Halhatatlanok kritika ver.2.0

7
277

Immortals - Head

Halhatatlanok kritika

A halál csupán a kezdet

Írta: Bányász Attila (Miner)

A görög mitológia eddig is hemzsegett emberi erényekkel/hibákkal megáldott/megvert istenekkel, Hollywood pedig most végképp bebizonyítja, hogy az ember minden bizonnyal isteni képmásra teremtetett (az ateisták szerint pedig épp fordítva, de ez csak nézőpont kérdése!), hiszen a Halhatatlanok istenei sem mások, mint „csupán” természetfeletti képességekkel bíró emberek. A vizualitás nagymestere, Tarsem Dhandwar Singh lelopta a tüzet az Olimposz tetejéről, hogy felvilágosítson minket, s aztán megmutassa, hogy hol lakik az Atyaúristen!

Minotaurus Tarsem Dhandwar Singh indiai filmrendező videóklippekkel és reklámfilmekkel kezdte pályafutását, mint megannyi más rendező, többek közt az En Vouge Hold on, a Deep Forest Sweet Lullaby és az R.E.M. Losing My Religion videóklippjei fűződnek a nevéhez, valamint számtalan Nike, Levi’s és Coca-Cola reklám. Első nagy filmje A sejt című thriller Jennifer Lopez főszereplésével, ami sablonszerű panelekből építkező forgatókönyve ellenére lenyűgöző vizuális megoldásokat tartalmazott. Sokkal szabadabb kezet kapott második filmjében, a Zuhanás címet viselő fantasy-jében, amiben még A sejtnél is lenyűgözőbb látványvilágot álmodott vászonra. A Zuhanás azonban nem könyvelhetett el olyan zajos közönségsikert, az enyhén művészfilmbe hajló fantasy ragyogóan kreatív lángelméről tanúskodó, gyönyörű képei ellenére is nehezen emészthető alkotás, nem igazán kommersz kategória.

Immortals01

Amikor megtudtam, hogy a 300 „alkotói” felkérték Tarsemet soron következő kosztümös kalandfilmjük rendezésére, ráadásul jó sok dollármillióval meg is toldották a költségvetést, megmondom őszintén, előre megnyaltam mind a tíz ujjamat. Míg néhányan csupán egy újabb 300 klónt láttak a projekt mögött, én, tisztában a rendező korábbi munkásságával, valami eszement, eddig vásznon még „sohasemlátott”, egyedi formanyelvű, szemkápráztatóan színes képi orgiát, igazi vizuális költészetet. A Sors furcsa fintora, hogy a végeredményt látva végül senkinek sem lett igaza.
A Halhatatlanok gondosan elkészített iparosmunka lett. Vajmi kevéssé hasonlít a 300-ra (hál’Istennek!), a rendkívül gyengére sikeredett Titánok Harcát pedig magasan lekörözi. A látvány csillagos ötöst érdemel: lenyűgöző részletességgel szépen megrajzolt hátterek és állkoppantó nagytotálok váltogatják egymást. Az akciójelenetek, a kézitusák gondosan megkoreografáltak, a 300-ra oly jellemző belassítások csak ritkán tűnnek fel, azok is elsősorban az „isteni harcokban” jelennek meg, mintegy kuriózumként. Ami a történetben bejött, hogy meglehetősen „földhözragadt” a történet, értem alatta, hogy nincsenek benne kitalált mitológiai szörnyek, csupán emberi alakok, az olimposzi felsőbbrendű fajt is beleszámítva. A Minotaurusz-szál megközelítése különösen tetszett. Ha valamilyen filmhez hasonlítani kellene, akkor már inkább a Tróját említeném, mint bármelyik másik kosztümös filmet az elmúlt tíz évből.

Immortals02

Viszont a Trójában legalább igazi színészi alakításokat kapunk, ami a Halhatatlanokról vajmi kevéssé mondható el. Leendő Supermanünk, Henry Cavill a főszerepben nagyon gyengén muzsikál, szálkás termetén és jóképű mivoltán kívül több nemigen van a tarsolyában. Stephen Dorff meglepetést okozott: egyrészt mert ilyen nagy költségvetésű produkcióban, hasonlóan „komolyabb” szerepben a Penge óta nem láttam, másrészt ilyen visszafogottan is rég játszott már. Luke Evans Zeuszként szinte alig van a vásznon, ahogy Zeusz John Hurtként. Egyedül a Gettómilliomosból átruccant Freida Pinto szépsége mögött fedezhető fel némi színészi véna, na meg természetesen Mickey Rourke-nál, aki boxolói pályafutásából szétvert arccal visszatérve most másodvirágzását éli: Hyperion szerepét mintha egyenesen neki írták volna.
Elsősorban a jelmezeken érezhető Tarsem erőteljes hatása, csak ott meg átesett a ló túloldalára: az istenek fejdíszei már-már a nevetségesség határát súrolják. Viszont az is igaz, hogy amikor a felsőbb lények elkezdenek igazán „zúzni” – különösen a film végi aprítás sikerült elképesztően kegyetlenre és véresre -, egy pillanat alatt az arcunkra fagy a vigyor, és csak issza a szemünk a fantasztikus vizuális effekteket. A film története viszont köszönőviszonyban sincs az eredeti görög mitológiával, de ezen kár is fennakadni, nem oktatóanyagnak készült. A film 3D-je felejthető, a rendező nem aknázta ki a benne rejlő lehetőségeket.

Immortals03

A magam részéről kissé csalódtam Tarsem Singh-ben, mert pont azt a pluszt, amit elvártam, nem kaptam meg a filmtől: nincs meg benne az az eredetiség és az a vizuális kísérletezőkedv, ami A sejtet a szimpla thrillerek fölé emelte, valamint az a játékos fantáziálás, ami a Zuhanást olyannyira egyedivé tette. Ennek ellenére a Halhatatlanok szórakoztató alkotás lett, bár picit művi, stúdiószagú. Korrekt iparosmunka egy jó nevű rendezőtől, ami még mindig százszor élvezhetőbb és vállalhatóbb, mint a Titánok Harca, és személy szerint nekem a 300-nál is jobban bejött.
Kritikámat Robespierre szavaival zárom, ami akár magyarázatképpen is szolgálhat a film címválasztására:

    „La mort est le commencement de l’immortalité”*

Értékelés: 7/10

*A halál a halhatatlanság kezdete


Halhatatlanok filmadatlap magyar előzetessel


7 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Ha már moziba nem jutottam el rá,mint általában a legtöbb mostani új filmre,remélem DVD-n megtudom majd nézni.

    Kellő bemelegítés lesz ez a film a következő 300 folytatásához mindenesetre.

  2. Eddig többnyire csak jókat olvastam róla,persze kisebb-nagyobb hibákat mindenhol emlitettek,de kellenek is. Várom a filmet DVD-n,nem is kell több egy korrekt iparosmunkánál! 😉

  3. nem egy oscar-díjas alkotás, de egyszeri megnézésre ajánlott, akár moziban is. Azért vannak benne egyedi vizuális megközelítések, ilyen például az oldalról “szinte” 2Dben bemutatott harci jelenetek.

  4. Megnéztzem moziban 3D-ben, hát…
    Aki szívesen beül egy 3D látványorgiára, annak egy baromi jó választás ez a film, viszont aki szereti, ha inkább a történet dominál egy filmben a képi megvalósítás kárára, az messze kerülje el. Egyáltalán nem arról van szó, hogy nincs köze a történetnek a mitológiában megismertekhez, hanem a filmnek egyszerűen nincs is története. Vagy ha van is valamennyi az minimális szintű.
    Egyébként igenis hasonlít a 300-ra, szemmel láthatóak a megegyező stílusjegyek. A legnagyobb különbség abban nyilvánul meg, hogy a tartalmat feláldozták a látvány javára, gyakorlatilag eltolták a súlypontot a képi megvalósítás irányába.

    300: látvány |—-+—–| történet
    Immortals: látvány |-+——–| történet
    valahogy így.

  5. Vox: A 300-nak van története?! Ha-ha-ha! 😀 Idézet a filmből: “És mentek… mentek, mentek… és mentek…” Amikor elindultak a szoroshoz, annyit mentek, hogy azt el sem hiszem, és ennyiből állt a narrálás. Nekem a 300 látványvilága stúdiószagúbb volt, és szerintem az Immortals-ban kevesebb volt a belassítás – talán az Istenek harcainál -, teljesen másra helyeződött a hangsúly Tarsemnél, mint Snydernél. Egyébként abban igazad van, hogy Tarsem inkább a vizualitás mellett tör lándzsát, elég a korábbi filmjeit elővenni, különösen a Zuhanást.

  6. Ez a film egy kalap … volt. Nem tudom mit gondoltak a készítők.
    Jó most bunkónak tűnök, de eddig még ilyen rosszat nem láttam.
    Én a végén már csak röhögtem például azon hogy ott van Zeusz meg Athéné. Athénét levágják Zeusz odarohan miközben a harc a kellős közepén van, eltrécselnek, közben levágják a 3. istent a titánok, erre Zeusz meg Athéné odanéznek egy pillanatra, majd folytatják a dumálást.
    A másik, a legvégén van amikor elméletileg legyőzték a titánokat, de nem mert kiderül hogy a háború most már az égben folytatódik, és ott harcolnak, elég röhejes módon (konkrétan engem a Vodafonos reklámra emlékeztetett amikor kiscicák zuhannak az égből).

    Na meg az hogy Thészeusznál, ott van az a csodaíj, de ahelyett hogy távol harcolna, odarohan és közelharcba bocsátkozik, még jó hogy elveszik tőle.

    Ui.: Bocsánat hogy így ki keltem magamból. 😀

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ