a halálesetek azonban több mint morbidok, sok kritikus öniróniát vél bennük felfedezni, számomra azonban inkább bátortalan kiútkeresésnek hatnak: félig komolykodónak, félig parodisztikusnak, de mintha maguk az alkotók is elbizonytalankodtak volna, merre is mozduljanak el. Nos, az arany középút jelen esetben félmegoldásnak tűnik, jobb lett volna, ha bátran a sarkukra állnak, és valóban egy Wes Craven-esen önironikus Sikoly vagy egy tényleg poénos Zombieland jellegű horrorparódia születik.

Értékelés: 6/10


Végső állomás 5 filmadatlap magyar nyelvű előzetessel


3 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..