Szenilla nyomában filmkritika

Ha az emlékeid cserben hagynak, hallgass a szívedre

Szerző: Köller Kristóf

Szenilla szüleit keresve olyannyira jól szórakozunk, hogy még az is felmerül majd bennünk, vajon miért nem ezzel kezdte a Pixar 13 évvel ezelőtt a Némó nyomában szériát?

Szenilla_nyomaban_poszter

Amióta a Disney megalkotta a filmvilág első egységes univerzumát, a Marvel Cinematic Universe-t, – amely globális és összetett felfogásából eredően képtelenség, hogy még egy darabig elbukjon -, azóta kényszeresen igyekeznek ezt a sémát mindenre ráhúzni, ami a kezük ügyébe kerül. Ennek a mentalitásnak a vonalán már megkezdődött a Star Wars franchise bővítése és bizony még a Miki egeres hercegnők is felvették a kesztyűt – vagyis a tiarát – és szépen lassan mindegyikük elkezdett átköltözni üvegcipellőstül az élőszereplős darabok világába. Mégis a 2006-ban felvásárolt Pixar animációs meséire valahogy ezt már nem tudták teljesen ráerőltetni. Talán a mindig is eredetiségből és mély érzelmekből táplálkozó alkotói folyamatuk – amely miatt úttörőnek szokás emlegetni őket a műfajban – ezt már nem bírta el. Így olyan felemás széria kezdeményezések indultak útnak az elmúlt 6 évben, mint a Verdák 2 vagy a Szörny Egyetem. De az egyetlen sorozat sikerükként elkönyvelhető Toy Story után, tessék, itt van megint az ugráló lámpással fémjelzett cég képviselte múltba merengő csodálatos varázslat, a Szenilla nyomában képében. Ugyanis nemcsak a kellő tisztelet van meg benne a 13 évvel ezelőtti alapanyaga, a Némó nyomában iránt, de képes annak világát, jól ismert karaktereit felfrissíteni és újdonsággal megspékelni. Sőt, Andrew Stanton még azt is eléri, hogy Szenilla történetét látva feltegyük magunknak a kérdést: Miért nem ezzel kezdődött anno a mélytengeri roadmovie? A Szenilla nyomában sok tekintetben izgalmasabb és érdekesebb tud lenni, mint Pizsi vakmerő kalandjai az uszonyproblémás gyermekének felkutatása közben.

szenilla 1

Pedig a cselekmény felépítésén sok módosítás nem történt: a bűbájos memóriagondokkal küszködő doktorhalnak bevillannak az emlékei szüleiről. Mielőtt ismét megfeledkezne róluk, gyorsan nekiindul, hogy felkutassa őket. De hogy biztosan ne essen baja Pizsi és Némó is vele tartanak. És ahogy az élő játékok világa egyre csak tágult a Toy Story folytatásaiban, úgy ismerünk meg mi is egyre többet ebből az ismerős, ugyanakkor merőben új vízi univerzumból. Vagyis kevesebbet, ezúttal uszonyos hőseink a biztonságot jelentő szirttől a nem is olyan messzi édesvízi élőlények számára fenntartott rehabilitációs központig jutnak. Remek gondolat volt a készítőktől, hogy a mindenki által várt, „szokásos” irányvonal kijátszása helyett a szárazföldre terelték a kalandok hullámait. Ezzel egyfelől sikerült kiküszöbölniük, hogy véletlenül se essenek a kultikus előd másolásának és ismétlésének a gyakori hibájába, illetve az új közegbe könnyedén tudtak friss és egyedi karaktereket beemelni anélkül, hogy huzamosabb ideig – ezáltal elveszítve a néző érdeklődését – alámerülnénk a háttértörténetükben. Mert hát sérülésből lábadozókkal van tele ez a hely, ahol a pikkelyesek alábecsülik önmagukat és nagyon is félnek a külvilágba való visszailleszkedéstől vagy annak reakciójától. A Pixar mesék klasszikus, mély – de nem didaktikus – üzenete ezúttal is örökérvényű és megszívlelendő mind gyermek, mind pedig szülő számára.

szenilla 2

Ahogy az új figurák is azonnal belopják magukat a szívünkbe. Mindegyikük emlékezetes és az utolsó részletéig kidolgozott személyiség, akik egyben garantálják a különböző korosztályok számára elosztott poénokat. Nem lesz olyan néző, aki ne ismerne magára valamelyik „defektes” szereplőben: akad itt zsémbes, hét karral rendelkező polip, aki Mission: Impossible módra bárhonnan képes megszökni. A taxisok istene, az elsőre őrültnek és zizinek tűnő, de titkon precíz Becky, a búvármadár, és akkor ott vannak a napon sütkérező, tipikus háttérből kukkoló fókaduó, akik sziklájuk megóvására tették fel az életüket. Sorsról, a vaksi cetcápáról és az echolokációval küszködő begula bálnáról nem is beszélve, mindannyian színes és érdekes egyéniségek, akik valódi élettel töltik fel az animációt.
Ami félő volt az előzetesek alapján, hogy a Némó nyomában mellékszereplője, Szenilla, képes lesz-e biztonságban elúszni a sikerig, anélkül, hogy a memóriazavarából fakadó idétlensége és naivsága túlságosan is bugyutává és idegesítővé válna. Szerencsénkre Stantonnak a visszatérő karaktereket is sikerült úgy árnyalnia és tovább mélyítenie, hogy a megismert személyiségüket ne túlozza el vagy borítsa fel.

szenilla 4

A Szenilla nyomában szinte a lehetetlent tűzte ki azáltal, hogy a 13 évvel ezelőtti imádnivaló Némó nyomában mellékszereplőjét tette meg hősének, mégis olyan könnyedén lép annak nyomdokaiba, hogy egy pillanatra még fölé is helyezi magát. Kautzky Armand pedig a szinkronszínészek istenei közé emelkedik, amivel a magyar szinkron minden eddigi baklövését egy pillanat alatt megbocsáthatóvá teszi számunkra. A Pixartól a Toy Story folytatások óta nem láttunk ennyire izgalmas és mókás kalandot, melybe a sokszínű és kiváló karakterek, valamint a frissességet hozó merész környezet változtatás az évtizedünk felejthetetlen meséjévé teszi őt. A klasszikus tanulságokkal és a betaláló humorral pedig gyermekek és felnőttek is szívesen csobbannak majd egyet ebbe az ismerős, de merőben új tengerkék világba.

Értékelés: 9/10


Szenilla nyomában filmadatlap


Magyar Filmadatbázis

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ