Szállj el, kismadár – Az Éhezők Viadala: A kiválasztott 2. rész kritika

0
3108

Az Éhezők Viadala: A kiválasztott 2. rész kritika

Szállj el, kismadár

Szerző: Bányász Attila (Miner)

„Soha ne gyere, ha most nem jössz!
Soha ne szeress, ha most nem vagy itt!”
/Republic/

A finisbe – és az utolsó részhez – érkezett a Fecsegőposzáta és a Totó-körzetek (13+1) szédítőnek a legkevésbé sem nevezhető tánca, ahol a cél a szabadság kivívása. Sose hagyjon el Benneteket az ebbe vetett remény! Hogy a célba vagy abba, hogy ez az utolsó etap? Ezt kinek-kinek a vérmérsékletére bízom!

Az_Ehezok_Viadala_A_kivalasztott_2_belyeg

Bizony, a „lángra lobbant lány” megpróbáltatásai ezúttal véget érnek, és Suzanne Collins regénytrilógiájának szélesvásznú adaptációja pedig teljessé lészen! Katniss Snow elnökkel folytatott csatája – így vagy úgy, de – eldőlni látszik, ahogy vele egész Panem sorsa: vajon a mindent birtokolni vágyó, igencsak kézzelfogható hatalom vagy a szabadság illuzórikusnak tűnő eszménye győzedelmeskedik? Lesz-e boldog, könnyzacskókat megterhelő, papírzsepis befejezés? A kiválasztott 1. részében egyre növekvő sötétséget vajon szétoszlatja-e az új világot hirdető, az árnyékokat messze űző napfelkelte?
Francis Lawrence (Constantine, Legenda vagyok) rendező még 2012-ben Gary Ross-tól vette át a stafétabotot, hogy aztán végig kitartson a széria mellett. Ross Az Éhezők Viadala első részével lefektette az alapokat, s bár Lawrence a Futótűz kapcsán már a korábbi büdzsé közel duplájával gazdálkodhatott, azért igencsak nagy volt rajta a producerek és a közönség elvárásaiból fakadó nyomás. A Lionsgate Stúdió elégedett lehetett az eredménnyel (a 130 millió dolláros költség végül több mint 865 millió dolláros bevételt fialt), s a trilógia félbevágott lezárását is a rendezőre bízták.

SS_D102-309553.dng

A kiválasztott 1. része aztán hangnemet váltott, a Kapitólium színpompás és a Viadalok vadregényes világából illegalitásba vonult, a föld alá költözött, és a propagandafilmekre támaszkodó média állóháború bemutatására fókuszált, ami a széria legjobban megkomponált zárójelenetével ért véget (hasonló hatásvadászat illett volna a Futótűz végére is). A filmet a komor hangvétele, a konfliktus elmélyülése, Katniss Fecsegőposzátává való átlényegülése és a körzetek lázadását bemutató látványos képsorai ellenére is fanyalgó kritika fogadta, a Harry Potter és a Halál Ereklyéihez hasonló bőrlehúzást sejtvén és egyben remélvén a háttérben: a harmadik etap első felét jellemző “eseménytelenséget” majd elsöpri a záródarab mozgalmassága és monumentalitása, ami majd mindenért kárpótol.
A befejező rész ott kezdődik, ahol az előző zárult: Katniss lábadozik a Snow elnök Machiavelli-t megszégyenítő ármánykodása révén majdnem sikeres merénylet után, és legszívesebben egy szál íjjal nekirontana a Kapitóliumnak. A lázadást vezető Tizenharmadik Körzetnek viszont továbbra is propagandaként van szüksége a Fecsegőposzátára. Katniss azonban nemcsak ellenállhatatlan, hanem megállíthatatlan is, s a “lángra lobbant lány” hamarosan egy kis csapat élén szorosan az egyre szélesebb körben kibontakozó front mögött tör előre Snow elnök rezidenciája felé. A játékmesterek rejtett csapdái által csatatérré változott Kapitólium utcáin kell átkelniük, ahol minden sarkon halálos veszély les rájuk: Hölgyeim és Uraim, ezennel kezdetét veszi a Legvégső Viadal!

SS_D124-37062.dng

Tehát ezúttal nem maradunk viadal nélkül, akinek ez hiányzott az előző részből, az elégedetten dörzsölheti a kezeit. Ha a Kapitóliumot korábban a színes kavalkád és az eltúlzott pompa jellemezte, akkor most olybá tűnhet, mintha Csernobil hátrahagyott lakótelepének beszürkült panelépületei között bolyonganánk hőseinkkel. Rövid kitérő ez a felszínre, de annál hatásosabb, a magam részéről könnyen el tudom képzelni, hogy az elnöki tivornyákon felcicomázott kapitóliumiak a hétköznapokban valójában szocreál panelprolik. Még hihetőbb magyarázat, hogy a külváros a bedolgozóké, s Snow elnökből miért is néznénk ki egy csepeli peremkerületnél különb munkásotthont? A betontömbök között a játékmesterek csapdái azonban ugyanolyan fantáziátlanul hatnak, mint a korábbi részekben: a rendezőnek inkább a Fűrész-stábjával kellett volna összeülnie néhány munkaebéd erejéig.
A kiválasztott 2. része kapcsán inkább érzem azt – szemben az előző résszel -, hogy nem igazán tud mit kezdeni a játékidejével: az akciószcénákat összekötő jelenetek, melyekben hőseink ide-oda behúzódva megpihennek, nem viszik előre semmilyen formában sem a cselekményt, unalmasak és vontatottak. A karakterek interakciói sem fejlődnek eközben sehová, a vágó ollójáért kiáltanak. Helyette bevághattak volna pár képsort magáról a polgárháborúról, mert bár a szereplőkkel együtt halljuk távolról a front odaszüremlő zajait – a lövések hangját, az aknák robbanásait -, szinte hihetetlen, hogy egyszer sem mutatják a többiek küzdelmét, pedig kezdetben hatalmas fegyverarzenálokat vizionálnak elénk a bázisokon játszódó jelenetekben. Elhangzik valaki szájából, hogy a tizenhárom körzet együttes ereje is kevés lesz a Kapitólium hadereje ellen, amelyből aztán az egész filmben csupán egy maroknyi békeőrt láthatunk, s ez kiábrándító! Ennél még az előző rész körzeteinek lázadását bemutató jelenetek is kielégítőbbek voltak! Marad tehát az üres szócséplés, s a történetvezetés ezúttal kevésbé leplezett logikai – mit bukfencei, inkább – tótágasai, amelyek mellett kezdetben igyekeztem szemet hunyva elsunnyogni, de amikor hőseink “kitalálják”, hogy mivel a légteret szigorúan ellenőrzik, a felszín pedig tele van csapdákkal, hát menjenek le a föld alá a jól kiépített csatornahálózatba – hogy erre sem a támadó lázadók, sem a védekező kapitóliumiak nem gondoltak?! -, bizony kinyílik a bicska a néző zsebében!

SS_D142-42580.dng

A film “grand finale-ja” inkább csavaros, mint látványos, de bevallom őszintén, ez így sokkal tetszetősebb, mint egy monumentális CGI parádé. Ugyanakkor kár, hogy nincs feszesebbre vágva – talán hogy mindenkinek leessen a húszfilléres! -, s ezzel csaknem megölik a feszültséget, ami a film, s egyben az egész széria tetőpontját összetartja. Katniss “megoldása” talán – amerikaiasan – túl kézenfekvő, igaz, ez csak a tények birtokában az, mégis rácsodálkozunk, hogy rajtunk, a nézőkön kívül a film többi karakterének miért nem böki ki a szemét.
Az Éhezők Viadala Saga még egy alapkonfliktusa megoldódik, s ez a nyögvenyelős szerelmi háromszöget jelenti, amit a Republic cikk elején idézett, számomra mindig is érthetetlen sorai oly megkapóan jellemeznek: az egész sorozaton végighúzódó, szinte már idegesítő érzelmi “helybentoporgás” feszültségét végül feloldják, bár némi öniróniát a készítők is gyakorolnak, amikor immár mindkét srác szájából elhangzik e szerelmi huzavona értelmetlensége.

SS_D150-44377.dng

A szereplők közül Jennifer Lawrence örökre eggyé vált Katniss karakterével – a könyveket olvasva is így jelent meg “lelki szemeim” előtt a főhősnő -, ami, azt hiszem, a legnagyobb elismerés egy színésznő számára, a Haymitch karakterét nagyszerűen megformáló Woody Harrelson vászonidejét nagyon-nagyon keveselltem a befejező etapban, viszont örömmel fogadtam Jena Malone tükörfényesre borotvált kobakját Johanna Mason-ként. A tavaly tragikus körülmények között elhunyt Philip Seymour Hoffman hiánya főleg a film második felében fájó, A kiválasztott 1. részéhez rengeteget tett hozzá Plutarch karakterével.
Túlzás lenne – s talán nem is fair – Az Éhezők Viadalát a Harry Potter Sagához hasonlítani, épp ezért kerülöm a Halál Ereklyéivel kapcsolatosan elhangzó “véget ért egy korszak” kifejezést, de nyilvánvaló, hogy egy filmes széria befejeződött, ami minden bizonnyal hiányérzetet gerjeszt néhányunk szívben. A kiválasztott 2. része nyilvánvaló hibái ellenére is epikus záródarab, s ebből fakadóan méltó befejezése lett Az Éhezők Viadalának, amely sikeresen visszatükrözi magában az elmúlt valamennyi etapot. Korrekt iparosmunka, ami némi kiigazítást még igényelt volna, de a Nagy Egészet nézve szépen belesimul a széria koncepciójába. Ráadásul az egyetlen film, amely 3D-ben is a mozikba kerül, bár igazi térélményt egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor éltem át a film alatt, amelynek nagy része továbbra is a föld alatt játszódik, sötét és szűk helyeken, ami értelmetlenné teszi a formátumot, sőt, a 3D csökkentett fényereje helyenként csaknem élvezhetetlenné teszi magát a filmélményt.

Az_Ehezok_Viadala_A_Kivalasztott_2_5

A film befejezése a széria hosszához méltó, kissé elnyújtott, meglepően hangulatos lezárást kapott, amelynek mindössze a legvége billeg a giccs határán. Viszont csaknem érthetetlenné teszi a Lionsgate vezérigazgatójának, Jon Feltheimer-nek a nyilatkozatát, miszerint terveik között szerepel még egy rész; a kérdés, hogy folytatás vagy előzmény lesz-e belőle? Megértem a profitérdekeket, de talán ideje lenne ezt az aranytojást tojó tyúkot fecsegőposzátát most már valóban szabadon engedni.

Értékelés: 6,5/10


Az Éhezők Viadala: A kiválasztott befejező rész film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ