Steve Jobs kritika

Zárt rendszer

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Az idén el vagyunk kényeztetve a formabontó produkciók terén, míg A visszatérő izgalmas vizuális megoldásaiban, addig a Steve Jobs-film sztorijában található meg a kísérleti jelleg: a címszereplő 3 ikonikus termékbemutatója kulisszái mögé kalauzol el. Hogy lehet ebből érdekes, mi több, pörgős filmet készíteni? Úgy, hogy rendezőként Danny Boyle vezényel, s a keze alá a “szózsonglőr” Aaron Sorkin asszisztál. Mert valakinek ugye a zenekaron is kell tudnia játszani!

Steve_Jobs_belyeg3

Steve Jobs meglehetősen furcsa, különc figura volt – bár ezt, az élet számos területét tekintetbe véve, talán mindannyiunkról el lehetne mondani! -, afféle meg nem értett zseni, akinek géniusza az innovációban rejlett. Félelmetes érzékkel kutatta fel azokat az újdonságokat, amelyek arra érdemesek voltak, s egy bulldog szívósságával addig hajtotta “szakijait”, amíg a neki tetsző megoldással elő nem álltak. “Mi az, amit te csinálsz?” – kérdezi a film egy pontján a jóbarát és üzlettárs Steve Wozniak. – “Nem tudsz programozni, nem vagy mérnök, sem formatervező, egy szöget nem tudnál beverni a falba…” S Jobs válasza: “Én játszom a zenekaron.”
“A karmester” életét már két egészestés játékfilm is feldolgozta, az egyik még életében a Millenium környékén Noah Wyle főszereplésével (Számító emberek), a másik Ashton Kutcher megdöbbentő átváltozásával (Jobs – Gondolkozz másképp), így Aaron Sorkin forgatókönyvírónak valami egészen különlegessel kellett előállnia – így jött az ötlet, hogy Jobs híres-neves termékbemutatóira, a három termékét (természetesen több is volt), a Macintosh-t, a NeXT-et és az iMac G3-t bemutató prezentációira koncentráljon, s a sztorit ezen előadások kulisszái mögött játszódó kulcsjelenetekre építse föl. A bemutatók előtti feszült légkört Sorkin már a Facebook-filmben megszokott rendkívül pörgős, tartalmas dialógusaival spanolja még feljebb.

Steve_Jobs_kritika_0

A film elsősorban az informatikusok ajkára mosolyt csaló nyitánnyal indít: a bemutatóra felkészített számítógép néhány perccel a prezentáció előtt “makacsolja meg” magát, s a válságelhárító stáb a komoly dilemma megoldásán dolgozik, mivel a gép szétszedéséhez szükséges célszerszám természetesen nincs a helyszínen. Az időpont 1984, az Apple termékpalettáján a LISA mellett megjelenik a Jobs innoválta Macintosh, amelynek termékbemutatója perceken belül elkezdődik. Azonban mielőtt Jobs kiállna a színpadra, még néhány megbeszélnivalója akad: felbukkan Steve Wozniak, a jóbarát és társalapító, akivel annakidején együtt dobták össze az első számítógépüket a garázsban, aztán az apja helyett apja John Sculley, az Apple elnöke, akit még maga Jobs csábított át a Pepsi éléről, Andy Hertzfeld, aki a Macintosh rendszer szoftveréért felel, s végül az 5 éves lánya, Lisa és a kislány anyja, akikkel egészen felemás viszonyban áll. A háttérben végig árnyékként kíséri “jobbkeze”, Joanna, aki nemcsak a számítástechnikai és a vállalati témákban partner, hanem Jobs családi dolgaiban is jártas és beleszólással bír.

Film Title: Steve Jobs

Ha úgy vesszük, a Steve Jobs kamaradarab, a címszereplő fent említett személyekkel való kapcsolatának alakulását tárgyalja 14 évet felölelve, mindezt a 3 termékbemutatót megelőző találkozásaikból merítve. Ezekből az olykor rendkívül szenvedélyes párbeszédekből, amelyekben egyszerre jelennek meg a szakmai (értsd: számítástechnikai!), a vállalati üzleti kérdések és a családi dráma, nagyszerűen kirajzolódik Jobs jelleme, sőt, az ezen időszak alatt elkerülhetetlenül végbemenő jellemfejlődése. Sorkin zseniálisan megírt forgatókönyvében ugyanis folyamatosan változnak a szereplők közt feszülő viszonyrendszerek, prezentációról prezentációra cserélődnek föl a szerepek, amelyek nagyszerű alkalmat nyújtanak minden színésznek, hogy megmutathassák drámai vénájukat.

Steve_Jobs_kritika_4

Michael Fassbender nagyszerűen átlényegül Jobs figurájává, s egyáltalán nem zavaró, hogy alig hasonlít rá. A címszerepre egyébként eredetileg Leonardo DiCaprio-t szerette volna megnyerni a stúdió, ám ő jó érzékkel inkább A visszatérőt választotta, majd Christian Bale került képbe, aki a forgatás megkezdése előtt pár héttel mondta vissza a felkérést. A casting legfőbb szempontja tehát nem a megjelenés, hanem a drámai véna volt.
A film legnagyobb alakítását azonban nem is Fassbender, hanem Joannát, az asszintensét alakító Kate Winslet szállítja, aki – nem véletlenül – nagyon akarta ezt a szerepet, s teljes színészi eszköztárát felsorakoztatta a filmben (többek közt megbirkózott Joanna örmény-lengyel-orosz keverék akcentusával), aminek meg is lett az eredménye: Golden Globe-díj és Oscar nevezés, utóbbit nagy eséllyel válthatja be a második aranyszobrocskájává, amely – mivel állítólag az előzőt is ott tartja – majd emelheti az illemhelyének fényét.
A többi mellékszereplő is átlagon felül teljesít, mindenképpen érdemes megemlíteni Seth Rogent, akinek a hasonlóan komoly filmek sokkal jobban állnak, mint a vígjátékai, Jeff Danielst, aki korban már kezd beérni az Apple vezérhez hasonló méltóságú szerepekhez, és Michael Stuhlbarg-ot, aki a Coen-tesók Egy komoly ember filmje óta kezd valóban “komoly” szerepeket kapni.

Steve_Jobs_kritika_1

Az 1988-as prezentáció már Jobs Apple-ből való kigolyózása után játszódik, s miközben új számítógépe, a NeXT bemutatására készül, alaposabban megismerjük az üzletemberi énjét, ahogy hideg fejjel képes kisakkozni a soron következő, céljainak megfelelő stratégiai lépést. Flashback-ek formájában megelevenedik a múlt is, hogy hogyan került ki a saját maga alapította vállalatból.
A harmadik prezentációhoz egy évtizedet ugrunk az időben, itt már ismét az Apple legfontosabb embere, s a legújabb iMac számítógépről rántja le – szó szerint! – a leplet. A régi arcok felelevenítik a múltat, nagyobb hangsúly helyeződik az érzelmi szálra, s a családi dráma is elmélyül. Itt nyílik először lehetőségünk, hogy bekukucskáljunk a jéghideg felszín alá, az általa olyannyira preferált zárt rendszer mögé: vajon találunk ott valami érzőt, szerethetőt?

Steve_Jobs_kritika_3

Boyle audiovizuális módon is meg akarta különböztetni a három prezentáció időszakát, így az 1984-es termékbemutatót 16 mm-es filmre forgatta, és főleg analóg szintetizátorokat szólaltatott meg a film első részében, az 1988-as szcénákat 36 mm-es filmre vette és filharmonikus zenekarral komponált zene hallható alattuk, míg 1998-ban digitális eszközöket használt mindkét esetben. Különleges vágási technikát is alkalmazott, egyes jelenetekben kép a képben jellegű megoldásokat látni (a szereplők az előtérben beszélgetnek, közben mögöttük a falon mintegy vetítve megelevenednek a mondottak). Technikailag ez a mozi nagyon egyben van, ahogy azt Danny Boyle profizmusa kapcsán (Trainspotting, Gettómilliomos, Transz) már megszokhattuk!

Steve_Jobs_kritika_6

Szórakoztató produktum az új Steve Jobs-film, Sorkin Rubik-kockaként pörgetett sztoriját és az egészet feszesre húzó dialógusait Boyle nagyszerűen rendezi három, látszólag elkülönülő egységbe, amely a film végére mégis egy teljes értékű Jobs-képpé áll össze. A fináléban ráadásul megkapjuk a szükséges érzelmi katarzist is, egy szavunk nem lehet! A karmester pedig int, s a zenekar fáradhatatlanul játszik tovább! Még azután is, hogy ő már eltűnt a színről, mérhetetlen űrt hagyva maga után az innováció színpadán!

Értékelés: 8,5/10


Steve Jobs film adatlap


Magyar Filmadatbázis

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ