Támadás a Fehér Ház ellen 2 – London ostroma kritika

This… is… LONDON
avagy Leónidasz a briteknél*

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A Fehér Ház helyett ezúttal London válik a terroristák játszóterévé, s érezhetően jót is tesz ennek az egyébként létjogosultság nélküli szériának, hogy kinyílik körülötte a tér. Az új etap az első rész gyermekbetegségei közül alig néhányat nő ki, ami viszont kevés, hogy a középszer fölé emelkedjen.

London_Has_Fallen_belyeg

Antoine Fuqua rendező 2013-ban elkészített egy jellegtelen és unalmas akciófilmet, amely a nagy neveket leszámítva szinte minden részletében B kategóriás jelleget árasztott. A film 70 millió dolláros költségvetését sem az ezredfordulót megidéző vizuális effektek, sem a szögegyenes sztorival bíró forgatókönyv, de még a semmitmondó rendezés sem igazolta; valószínűleg a sztárgázsik vitték el az összeg tetemes részét. Azonban a film – témájából eredően is – túlzásba vitt patriotizmusa kellőképp legyezgethette az amerikaiak nemzeti öntudatát ahhoz, hogy közel 100 millió dolláros bevételt összekalapozzanak a produkciónak. Ez bőven elegendőnek bizonyult Avi Lerner producernek, a B-filmes Millenium Films alapító atyjának, hogy beleinvesztáljon egy esetleges folytatásba, amelyhez főszereplőként és producerként is lelkesen asszisztált a mostanában egyre lejjebb csúszó Gerard Butler, aki égett a vágytól, hogy ismét saját akciófilmben parádézhasson. A film rendezését az Instant dohány folytatását a középszer bűvöletében megoldó svéd-iráni származású Babak Najafira bízták.

LHF_DAY_20_CR_0154.NEF

A London ostroma sztoriját az előző részt is jegyző, nem mellesleg Sylvester Stallone mellett A feláldozhatók 3 forgatókönyvén írókká szocializálódó házaspár, Creighton Rothenberger és Katrin Benedikt készítették, ütőképes csapatot alkotva az újonc Chad St. John (a legjobbaktól lesse el a szakmát!) és a szintén nem túl erős Vin Diesel-film, a Túl mindenen (A Man Apart, 2003) társírójával, Christian Gudegast szerzőkkel! Ők négyen izzadták ki magukból ezt a szkriptet, amelyben London nevezetességeivel egyetemben reményeink is romba dőlnek egy jobb popcorn mozira!
Mike Banning, aki az Egyesült Államok elnökét védő biztonsági szolgálat vezetőjének posztját látja el, épp fészekrakó hangulatban a felmondását szövegezi, amikor a brit miniszterelnök váratlanul és rejtélyes körülmények között elhalálozik. A londoni temetés biztonsági szempontból merő rémálom, ahol a világ vezetői gyűlnek össze leróni tiszteletüket. A sajnálatos esemény valójában egy előre gondosan megtervezett csapda, ahol a terroristák akkurátusan csapnak le célpontjaikra, nem törődve a pusztítás mértékével. Ám amikor az amerikai elnököt veszik célba, nem számolnak a mellette szolgálatot teljesítő Banninggel. A két férfi a levegőben, a felszínen és a föld alatt is bújócskára kényszerül a merénylőkkel, hogy átvágva magukat a II. világháború óta ilyen kihaltnak még sosem mutatkozó Londonon biztonságos helyre jussanak, miközben a túlélési esélyük a nullához konvergál.

LHFDavidAppleby_CS25_030715_0014.NEF

Kezdjük a pozitívumokkal: a filmről végre elmondható, hogy pörög (szemben az előző résszel), Najafi rendező jó ritmust diktál, megfelelő ütemben érkeznek az akciók. A Fehér Ház klausztrofób falai közül kiköltözik a produkció London utcáira, hol a levegőben vagyunk egy helikopteres légiharc közepette, hol a felszínen robogunk egy autósüldözésben vagy gerillaharcot vívunk utcáról utcára, hol pedig a föld alatt, hogy ne kurtítsuk túl gyorsan a kissé visszavágott – ezúttal csak 60 millió dolláros – büdzsét! A forgatókönyvírók megemelkedett számának hála a sztori több szálon fut: a vezérkar ismét Morgan Freeman-nel az élen a terroristákkal egyezkedik, s Banningék keze alá dolgozik, eközben egy MI6-os ügynöknő a szervezetbe beépült téglát kajtatja minden különösebb meggyőződés nélkül. Az akciójelenetekben kevesebb a CGI, az autós üldözés és a városi gerillaharc egészen jól sikerült: lőnek, robbantanak és törnek, talán egy picit visszafogott mennyiségben. Gerard Butler alakította Banning figurája kilép az előző rész jellegtelenségéből, ezúttal, mondhatnánk, árnyékot is vet: meglepően sokszor használ vulgáris szavakat, s olyan kemény, mint a vídia – brutalitásában felér Jack Bauerrel a 24-ből és mintha belecsempésztek volna valamit John McClane-ből is a Drágán add az életedből.

LHF_DAY_20_CR_0351.NEF

Negatívumok: sajnos minden más! A Támadás a Fehér Ház ellen-szériának sajnos immár névjegyeivé válnak a gyenge, néha már-már rajzfilmszerű vizuális effektek, melyek 2016-ban egy ekkora volumenű produkciónál nem megengedhető presztízsveszteséghez vezetnek. A történetet hiába ágaztatják, ha az unalomig elnyüstölt sablonpaneleket dobálják csak egymásra, a dialógusok pedig egyenesen fájnak, Banning egysorosai szinte kivétel nélkül más filmekből vannak összeollózva. Összetrombitáltak pár nagyszerű, máshol már bizonyított színészt, akikkel aztán semmit nem tudnak kezdeni, például mi értelme volt Jackie Earle Haley-t berakni a vezérkarba? Két mondat erejéig?! Nem beszélve Robert Forsterről vagy Melissa Leoról, akiknek az előző részben ugyan jutott még valami rutinból lenyomható szerep, most viszont csak kirakatbábuk! Szinte fáj az ember szíve ennyi, egy produkcióba zárt, kiaknázatlan tehetségtől! A finálé – akárcsak az első részben, most is sikerült elszúrni – szintén hagy kívánnivalót maga után: elmarad a katarzis, a néző csaknem érdektelenül nézi a vezérlőben a nagy örömujjongást, amihez legfeljebb csak abból az apropóból csatlakozhatna, hogy 100 perc után mindjárt kiszabadul az egyre kényelmetlenebbé váló moziszékből!

LHFDavidAppleby_CS25_030715_0164.NEF

A London ostroma tálcán kínálja a lehetőséget, hogy az aktuálpolitikát belecsempésszék az alkotók a produkcióba: a terrorizmus hogyan kebelezi be az Európai Unió legnagyobb városát, hogyan üti fel a fejét a félelem és a bizalmatlanság az utcákon és az emberek szívében, amikor már nem tudni, ki a barát, és ki az ellenség (migráns-helyzet) – kihagyott ziccerek, melyektől mélységet és tartalmat kaphatna a sztori, de az alkotók megelégedtek a nagyon költséges B-kategóriás akciófilm zsánerével.
Még ezzel a beskatulyázással sem lenne baj, ha egy szívvel-lélekkel és kellő profizmussal elkészített, ’90-es éveket felidéző, szimpla akciófilm lenne, ami nem is akar több lenni annál, ami – itt van rögtön a John Wick (kritikánk róla itt!) elképesztő sikere! A gond az, hogy a Támadás a Fehér Ház ellen 2 nem is akar túlmutatni saját jellegtelenségén, s ezzel kievickélni a középszer ingoványából. Akkor már inkább maradjon is ott, szív és lélek nélkül, láthatatlanul!

Értékelés: 5/10

*áthallás a 300 című film egyik kultikus jelenetére, lásd itt!


Támadás a Fehér Ház ellen 2 – London ostroma film adatlap


Magyar Filmadatbázis

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ