Válaszd az eredetit – Szemekbe zárt titkok kritika

0
2037

Szemekbe zárt titkok kritika

Válaszd az eredetit

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A szem a lélek tükre. Aki képes a szemekben olvasni, az a lélek mélyére lát. Eduardo Sacheri író erre az alapra húzta fel krimiszerű történetét, amelyet először 2009-ben adaptáltak vászonra – a mindent elsöprő siker pedig beindította Hollywood újraforgatási mániáját. Vajon van-e létjogosultsága a világsztárokkal teletűzdelt amerikai remake-nek? Erre a kérdésre keressük a választ!

Szemekbe_zart_titkok_belyeg1

2009-ben Juan José Campanella forgatókönyvíró, rendező és producer a regényíró Sacheri-vel összefogva készítette el a film szkriptjét, majd a rendezői székbe ülve le is vezényelte a forgatást. Az elkészült produkció a jól felépített sztori, a kimunkált dialógusok, a nagyszerű színészek és a kitűnő rendezés révén az egész világon hatalmas sikert aratott – kis hazánkban is bemutatták -, a kritikusok piedesztálra emelve ünnepelték, Argentína pedig egyenesen a 82. Oscar gála vörös szőnyegéig cipelte, hogy aztán – méltán – a legjobb idegennyelvű film arany szobrocskájával térhessen haza.
A film jogait a Warner Bros. Pictures stúdió szerezte meg, amely 2011-ben elő is készítette a terepet az amerikai verzió megvalósításához: októberben kezdték volna el forgatni a remake-et Atlantában, Denzel Washington főszereplésével. Aztán a projekt piros lapot kapott, a forgatókönyv fekete listára került, és évekre jegelték a sztorit. Végül 2014-ben egy független stúdió, az IM Global porolta le, s végül Billy Ray író-rendező “szerelemgyereke” – kezdettől fogva ő akarta megcsinálni a filmet – 5 év hányattatás után végre vászonra került.
Míg az eredeti regény nagyrészt a ’70-es évek Argentínájára, az akkori politikai-társadalmi viszonyokra épül, addig a 2009-es filmváltozat már kevésbé kötődik hozzá, inkább csak korrajzként utal rá, de az akkori politikai helyzetet nem jellemzi – s így nem is bírálja -, legfeljebb pusztán eszközként alkalmazza a történet szempontjából fontos jellemzőit. Egy amerikai remake esetében mindenképpen szükségszerű volt a történetet egyrészt aktualizálni, másrészt amerikanizálni, amelyet Billy Ray nagyon jó érzékkel oldott meg, mi több, egy sokkal logikusabban felépített alapszituációt citált elénk. Az új verzióban is két idősíkon peregnek az események, de nem 25 év távlatában, hanem mindössze 13: a múltban a 9/11 terrortámadás után néhány hónappal, míg a másik esetben az aktuális jelenünkben.

SITE_022615_133.CR2

A terrorelhárítás egy mecset megfigyelése közben egy brutálisan megerőszakolt és meggyilkolt fiatal lány holttestére bukkan. Az FBI csapat személyes érintettség miatt nem rúghat labdába, ám Ray, a csapat egyik tagja képtelen beletörődni ebbe. 13 évvel később Ray megkeresi volt kollégáit, hogy nyomra bukkant, és folytassák az elvarratlan szálak felgöngyölítését. A nyomok régen elfedett, bár mindmáig be nem gyógyult sebeket tépnek fel mindannyiukban, a néző előtt pedig feldereng a múlt eltitkolt szelete, ami mindig más és más megvilágításba helyezi a történteket.
A film nyitánya meglepően jól átültetett alaphelyzetet vázol fel, amivel könnyen lehet azonosulni, kellően érdekes, s gyorsan behúz minket a történetbe. Talán egy picit lehetett volna jobban erőltetni a 9/11 után kialakult hangulat ábrázolását, bár érthető, hogy miért kezelték oly visszafogottan ezt a témát. A fő konfliktus felütése már-már Jack Bauer-i magasságokba visz: vajon valóban elsőbbséget élvezhet-e a terroristák utáni hajsza egy “szimpla” (?) gyilkossági üggyel szemben? Meddig hunyhatunk szemet az egyik esetében a másik kárára? Kemény kérdések ezek, kár, hogy Billy Ray képtelen következetesen ezen a vonalon maradni, s a továbbiakban a 2009-es filmváltozat szolgai másolásába kezd. Méghozzá szó szerint, de sajnos az ott tökéletesen működő, olykor meglepően humoros helyzetek az ő változatában erőtlenül koppannak a mozi padlóján.

SITE_021215_390.CR2

Ahol pedig nem kellene változtatnia a történetvezetésen, ott megteszi: a krimiszálat beleerőlteti a jelenbe, s ezzel a film végi csattanónál saját kardjába dőlve teljesen tönkreteszi a filmjét. Olyan szinten visszatetszést váltott ki bennem ez a megoldás – majd egy órányi sztoriszál felesleges felvezetése, magyarán a néző idejének a rablása! -, hogy kinyílt a bicska a zsebemben. Az Agymenők sorozat azon része jutott róla eszembe, amelyben rámutatnak az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatóiban a történet alakulása szempontjából Indiana Jones karakterének felesleges voltára: a nácik Jones nélkül is megtalálnák a frigyládát, elvinnék a szigetre és meghalnának. Dettó!
A színészekre nincsen panasz: a Denzel Washington-klón Chiwetel Ejiofor a legjobb formáját nyújtja, Julia Roberts smink nélkül elképesztően hitelesen hozza a gyászoló anyát – a színésznő édesanyja a forgatás idején hunyt el, a fájdalom, ami Julia arcára kiül, minden bizonnyal valódi -, Nicole Kidman talán egy picit visszafogott, de valószínűleg rendezői utasításra – Kidmant maga Roberts választotta ki, a fáma szerint küldött neki egy e-mailt az alábbi szöveggel: “Megcsinálod ezt velem?”; hát lehet erre nemet mondani?!

SITE_030515_182.CR2

A szerepre lehet, hogy nem, a filmre viszont mozinézőként igen. Hiába a korrekt alakítások, hiába a nagyszerű és egyedi felütés, a felesleges sztoriszál és a feszültségmentes rendezés miatt a Szemekbe zárt titkok a feleslegesen újraforgatott filmek sorát gyarapítja. Ha egy megfelelően csavart, érzelmes és humoros, ugyanakkor mégis feszült krimit szeretnénk látni, a 2009-es, kissé talán tévéfilmes jelleget öltő változatot ajánlanám mindenki figyelmébe, amely nem véletlenül áll az IMDB toplistájának 134. helyén, közvetlenül a Szárnyas fejvadász után. Bizony, ezúttal a lélek pókhálósan szilánkosra tört tükre torz képet ver vissza a vászonról! Mint a legtöbb esetben, most is inkább válaszd az eredetit!

Értékelés: 5/10


Szemekbe zárt titkok film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ