Hungarian Rhapsody – Queen – Live in Budapest

5
436

Queen head

Hungarian Rhapsody – Queen – Live in Budapest – Magic – Varázslat

Forever Live in Budapest

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Szeptember 20-ától digitálisan felújított képpel és 5.1-es hangminőségben látható a Queen együttes legendaszámba menő, 1986-os koncertje szerte a világon, köztük itt, Magyarországon is. Bizony, világpremierről beszélünk, ami meglehetősen ritka magyar viszonylatban, ráadásul a filmtrailer.hu a Mi Mozink meghívására a díszbemutatón is részt vehetett, s az első sorból nézhette, hallgathatta és élhette meg ezt a nagyszerű koncertélményt.

QueenjpgNémi lelkiismeret-furdalással telve mentem el a koncertfilm bemutatójára, mivel nem vagyok egy nagy Queen rajongó, biztosan mások szívesebben lettek volna a helyemben. Hajtott azonban a kíváncsiság, mivel a világpremier egybeesett az óbudai mozi új, 4K-s vetítőrendszerrel felszerelt termeinek átadásával. Aztán, ahogy az esetemben oly gyakran előfordul, átestem a ló túloldalára, mivel Mercury és bandája olyan fergeteges, mindent és mindenkit magával ragadó koncertet adott 26 év távlatából, hogy sikerült teljesen megfeledkeznem az új technikáról. Mindent maga alá rendelt a zene!
A Queen 1986. június 3-án megjelent A Kind of Magic albumát népszerűsítő koncertturnéjának, a Magic Tour-nak az állomásai közé egy vasfüggöny mögötti országot is beiktatott, ez volt Magyarország. A Népstadionban 80 ezer ember előtt léptek föl. Nemcsak nekik volt ez furcsa és meghatározó érzés, hanem nekünk is történelmi mérföldkőnek számított. S nem azért, ami számos, a sajtóban a koncertfilmről olvasható cikkben tévesen (!) megjelent, miszerint a Queen lépett fel „a világhírű nyugat-európai zenekarok közül elsőként a vasfüggöny mögött”, mert ez nem igaz: 1967-ben már járt nálunk a Kisstadionban a The Spencer Davis Group, ami – természetesen – maga a koncert, és különösen az utána lezajló események tükrében (a fiatalok és a rendőrök „csörtéje” miatt) vált emlékezetessé. 1986-ban Magyarország megnyílt a világ felé: a Queen-koncert mellett a Forma-1 magyar nagydíj első futama is hazánkra irányította a nemzetközi sajtó figyelmét.
Hét éves voltam. Még csak emlékeim sincsenek egyik nagyobb eseményről sem. A Queen később sem vált a kedvencemmé, megmaradtak azoknak a furcsa fickóknak, akik „gagáznak” a rádióban vagy nőnek öltöznek a videóklipekben. Annyit játszották slágereiket a rádiók, hogy már igazán meg sem hallottam őket. Egészen múlt hét csütörtökig.

Queen1

Az átélt élmény kapcsán furcsa mód Pély Barnához kanyarodnék. Ha korábban volt valami, amivel ki lehetett engem üldözni a világból, hát azok a United számai voltak, különösen a Hófehér jaguártól kapott el a pánikszerű menekülés vágya. Míg nem egy este az Alcatraz nevű étteremben vacsoráztam, ahol pont Barna rögtönzött fellépést. Ez egyszer nem volt hová menekülnöm, sarokba szorítottak. Halálra váltan figyeltem, ahogy felcsatolja magára a gitárt, majd a húrokba csap, és ekkor eltátottam a szám… hogy jóval később elhűlve csukjam be: olyan igazi, nosztalgikus rock’n’roll érzés fogott el a nyers, szinte már durva riffektől és szólóktól, amiket „lenyomott”, hogy libabőrös lett a karom! Azóta sem szerettem meg a Unitedet (elismerem, ez az én szegénységi bizonyítványom!), de Pély igazi zenésszé avanzsált a szememben!
Visszatérve a koncertfilmhez, hasonlóan kellemes csalódás ért a Queen-nel kapcsolatban is. Amire először felfigyeltem, az Roger Taylor, a dobos „csapkodása”, amivel rendesen odatette a zenei alapot, adta az ütemet és a ritmust a számok alá. Aztán Brian May „pengetése” fogott meg, a dalok rádióverzióitól olyannyira elütő, nyers, karcos riffjei és szólói grunge-os, indie-s hangzással telten, hogy már szinte belefulladtam. Kegyetlenül tetszett! Valószínűleg nagy szerepe volt ebben az 5.1-es hangzásnak, hogy minden oldalról kaptam az „áldást”: ha behunytam a szemem – és megtettem egy párszor! – simán meg tudtam különböztetni valamennyi hangszert egymástól, és hol a basszusra, hol a szólógitárra, hol a szintire, hol a dobra koncentráltam. Nagy élményt nyújtott ez a tiszta hangzás!

Queen2

Freddie Mercury igazi showman volt. Egy pillanatra sem állt meg, betöltötte jelenléte a színpadot, és ebben korántsem a birkózódressz, díszegyenruha-felső vagy a királyi palást s korona volt a mérvadó, ami rendkívül változatos fellépő ruhatárát kitette, hanem a jó humorú személyisége, amit abszolút sikerült a koncertfilmet meg-megszakító dokumentumfilm részleteknek átadnia. Az együttes megérkezését, és magyarországi programjait bemutató doku-betétek valami sajátos, egyedi dimenziót adtak az egész filmnek: a szárnyashajó köszöntése, a go-kartozás a Hungaroringen, a pálinkakóstolás, hőlégballonozás, lődörgés a belvárosban, csendélet az Intercontinental erkélyén… mind-mind retro perspektíva kis hazánkról 26 év távlatából. S végül a csapat legvisszafogottabb tagjának tűnő John Deacon, a basszusgitáros egyhelyben toporgása a megmosolyogtató rövidgatyás színpadi öltözékében… majd vált a kép, s ugyanaz az ember minden fölvágás vagy sztárallűr nélkül elvegyül a tömegben Budapest belvárosában, leül egy kávézó teraszán és elbeszélget a mellette ülőkkel. Lehet őket nem kedvelni?

Queen3

A koncerten elhangzottak addigi klasszikusaik, mint az Under Pressure, A Kind of Magic, Who Wants To Live Forever, I Want To Be Free, Bohemian Rhapsody, Radio Ga Ga, We Will Rock You és még sorolhatnám. Talán csak a Hegylakó klasszikus betétdala, a Princes of The Universe hiányzott. A Mercury-May duó által előadott Tavaszi szél… pedig könnyeket csalt a szemembe, akárcsak a Mercury hátára terített brit-magyar zászló.
Megmondom őszintén, koncertfilmek terén meglehetősen „szűz” vagyok. Ugyanakkor ez egyfajta könnyebbség is, hisz bátran kijelenthetem, hogy a legjobb koncertfilmet láttam életemben. Zsombolyai János rendező Ragályi Elemér operatőrrel és Kovács György hangmérnökkel valami korszakalkotót tettek le 1986-ban az asztalra, amely negyed évszázadnyi távolságból is úgy üt, hogy utána rászámolnak a nézőre. Köszönet ezért a csaknem 30 éves K.O-ért nekik!

Queen4


5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én bizony imádom a QUEEN-t! 😀 Ennek a koncertfilmnek a megjelenése most a hazai mozikban pedig a számomra maga a csoda. Már alig várom, hogy végre lássam! Ilyenkor persze mindig az eszembe jut szegény Freddie-nek a halála… Hiába, Ő volt a legnagyobb. A legzseniálisabb.

  2. Tavaszi szél vizet áraszt.ez óriási esemény volt.5.-es lehettem de ismertük a queent és tudtuk hogy itt vannak.később nagy rajongójuk lettem néztük klippjeiket a zenebutikban aztán mtv-n.az öcsém nagyon nagy rajongójuk lett én csak szerettem őketmég emlékszem mikor bemondták a rádióban hogy meghalt Mercury.tudtuk hogy beteg volt.vszinű ő volt minden idők talán legjobb hangú rockénekese.ja láttam a koncertfilmet is

  3. Most néztem meg a Corvin moziban, és még mindig a hatása alatt állok. Számtalanszor láttam már ezt a koncertfilmet, de így, vásznon szinte ott voltam személyesen 86 júliusában.
    Picit mostohának éreztem a film forgalmazását két okból kifolyólag:

    1. Számtalan országban bemutatták, de nálunk,ahol készült csupán 2 mozi vetíti 4-4 alkalommal.

    2. A koncert előtti közel fél órás dokumentumfilmre igazán rárakhattak volna egy magyar feliratot. Tudom, hogy a fiatal generáció már folyékonyan beszéli az angol nyelvet, de voltak a vetítésen sokan az 50-es korosztályból is,és gondolom azért Ők is szerették volna érteni,hogy miről van szó.

    Ezeket leszámítva hibátlan és maradandó élmény, és most még jobban sajnálom, hogy már nem láthatom élőben Freddie-t… 🙁

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..