Éjszakai hajsza kritika

5
617

Ejszakai_hajsza_head

Éjszakai hajsza kritika

Az utolsó cserkész

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Jaume Collet-Serra rendező az Ismeretlen férfi és a Non-stop után immár a harmadik akcióthrillerét készíti Liam Neeson főszereplésével. Serra biztos kezű iparos, aki egyenletes minőséget produkál: az Éjszakai hajsza nem különb Neeson-nal közös korábbi munkáitól, de nem is rosszabb azoknál. “Minőségi” B-mozi, amelyen legnagyobbat a szereposztása dob: Neeson mellett Ed Harris, Nick Nolte és Vincent D’Onofrio is feltűnik a vásznon. Már ezért érdemes megnézni a filmet. Másért nem.

Ejszakai_hajsza_belyeg2

Úgy tűnik, a maszkulin kiállású Neeson meglett korára érett be az akciófilmes szerepekre, legalábbis erről árulkodik a mostanában rá jellemző egysíkú szerepválasztás. Nincs is ezzel baj, csinálja csak, amíg bírja: igazából baromi szórakoztató, ahogy fegyverrel vagy puszta kézzel aprítja az ellent, bár ha már futószalagon jönnek tarsolyából a Bryan Mills-klónok, legalább a történetben lehetnének kreatívabbak az alkotók.
A harag tüze forgatókönyvének társszerzője, Brad Ingelsby erre tesz némi halovány kísérletet, de az összes kreatív energiája kimerül abban, hogy Neeson-t ezúttal egy züllött, iszákos, lecsúszott ex-bérgyilkosnak, igazi antihősnek állítja be egy paraszthajszálnyira a mélyponttól, és hogy szkriptjének sablonpaneleit úgy istenesen megkeveri. Ez azonban még távol áll minden eredetiségtől. S ezen Serra, az „iparos” sem tud feltűnően javítani.

Ejszakai_hajsza_2

Na de ne legyünk túl szigorúak! Az Éjszakai hajsza egészen jól boldogul a középszerűség mezsgyéjén, s a film feléről, kétharmadáról elmondható, hogy a sablonokat ügyesen illeszti egymáshoz. A zsánerre kevésbé jellemző megoldás, hogy a film eleje több szálon fut, nem preferál egy konkrét karaktert: láthatjuk a mélypont felé expresszlift sebességgel süllyedő Jimmy-t, aki egykor a maffia fejének, Shawn-nak a jobbkeze és egyben legjobb barátja lehetett, és az élet viharaitól megtépázott Shawn-t, aki Jimmy-ben egy hajdanvolt dicső, ámde már letűnt kor megfáradt matuzsálemét látja. Igazi jutalomjáték ez Neeson-nak és Harris-nek, akikről lerí, mennyire élvezik a közös munkát – néhol bizony oly emelkedett érzés fogott el együtt látva őket a vásznon, mint amikor Robert De Niro és Al Pacino ült egymással Szemtől szemben. S meglepő módon nem lóg ki az egészből Joel Kinnaman sem, aki Jimmy fiát, Michaelt játssza: ő egy igazi kiscserkész, talán az utolsó New York e sötét, bűntől mocskos részéből, aki a mélyből felkapaszkodva próbál tisztességesen a felszínen maradni, megtagadva apját és az egész múltját. E három férfi élete kuszálódik össze végérvényesen, amikor Michael rosszkor téved rossz helyre, s a bosszúszomjas maffia és a korrupt rendőrség kegyetlen hajszát indít apa és fia után. Michael feldobja a labdát, s a ziccerre vetődő gengsztereket Jimmy hárítja. De vajon megéri-e, hogy a kiscserkész tisztességén ne essen folt?

RUN ALL NIGHT

Neeson tehát ismét a családját védi az ellentől (alias Elrabolva), központi szerepet játszik a sztoriban a maffiafőnök elkényeztetett fiacskája (á lá John Wick), és még sorolhatnám. E klisék mégis összeállnak egy működő történetté (naná, hisz már mindegyik jól bejáratott!), egyedül a film utolsó harmadában fogynak ki teljesen a szuflából az alkotók: az itt alkalmazott panelek már annyira laposak, mint a nézők egyre sűrűbb pislantásai a vászon felé.
A rendező a vizuális effektek frontján némi ihletet merített David Fincher munkásságából, legalábbis ami a virtuális kameramozgást illeti, hogy a teljesen funkciótlanul alkalmazott, s kissé kezdetleges bullet time-ról ne is beszéljünk. Szép-szép, de minek? A film végi kocsmai lövöldözős jelenet haloványan A pokol konyhája (State of Grace, 1990) hasonló akciószcénáját idézi, bár utóbbi hatásosabb és stílusosabb megoldással él. Ügyes húzás viszont, hogy a befejezés szintén klasszikus (értsd: sablonos!) csattanóját a film keretes szerkezetével feláldozták a feszültségkeltés oltárán (tudjuk, hogy még nincs vége hőseink megpróbáltatásainak – hisz láttuk a film elején -, de nem tudjuk, mikor üt be a ménkő, s a rendező csaknem a végtelenségig húzza az agyunkat).

RUN ALL NIGHT

Jaume Collet-Serra és Liam Neeson legújabb közös filmje, az Éjszakai hajsza tehát nagy meglepetéssel nem szolgál, a közepesnél alig valamivel jobb a remek szereposztásnak köszönhetően, bár egyik neves színész sem nyújt igazán átütő alakítást (Nolte jelenete teljesen felesleges, csoda, hogy nem végezte a vágószoba padlóján). De miért is nyújtana, ez nem egy bűnügyi dráma, mint a Piszkos pénz, csak egy szimpla akcióthriller. Itt a hangsúly az akción és a feszültségen van, amelyet többé-kevésbé meg is kap a néző a pénzéért. Neeson pedig megint keményen odacsap. Úgyis (csak) ez kell a népnek!
Azért halkan megjegyzem, két Bryan Mills-klón közé igazán beférhetne Neeson-nak olykor egy-egy drámaibb vénájú szerep is! Csak hogy ki ne jöjjön a formából!

Értékelés: 6/10


Éjszakai hajsza film adatlap


5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. “…két Bryan Mills-klón közé igazán beférhetne Neeson-nak olykor egy-egy drámaibb vénájú szerep is!”

    Belefért, ráadásul pont az Elrabolva 2-3 közé. 🙂

    A film címe: Third Person

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ