Hogyan lopjunk felhőkarcolót – kritika

6
486

tower heist head

Hogyan lopjunk felhőkarcolót kritika

Vissza a gyökerekhez

Írta: Bányász Attila (Miner)

Eddie Murphy visszatért! Legalábis a régi, jól bevált szerepköréhez, a simlis, trágár, nagyszájú figurához, amely a ’80-as években a csúcsra juttatta. Ó, igen, ki ne gondolna némi nosztalgiával Az aranygyermekre, a két 48 órára vagy a Beverly Hills-i zsaru-trilógiára… ma már klasszikusok, és jelen sorok írója azóta is várt valami visszakacsintást Murphy-től a sok, inkább mellékvágánynak tűnő, főleg altesti „humorral” hódító családi vígjáték után. Most megkapjuk végre, és milyen jólesik! Új filmje ismét remekül ötvözi az akciót és a vígjátékot, nyakon öntve a klasszikus bankrablásos klisék kissé kifordított helyzetkomikumával és némi aktuális társadalomkritikával.

tower_heist_poster1Az alapötlet 2005-ben pattant ki Eddie Murphy fejéből, és egy kötetlen beszélgetés során szóba is hozta Brian Grazer producernek, akivel az 1992-es Bumeráng forgatása óta vannak jóban. A történeten meglehetősen hosszú ideig ültek az alkotók, több forgatókönyvíró kezén is átfutott. Végül Ted Griffin (Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi) és Jeff Nathanson (Kapj el, ha tudsz) öntötte végső formába. Eddie Murphy a produceri munkálatok mellett szívesen elvállalta az egyik mellékszereplő, Stikli figurájának életre keltését is, elsősorban azért, mert emlékeztette azokra a karakterekre, amelyek a ’80-as években meghozták számára a világhírt. Eredetileg Chris Rock-ot képzelték el a figura bőrében.
A film főszerepét Ben Stiller játssza, akit én a Keresd a nőt! zipzáras kezdő jelenetével zártam örökre a szívembe, amelyen annó könnyesre és hasfájósra röhögtem magam. Azóta is szívesen nézem a filmjeit, még ha a színvonal olykor közepes vagy átlag alatti is, mert ha csak meglátom a vásznon vagy a képernyőn, már mosolyt csal az arcomra. Josh Kovacs karakterét mintha rá öntötték volna (szó szerint ez történt, mivel átírták a figurát az ő kedvéért). Kovacs a törtető kisembert személyesíti meg, aki mindent alárendel a munkájának. Egy exkluzív bérlakásokból álló felhőkarcoló mindent észben és kézben tartó menedzsere, erősen emlékeztet Michael J. Fox Szenzációs recepciósára: mindent el tud intézni, mindent problémát le tud kezelni, és minden kérdésre van válasza. Ráadásul beosztottjai is kedvelik és megbíznak benne. Emellett jó kapcsolatot ápol a torony tetőapartmanjában élő különc, milliárdos befektetővel, Arthur Shaw-val. Épp ezért hat derült égből villámcsapásként, amikor Shaw-t letartóztatják sikkasztásért és hűtlen kezelésért. A kisember hitetlenségét láthatjuk Kovacs arcára írva még azután is, hogy nyilvánvalóvá válik, a Torony munkavállalóinak teljes nyugdíja elúszott Shaw tőzsdei manipulációja során. Amikor azonban Shaw kimutatja a foga fehérjét, és Kovacs rádöbben, valóban átverték, a kisember bepöccen. Rablási tervet fabrikál, csapatot verbuvál és megrohamozza azt a toronyházat, amelynek kiszolgálásával és őrzésével azelőtt megbízták. S ahogy kell, minden félresiklik, dugába dől és előre nem látott problémák merülnek fel, de az improvizációra mindig kész kis csapat, ha nem is könnyedén, sőt, olykor kifejezetten csetlősen-botlósan, de veszi az akadályokat.

Tower-heist-02

A csapat tagjai között pedig megtaláljuk a kőkemény profit, a börtönviselt, nagypofájú afro-amerikai „tanácsadót” Eddie Murphy személyében, aki bizony überelhetetlen ebben a szerepben. Ő művésznevén Stikli, aki minden rosszra kapható, már amennyiben a végén dől a lé. A lecsúszott, a kilakoltatás szélén táncoló ex-bróker szerepében Matthew Broderick-et láthatjuk, akinek – valljuk be őszintén -, már nagyon kellett egy hasonló szerep: hol van már a Godzilla ártatlan képű atomtudósának főszerepe? A Bigyó felügyelő bizony rendesen padlóra küldte Broderick-et, jelentősebb filmben én már régóta nem láttam. A mostani karakterét ugyan tisztességesen eljátssza, de nem különösebben kiemelkedően. Igazán példát vehetne Casey Affleck-ről, Ben Affleck öccséről, aki ismét remekel: az előrehaladott állapotos feleségének (aki mellesleg Kovacs testvére) érdekeit egyfolytában szem előtt tartó recepciós karaktere rászabott öltönyként feszül rajta. Nagyon komolyan játssza a szerepét, de a finoman feminim hanghordozás (a filmet szinkronosan láttam, de kíváncsi leszek rá eredeti nyelven is), a jól időzített fintorok és a csattanós beszólások igazán komikus figurává varázsolják. Michael Pena engem nem igazán győzött meg az újonc liftesfiú karakterével, bár neki is osztottak egy-két jó beszólást a forgatókönyvírók. Hasonló a helyzet a cselédlányt játszó Gabourey Sidibe-bel, aki kifejezetten idegesítő volt a szerepében. Alan Aldá-t is kicsit hiteltelennek éreztem Arthur Shaw karaktereként, jóságos mosolya és megnyerő személyisége miatt végig azt vártam (Kovaccsal együtt), hogy kiderül, nem is olyan rossz ember ő. A szerepét eredetileg Robert Redfordnak szánták, de ő visszautasította a felkérést. Akit viszont érdemes még kiemelni, az Téa Leoni, aki egyrészt 45 éves létére szebb, mint valaha, másrészt annyira jól játszotta a kemény FBI-os csajt, hogy le a kalappal! Nemhiába, állítólag az FBI egyik tanácsadója segített neki a szerep kialakításában. Más területen sem bíztak semmit a véletlenre az alkotók, például felkérték a széf feltörős jelenethez tanácsadóként a 8-szoros világbajnok széftörőt, Jeff Sitar-t. A filmben szerepel még Heavy D amerikai rapper is, az egyik törvényszéki őrként láthatjuk őt. Ez volt Heavy D utolsó alakítása, ugyanis nem sokkal később elhunyt. Heavy D a ’90-es években tarolt igazán a slágerlistákon, a hip-hop és az RnB összeházasítása úttörőjének tartották számon. A Now that we found love számmal futott be, ami után számtalan stúdióalbum következett. Béke poraira!

tower-heist-03

A film meglehetősen sok karaktert mozgat. Brett Ratner (Csúcsformában-trilógia, Vörös Sárkány, X-men – Az ellenállás vége) rendezőnek mégis sikerült elérnie, hogy mindegyik igazi egyéniséget és annyi időt kapjon a vásznon, hogy jól elkülöníthetőek legyenek egymástól.
A film helyszínéül a Manhattan-i Trump Towert használták. A forgatás nyáron történt, ami már azért is problémás, mert a sztori téli időszakban játszódik, így például a tetőn oktatós jelenetben jó adag műhavat voltak kénytelenek felhasználni. A film egyik „főszereplője” egy 1962-es Ferrari 250 GT Lusso. Shaw szájából elhangzik, hogy eredetileg Steve McQueen-é volt, de ez nem igaz. Volt ugyan McQueen-nek egy hasonló autója, de az gesztenyebarna volt, nem Ferrari-vörös.
A film soha nem volt olyan aktuális, mint most, a gazdasági recesszió időszakában. Jelentős társadalomkritika is megbújik a sorok között, az alkotók nem is kicsi kikacsintással élnek a jelen felé. A kisember figurája, akik fellázad a gazdag, őt minden lelkiismeretfurdalás nélkül átverő, simlis tőzsdés ellen, különösen szerethető jelen körülmények között, és némi üzenetértékkel is bír. Maradjunk annyiban, hogy lopni, csalni bűn. S ha valaki mégis a járt utat járatlanra cserélné, az számítson rá, hogy holmi egyszerű Kovácsok is oda tudnak csapni, ha kell.

Értékelés: 8,5/10


Hogyan lopjunk felhőkarcolót filmadatlap magyar előzetessel


6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Hála nektek, meglettem győzve… Eddie Murphy-t gyűlölöm, de ha felidézi a régi időket, mikor még ,,volt valaki”, akkor számomra a film jöhet! 🙂

  2. Ez kritika? Ha lehagynátok a kritika szót semmi gond nem lenne, de ez egyáltalán nem nevezhető annak. Igazság szerint semmit nem tudtam meg róla, hogy miért érdemes beülni rá. Szépen leírtad, hogy mi a volt a film előélete, a színészek mennyire jók, de ezen kívül semmit nem írtál róla.

    • uFF: Ezek szerint nem igazán sikerült átadnom a lényeget. A film számomra a ’80-as évekbeli Murphy filmeket idézi meg, már ami Murphy karakterét illeti. Ettől függetlenül nem Murphy áll a középpontjában, több, viszonylag jól kidolgozott karaktert mozgat a film. Nem az a tipikus Ben Stiller-film, kerüli a harsány humort – aminek én különösen örülök, mert az altesti poénokkal már televan a… padlás! -, de alapvetően vígjáték, ami a klasszikus bankrablásos filmek finom kifigurázása. A színészek játéka jelen esetben meghatározó, erős a stáb: Stiller, Murphy, Affleck viszi a prímet, és még Leoni is szépen odateszi magát. Még némi társadalomkritika is belefért ebbe a számomra kellemesen szórakoztató akció-vígjátékba. Ez így kritikusabb megfogalmazás?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..