Egy hét Marilynnel kritika

13
523

Örömmel jelentjük be a Filmtrailer.hu csapatának további bővülését! A férfias vonulatot ellensúlyozandó, új munkatársunk Tündérkert, végre egy Nő a sorainkban! Szerkesztőségünkhöz eljuttatott filmelemzésével azonnal meggyőzött bennünket, hitvallása a következő: “A filmek számomra a világ körforgásának és az ember gondolatainak esszenciális megnyilatkozásai. Arra törekszem, hogy a jelentésrétegeket kibontsam, és a bennük rejlő tartalmakat saját tapasztalásaimon keresztül átlényegítsem. Ha ez bármilyen elemi szinten sikerül, akkor úgy érzem nem volt hiábavaló a moziban töltött idő. Örömteli érzés, ha lehetőség adódik a gondolatokat megosztani másokkal is, hiszen együtt többre jutunk J!

Erdélyi üdvözlet az Alföld szívéből, Debrecenből: L.Gy.”

Reméljük, bemutatkozó kritikája tartós munkakapcsolat kezdete, amihez mindannyian sok sikert és olvasót kívánunk!

Egy hét Marilynnel kritika

Az első szerelem édes kín

Írta: Tündérkert (Lenk Gyopárka)

Egy hét Marilynnel kritikaMarilyn Monroe alakja szerves részévé vált –többek között a Coca Cola és Mickey egér mellett- az Amerikát megtestesítő jelképek kavalkádjának. Ki ne emlékezne a Hétévi vágyakozás ikonikus képére a fehér, fodrozódó ruhájú színésznőről, melyet vágyakozó férfiszemek és irigy női tekintetek öveztek. Jellegzetes szőke haja, a szája peremén elhelyezkedő anyajegye, ruhái, napszemüvegei mind a mai napig meghatározó elemei a nők azon az úton tett fáradozásainak, melynek kitűzött célja a férfiember elcsábítása…
Azonban az utókor nem csupán a szexszimbólum színésznőre akar vagy próbál emlékezni, hanem arra törekszik, hogy felvázolja a kép mögött rejlő személyiség viszályoktól terhes mindennapjait. A Hallmark csatorna A szexbomba című életrajzi filmje is erre tesz kísérletet (egész szép sikerrel), majd az 1996-os Norma Jane és Marilyn című dráma a színésznőben rejlő meghasonlott lélek kettősségét boncolgatja.

Egy hét Marilynnel kritika
Az Egy hét Marilynnel című alkotás is hasonlóan jár el, azonban a kuriozitása többek között abban rejlik, hogy jelen esetben történetünk helyszíne az 1950-es évek „szürke” Angliája. Itt „tengeti” napjait a jómódú család legifjabb sarja, aki ködös tekintettel csodálja a mozivásznon feltűnő színésznőt. Majd Laurence Olivier asszisztenseként alkalma nyílik betekinteni Marilyn személyes világába. Colin Clark visszaemlékezései szolgáltatták a film alaptörténetét, mely így az ő tulajdonképpeni férfivá érésének történetét mutatja be. Az események középpontjában a színésznővel való kapcsolata helyeződik, egy hét történéseibe sűrítve.

Az első kockákon a dívát láthatjuk, akire a fiú csodálattal tekint, ahogyan telnek a percek a vászonról kilépve, emberközelibbé válik a távoli alak, majd a film közepén teljesen lefoszlik az „álarc”, ez felszínre hozza Marilyn igazi énjét. Míg a film utolsó kockáiról kikacsintó Marilyn viszonzott szerelmesként jelenik meg a vásznon. A rendező szép fokozatossággal tereli a néző tekintetét egészen a legszemélyesebb megnyilatkozásokig, amikor a fiú már egészen közelinek és hasonlónak éli meg kettejük lényét. Ezáltal megteremtődik egyfajta intim közeg, amit a színészeknek sikerül is kiaknázniuk. Nagyon szépen fényképezett a film, a pasztellszínek emelik a fiú és a színésznő közösen töltött alkalmainak magasztosságát, ezt főképpen a sétás jelenetnél, a napsugarakba öltözött erdő színeiben és a tavas jelenetnél érzékelhető. Olyan, mintha a fiú visszaemlékezéseiben a mindig szürke hétköznapok ünnepi fénybe öltöznének a szeretett nő kedvéért.

Egy hét Marilynnel kritika

A film tulajdonképpen a kapcsolat tisztaságára, érdekektől mentes őszinteségére helyezi a fő hangsúlyt, ez kapja a központi szálat. A kettejük közötti gyermeki, néhol gyermeteg közös vonások azok, amik közel hozzák őket egymáshoz, ez a tapasztalatlan lélek vonzza magához a színésznőt, aki lelkének megújulását és támaszt talál a fiúban. A központi jelenetek egyike, amikor a windsori kastélyban tett látogatás alkalmával a babaházzal játszanak. A megtépázott gyermekkor, a szeretetlenség hiánya, a gyermek utáni vágy mind megfogalmazódik áttételesen a színésznő mondataiban. Nehéz eldönteni, hogy színészi pályájának egyengetésében mennyi a szereplésvágytól átitatott tudatosság és mennyi a figyelem középpontjába vágyó ember szeretetéhségének gyermeki megnyilvánulása. Valószínűleg a kettő között elvesztett önazonosság hiánya okozza a gyógyszerek túladagolását, a házasságokat, vetélést, majd a későbbi botrányokat. Jelen esetben néhol előtűnik a tudatos nő, a butuska álarc mögül, szépen mutatja ezt az etoni fiúiskola diákjainál tett látogatás, és nem utolsó sorban az emberek érzéseinek végtelen kiaknázása az utolsó erőkészletekig. A rendező érdekesen lavíroztatja a színészi játékot, így rafinált módon ízelítőt kapunk Norma Jane– ből és Marilynből is, azonban véleményem szerint talán egy picit inkább a kényelmes, butuska álarc kerül előtérbe, az árnyaltabb, több lehetőséget kínáló megoldást háttérbe szorítva.

Egy hét Marilynnel kritika

Bár sokan Scarlett Johanssont szívesebben látták volna ebben a szerepben, mégis Michelle Williams nyerte el a lehetőséget, hogy magára öltse Marilyn Monroe alakját. Gesztusait, mimikáját, hanghordozását teljes egészében hitelesen képviselte, így véleményem szerint egyértelműen megérdemelte kategóriájában a Golden Globe-ot. Kenneth Branagh zseniális alakítása a szintén hangsúlyos nyomatékot adó Laurence Olivier szerepében, és Judi Dench mindig profi színészi teljesítménye mellett, a néhol irritáló naivitásba feledkező Eddie Redmayne lemaradozik, azonban a film egészét tekintve értékes, kerek alkotás született. Mindenképpen sokat jelent az angol BBC jelenléte, ami már önmagában egyfajta finom eleganciát, és emelkedettséget, tiszteletet kölcsönöz a színészek, a film és a filmkészítők iránt. Szép üzenet Angliából Marilynről…


Egy hét Marilynnel /My week with Marilyn/ filmadatlap – trailerrel



13 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Isten hozott, Tündérkert! A kritika valóban remek lett, Kenneth Brannagh fantasztikus volt a filmben, kár, hogy az Oscar-verseny ilyen erős volt, jól mutatott volna egy aranyszobrocska a nappalijában! 😀 Marilyn mint az örök nő szimbóluma jött le nekem, megfejthetetlenként és olykor-olykor bizony érthetetlenként. Néha jól meg kellett volna rázni vagy felpofozni ezt a buta libát! 😀 Viszont a vásznon tényleg csillagként tündökölt.
    Örülök, hogy írásaidban végre a régóta hiányzó emocionális vonulat is megjelenik a filmtraileren, a humor (Kenobi) vagy az én száraz tényektől csak nehezen “lenyeldekelhető” posztjaim mellett. Csatlakozom Lypihez, Boldog Nőnapot Neked és minden kedves Olvasónknak! 🙂

  2. Én is gratulálok Tündérkertnek, mert csak egy nő tudja átérezni, prezentálni a női lélek minden kínját, baját. Valóban nagyszerű alkotás, és noha Meryl Streep is megérdemelte, jobban örült volna a szívem, ha Michelle Williams kapja az Akadémia elismerését.

  3. Klassz kis bemutatkozó írás. Gratula Tündérkert!

    Látom szépen bővül a szerzői gárda. Úgy tűnik az én “távozásom” (is) kellett ahhoz, hogy beinduljon a Filmtrailer szekere. 🙂

    Csak így tovább, és persze boldog nőnapot minden kedves hölgynek!

  4. Először is üdv a csapatban Tündérkert. 🙂

    A filmet egyebként pont minap néztem meg én is: kellemes omázs film, tisztelgés Hollywood történetének leghíresebb színésznője előtt, Michelle Williams félelmetesen kiforrott, minden szemet magára vonzó alakításával. Pont azt adja, amit ígér egy hetet, egy szeletet, egy legenda életéből érzékletesen tálalva. Egy percét sem untam.

  5. Miner: Látod, mik vannak. Úgy tűnik szigorítani kellene a kommentszűrőn. 😀 És persze, hogy rajtatok tartom a szemem, ugyanis időnként a körmötökre kell nézni, hogy rendesen végzitek -e a munkát. 😀

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..