A tetovált lány kritika

17
1192

A tetovalt lany head

A tetovált lány kritika

Férfiak, akik gyűlölik a nőket

Írta: Bányász Attila (Miner)

Lisbeth Salander mozgóképre adaptált kalandjainak első felvonása január 19-étől hollywoodi köntösben is megtekinthető a mozikban, és David Fincher rendező neve ide vagy oda, a 2009-es svéd eredeti film után a mostanság negatív csengésű „remake” kifejezéssel élhetünk vele kapcsolatban. De valóban csak szemetet termelhet ki az amerikaiak újraforgatási mániája? Stieg Larsson története talán nem érdemli meg, hogy több pénzből, „jobb” színészekkel, egy nagy filmes múlttal bíró rendező a tévéfilmes szintet messze meghaladó, igazi „hollywoodi”nagyjátékfilmet készíthessen belőle, méltó tisztelettel bánva az eredeti könyves alapanyaggal? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

A tetovalt lany belyegkepStieg Larsson svéd újságíró első regénye 2005-ben jelent meg, amit évente követtek a folytatások, méretes trilógiává duzzasztva a regényfolyamot. Az író eredetileg tíz kötetet tervezett Lisbeth Salander kalandjaival megtölteni, ám tragikus halála, amely az első regény megjelenése előtt (!) következett be, keresztülhúzta számításait. Vajon hogyan élte volna meg történetének hihetetlen sikerét? Örök rejtély marad! Mindenesetre az eladások alapján 2008-ban a világ második legnépszerűbb szerzője volt, 2009-ben pedig Európában átvette az elsőbbséget.
Az elsöprő siker szinte kiáltott a megfilmesítésért. Dán és svéd filmstúdiók fogtak össze, és helyzeti előnyüket kihasználva belefogtak a megvalósításba. A 2009-ben vászonra vitt filmverzió egyenetlen színvonalú, ámde tisztességes „munka” volt, köszönve elsősorban a rendezőnek, Niels Arden Oplev-nek, és a remek színészeknek, mint az azóta nemzetközi karriert befutott Noomi Rapace-nak és Michael Nyqvist-nek. Azonban a folytatásokra rányomta bélyegét a filmstúdiók korbácsának lenyomata: rohamtempót diktáltak a forgatásoknál, amit Oplev rendező nem nézett jó szemmel (művészi munkához idő kell!), és ott is hagyta a produkciót. A Millenium-trilógia következő két része a ráfordított idővel egyenes arányú színvonalesést produkált, erősen tévéfilmes jellemzőket mutatva. Mindhárom filmet csaknem egy időben, 2009-ben forgatták le.
Elterjedt sztereotípia, hogy azért nincs sikere a külföldi filmeknek a tengerentúlon, mert az amerikaiak nem szeretik a feliratot olvasni, ezért forgatják számukra újra az európai kontinens sikerfilmjeit. Nem tudom, mennyi igazság van ebben, de én inkább hajlok arra – a jó öreg emberi természetre apellálva! -, hogy valójában az amerikai filmstúdiók szeretnék zsírosra keresni magukat a remake-ekkel. Van akkora piac az amerikai, hogy megérje nekik (még mindig az amerikai jegyeladásokat tekintik etalonnak), és végül is egy jól eladható névvel bárhol a világon megveszik a jegyet a mozinézők, csak hogy a kedvenc színészüket újra láthassák valamiben. Meggyőződésem, hogy Hollywood alkotói válsággal küzd: hiánycikk az eredetiség, a filmstúdiók szomjazzák a különleges történeteket. Az igazán eredeti forgatókönyv hiánya szüli a sok folytatást, amelyek azonban mind egy kaptafára készülnek, sőt, most már a remake-ek újraforgatásánál tartunk (a remake remake-jénél). Az a szomorú az egészben, hogy – úgy tűnik legalábbis – nekünk, nézőknek is ez kell (de hát nincs más – mondhatnánk), s egyre kerekednek a stúdiók által csak jól tejelő tehénnek tekintett blockbuster-franchise-ok, ahogy az aktuális részre jegyet váltók sorai a kasszák előtt.

A tetovált lány 01

De vajon mi a helyzet abban az esetben, ha egy valóban igényes irodalmi mű kerül megfilmesítésre ismét? Vajon ilyen esetben is remake-ről beszélhetünk? Hiszen nem a svéd filmverzió van lebutítva amerikai forgatókönyv szintre, hanem az eredeti regényhez nyúltak hozzá, talán még nagyobb tisztelettel, mint a svéd kollégák. A forgatókönyvet nem is akárki jegyzi: Steven Zaillian több díjra jelölt forgatókönyvíró, olyan munkákkal a háta mögött, mint az Ébredések Robin Williams-szel és Robert de Niro-val, Spielberg Schindler listája, Scorsese New York bandái, a Jack Ryan-es Végveszélyben, Sir Anthony Hopkins Hannibalja, az Amerikai gengszter Denzel Washingtonnal és Russell Crowe-val vagy legutóbb Brad Pitt Pénzcsinálója… azt hiszem, adaptálás szempontjából a lehető legjobb kezekbe került Larsson sztorija.
Henrik Vanger (Christopher Plummer), a nagy hatalmú Vanger-konszern visszavonult ura az elmúlt 40 évben minden születésnapjára kap egy ajándékot, ami szeretett unokahúga, Harriet tragikus elvesztésére emlékezteti. Henrik szinte biztos benne, hogy Harriet gyilkosa űz ocsmány tréfát vele. Ezért felfogadja a vesztes sajtóper miatt anyagilag és erkölcsileg is mélypontra zuhant oknyomozó újságírót (Daniel Craig), hogy derítse ki az igazságot unokahúga eltűnésével kapcsolatban. Az újságíró segítségére van egy különleges adottságokkal rendelkező ifjú hölgy (Rooney Mara), akivel kéz a kézben ásnak a Vanger-család szennyesének legmélyére, hogy valami olyasmit találjanak, ami minden képzeletet felülmúl.
David Fincher igyekezett hű maradni az eredeti történethez. Megtartotta a svéd helyszínt, sőt, a felvételek egy részét is Svédországban kapta lencsevégre. Emellett az amerikai verzió még az Oplev rendezte svéd filmnél is közelebb áll az eredeti regény cselekményvezetéséhez, gondoljunk például a Wennerström-ügyre, ami emlékeim szerint a 2009-es filmből teljes egészében kimaradt. Egyedül a nyomozás lezárása lett megváltoztatva, dramaturgiailag sokkal frappánsabb megoldással éltek, mint a regényben.

A tetovalt lany02

A film címszerepét játszó Rooney Mara a promóképeken nekem nagyon nem jött be. A helyzet az, hogy Noomi Rapace nem véletlenül kapja egyre-másra a nemzetközi szerepeket: a svéd trilógia után elképzelni sem tudtam volna senki mást Lisbeth Salanderként, annyira kitűnően játszotta el a szerepét. Azonban azt vettem észre a sajtóvetítés alatt, hogy egyre kisebb ellenszenvvel bírok Rooney Mara iránt, míg végül Rapace-t teljesen háttérbe szorította Mara játékának profi minimalizmusa. Mondjuk, a Golden Globe-ra jelölését egy picit túlzásnak tartom, gondolkodás nélkül tudnék mondani legalább három nevet, akik inkább megérdemelték volna ezt a megtiszteltetést. A tetovált lány címszerepére számos színésznő neve felmerült (például: Natalie Portman és Emma Watson), sőt, még állítólag maga Noomi Rapace is belebújhatott volna ismét a renegát hősnő bőrébe, de nem vállalta (helyette a Sherlock Holmes 2 – Árnyjátékot és a Prometheus-t választotta. Hibáztathatjuk érte?).
Bár Mikael Blomkvistként Michael Nyqvist-tel sem volt bajom, mégis, Daniel Craig alakítása nekem itt is jobban bejött. Pedig nagyon nehezen jött össze Craig-nek, az új James Bond film, a Skyfall miatt majdnem visszadobta a szerepet. Végül csak sikerült összeegyeztetni a filmek forgatási időrendjét, sőt, még néhány plusz kilót is felszedett a Blomkvist-szerep kedvéért, hogy ne a Bond-féle szikár, kigyúrt felsőtestet, hanem egy újságírónak inkább megfelelő normál testalkatot vonultathasson fel színészi eszköztárában.
A mellékszerepekre is sikerült igazi nagyágyúkat leszerződtetni, akik hozták is a papírformát: Stellan Skarsgard (aki egyébként maga is svéd származású), Christopher Plummer és Robin Wright egy-egy apró gesztussal többet tudnak kifejezni, mint a hasonló szerepkörökben a svéd kollégáik teljes színészi eszköztára.

A tetovalt lany03

Golden Globe jelölést kapott a film zenéje, ami Atticus Ross és Trent Reznor nevéhez fűződik. Reznor, a Nine Inch Nails alapítója nem először dolgozik együtt David Fincherrel, korábbi közös munkájuk, a Facebook-filmként elhíresült Social Network – A közösségi háló zenei vonalon szintén Golden Globe-ot és Oscar díjat nyert.
A minap láttam A tetovált lány előzetesét a tévében: feszesre vágott, akcióorientált trailert, ami azonban könnyen megvezetheti a film iránt érdeklődőket. A tetovált lány krimi, nem akciófilm. Sötét hangulatú thriller, amelyben vannak igazán brutális részek, de alapvetően hiányzik belőle az akció. Lassú sodrású film lenne, ha nem David Fincher rendezte volna. Én már maga Fincher miatt is megnéztem volna, mivel elképesztő filmográfiája (A végső megoldás: Halál, Hetedik, Játsz/ma, Harcosok klubja, Pánikszoba, A Zodiákus, Benjamin Button különös élete, Social Network – A közösségi háló) miatt egészen egyedi látásmódú rendezőnek tartom.
Remake, nem remake – őszintén szólva nem teljesen mindegy?! Kiváló irodalmi alapanyagból készült egy kiváló mozifilm. Számomra élményt nyújtott minden képkockája. Zaillian ismét remek adaptációt végzett. Reznor megint valami eredetit tett le az asztalra. Fincher pedig összehozta az összes többit. Várjuk a folytatást! A Millenium-regénytrilógia ismeretében mondhatom: több akcióval és még több rejtéllyel, s remélhetőleg David Fincherrel a rendezői székben.

Értékelés: 9/10


A tetovált lány filmadatlap magyar előzetessel


17 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Az év legjobban várt filmje számomra a Sherlock mellett. Biztos hogy moziban nézős alkotás!
    A kritika meg jó, csak egyvalamit hiányoltam: értékelés, majdnem minden film végén ott van az értékelés számokban (szeretem tudni, hogy ti mennyire értékelitek, mert össze tudom vetni az általam adott pontszámmal). Nem tehetek róla programozó agy… 😀

    • Köszönet a dícséretért! Azért ha megnézted a filmet, szívesen vennénk a véleményedet, főleg, ha nem egyezik meg az enyémmel. 😀
      Számbeli értékelés: megmondom őszintén, én nem vagyok a híve, mert általában érzésből szoktam értékelni, és olykor elszalad velem a ló (főleg, ha friss a filmélmény!), nem beszélve, hogy máskor pedig akaratlanul is műfajon belül osztályzok. De mivel már mások is jelezték, hogy “mintha hiányos lenne a kritika vége”, hát beadom a derekam… 🙂

  2. Hát számomra ez a film volt 2011 egyik legjobban várt filmje, így már tűkön ültem végig ezt a 3-4 hetet, mire végül ide is eljutott. Számomra nagybetűs moziélmény volt, nem csalódtam benne. Hogy melyik a jobb filmváltozat, ez, vagy a svéd, én egyszerűen képtelen vagyok megállapítani, mert valahogyan egész más felől közelíti meg a témát a két alkotás (de mivel elvakult Fincher-rajongó vagyok, erősen dől a mérleg nálam az ő adaptációja felé). Mivel Lisbeth Salander ma már a filmtörténelem legmeghatározóbb női karakterei közé emelkedett, hála Rapace-kisasszonynak, nagyon nem volt mindegy, hogy ki fogja eljátszani a szerepet. Hát én bátran kijelentem, hogy Rooney Mara személyében a lehető legjobb Lisbethet sikerült kikapnia Finchernek (nem is tudom megérteni, hogy sikerül neki mindig ilyen jól kiosztani a szerepeket). És amíg Rapace inkább a teljesen hideg, megközelíthetetlen Lisbeth volt, akinek csak néha, pillanatokra sikerül rést ütni a páncélján, addig Mara egy olyan lányt játszott, aki az érzelemmentes arc mögött könyörög a szeretetért. Igazából meg is lepett, hogy Mara kisasszony ilyen jól tud játszani és hogy ennyire bevállalós színésznő, szóval én nagy jövőt jósolok neki.

  3. ennek a filmnek már előzetesétől is seggreülök annyira megvan az a hangulat.Craig nagyon jó választás lett a filmre,ő mindig is egy europai arc lesz,működik a történethez.külön jó hogy a boxoffice mojo-n már 90millánál jár az usa-ban.ez már most nagy siker, tekintve hogy mennyire nem mennek a filmek,tehát Finchernek is biztatás hogy folytassa.tutti hogy megnézem,a kritikusnak pedig elismerésem

  4. Annak én is külön örülök, hogy a film, ha nem is kiugróan, de sikeres lett, ami egyrészt azért jó, mert egy film, ami nem a szabdalás, hanem a kőkemény tartalom miatt kap R besorolást, legtöbbször bukással zár. Másrészt pedig Daniel Craiget is sajnáltam az utóbbi időben, hiszen a James Bond-franchise mellett nagyjából az összes filmje megbukott, szóval épp itt volt az ideje hogy megmutassa, megéri a pénzét.

  5. Hat erősen elfogult a cikk abban a tekintetben, hogy a Dán-Svéd verzió egyenetlen színvonalú, de tisztességes… Kifejezetten jó filmek voltak, főleg az első, nagyon rég vláttam már olyan jó filmet, végre nem Hollywood-i kaptafa volt. Remélem más is megnézi azokat a verziókat, nem csak az USA remake-et…

  6. Bizony, 94 millió dollár fölött jár a bevétel az USÁ-ban, és világszinten 165 millió fölött… a költségeit ugyan már visszahozta, világszinten pedig már majdnem megduplázta a bevételét, az amerikai filmstúdióknak azonban ez még általában édeskevés az elégedettséghez.

    Attilabal: továbbra is tartom magam ahhoz, hogy bár az első rész alapvetően tényleg jól sikerült a svéd verzióból (bár sok mindent kihagytak az eredeti történetből, amit az amerikai furcsa módon képes volt bemutatni), a folytatások azonban már költséghatékonyság címén nagyon össze lettek csapva, tévéfilmes feeling érződik rajtuk, ami egyébként nem baj – tévéfilmek között is vannak nagyon jók -, de nem moziba valók. Sőt, az eredeti svéd stábbal készült egy 6 részes tévés minisorozat is, ‘Millenium’ címmel, ami állítólag még jobb lett, mint a moziverziók (könnyen el tudom képzelni!).
    Egyébként nagyon sok jó és eredeti film készül Európában, ami nem mondható “kaptafának”, mindjárt az első, ami eszembe jut, és zseniális volt, a ‘Mr. Nobody’ (azóta is várom, hogy mikor jelenik meg DVD-n), de mondhatnám ‘A guardistát’ is.

  7. Miner: A “filmkritika” szubjektív “elfogultság”, válaszolva Attilabalnak címzett véleményedre.

    Igazából elmondható, hogy ez az amerikai remake-film neves sztárokkal, rendezővel, költségvetési kerettel stb. sem tudta megismételni, de még visszaadni sem azt a film-élményt amelyet a svédek egyszer már kiválóan felépítettek. Ha pedig ennek a filmnek az amerikai piacra tervezett “túlszárnyalása” volt a cél, akkor az így mindenképpen “kudarc”…befektetői és egyéb “pénzoldalról” meg döntsék el azok akik megfinanszírozták. Javaslom mindenkinek a svéd filmtrilógia megtekintését !

  8. bigiboj: Mi az, ami hiányzott az amerikai verzióból? Mi az, ami miatt a svéd verzió jobban tetszett? Mitől érezted azt többnek? Őszintén kíváncsi vagyok. 🙂

  9. Én nem láttam az eredeti részeket, csak ezt és nekem nagyon tetszett. Bár voltak benne elég merész részek de Finchertől ez nem meglepő. A story pedig rohadt jó.

  10. Kicsit megkésve bár de az utókornak; mind a két film verziót megkell nézni! A leginkább David véleményével egyetemben mind a két film ugyanazt a történetet teljesen más szemszögböl nyújtja. Nem szabad kihagyni annak aki a jó filmek rajongója egyiket sem!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ