Puszta formalitás – Kémek hídja kritika

1
2933

Kémek hídja kritika

Puszta formalitás

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Az év kémfilmje a kémfilmek évében: Steven Spielberg a hidegháborús időszak egyik legkényesebb témáját a Coen-fivérek kipofozta forgatókönyvvel, nagyszerű szereposztással és kiemelkedő színészi játékkal, szellemesen és szórakoztatóan vitte vászonra.

Kemek_Hidja_belyeg

A Kémek hídja az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között a második világháborút követően kibontakozó hidegháború időszakában játszódik, amikor elkezd felértékelődni a mai napig legdrágább „árucikk”: az információ. Ahogy a két szuperhatalom mind több fronton – ideológiai, társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális területen is – tengelyt akaszt egymással, s beindul a fegyverkezési, később az űrverseny, mind fontosabbá válik a másik fél kiismerése. A hírszerzés és a kémelhárítás feladatait egyik oldalról a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), a másik oldalról az Állambiztonsági Bizottság (KGB) gyakorolja. Mindkét oldalról kémek rajzanak ki, hogy minél több, lehetőleg titkos információt gyűjtsenek össze a másik félről, miközben az egész világ feje felett Damoklesz kardjaként függ egy esetleges nukleáris háború rémképe.
A film 1957-ben veszi fel a történelem fonalát, amikor Rudolf Abelt, a bevándorló, New Yorkban festésből tengődő (élet)művészt letartóztatják, mint szovjet kém. Rudolf nem tagadja a vádakat, de ennél többet nem hajlandó mondani. Makacs hallgatásba burkolódzik. Nagy sajtóvisszhangot kap az ügy, az amerikaiak példát akarnak statuálni az elítélésével, s a legsúlyosabb ítéletet, halálbüntetést róni rá árulásért. A per puszta formalitásnak ígérkezik, hiszen ki ne akarna egy ellenséges kém torkára lépni?

Kemek_hidja_01

Az ügyvédi kamara James B. Donovan biztosításokkal foglalkozó jogászt kéri fel Abel védelmére, aki némi hezitálás után el is vállalja a hálátlan szerepet. Donovan látásmódját nem homályosítják el előítéletek, legjobb tudása szerint áll ügyfele rendelkezésére, s miközben a védelemre való felkészülés során a két férfi megismeri, egyszersmind meg is kedveli egymást. Donovan-re mind nagyobb nyomás nehezedik a kollégák, a család és a közvélemény részéről – hogy a kormányról már ne is beszéljünk! -, hogy ne végezze oly lelkiismeretesen a munkáját, elvégre mégiscsak egy kémről van szó, akit miért illetnének meg az állampolgári jogok? Donovan előtt áll a döntés, hogy a lelkiismeretére hallgat, vagy hagyja magát befolyásolni.

BRIDGE OF SPIES

A Kémek hídja így elsőre feszült tárgyalótermi drámának tűnik, s ha valóban csak ennyi volna – hogy stílszerűek maradjunk -, már “nyert ügye” lenne. Azonban Spielberg ennél tovább megy, s a film második fele átcsap háborús kémfilmbe. Több szálon futnak tovább az események, a helyszín pedig áthelyeződik Európába. Egy amerikai pilóta, Francis Gary Powers titkos berepülést végez a Szovjetunióba egy U-2-es kémrepülőgéppel, amikor az oroszok lelövik a gépet. Donovant a CIA Kelet-Berlinbe küldi, hogy titkos tárgyalásokat folytasson fogolycsere ügyében. Az ügyvéd igen ingoványos talajra téved, távol a biztonságot jelentő hazájától, ahol semmi sem az, aminek látszik. Minden ügyvédi praktikáját csatarendbe kell állítania, hogy hazahozza a foglyokat, és elkerülje egy atomháború kirobbanását.

ST. JAMES PLACE

A Kémek hídja legnagyobb alakítása nem Hanks – bocs, Tom! -, hanem a Rudolf Abelt alakító, elsősorban brit színpadi színészként elismert Mark Rylance nevéhez fűződik. A film az orosz kém letartóztatásával indul, és ez a látszólag rendkívül ráérősen felvett, egyszemélyes Abel-show adja meg a film első felének alaphangulatát, s egyben kitűnő karakterábrázolási lehetőség a színésznek, aki él is vele. A sikerhez nagymértékben hozzájárul, hogy Matt Charman drámaíró forgatókönyvét a Coen-fivérek vették kezelésbe, mélységet adva, s lelket lehelve a karakterekbe a szellemesen sziporkázó dialógusaikkal. Abelről nem derül ki a filmből, de az igazi neve William Fischer, és egy igazi hírszerzési legenda, aki az atomfelderítő hálózat feje volt akkoriban. Két nagy ügynökhálózatot is megszervezett az amerikai kontinensen, s a róla könyvet írt Nyikolaj Dolgopolov szerint csak neki köszönhetjük, hogy a világ elkerülte a nukleáris apokalipszist.*

BRIDGE OF SPIES

Bár Rylance mellékszerepben túlnövi kollégáját, azért nem veszi el a showt a főszereplő Tom Hanks elől, hisz’ a film Donovan-ről, és nem Abelről szól. Hanks a megszokott módon teljesen beleéli magát a szerepbe: az amerikai ’50-es évekbe éppoly természetesen és hitelesen képes belehelyezkedni, mint az NDK golyóütötte-aknaszaggatta rideg valóságába.
A Kémek hídja nagyrészt eredeti helyszíneken forgott, így a stáb New Yorkban, Berlinben és a lengyelországi Wroclaw-ban is megfordult; utóbbi a ’60-as évek Kelet-Berlinjét hivatott megszemélyesíteni, mivel a város jobban hasonlít rá, mint Berlin maga. Nagyszerűen sikerült megeleveníteni az ’50-es, ’60-as évek miliőjét, s fölfesteni a Nyugat és a Kelet közti, egyre jobban szélesedő szakadékot. A hitelesnek ható korrajz – bár Powers tárgyalása kicsit stúdiószerűen művinek tűnt – mellett a hidegháborús hangulat bemutatása is remekül sikerült, az amerikaiak eltúlzott kényszerintézkedéseitől kezdve a berliniek húsbavágóan valós, fallal való kettészakításáig.

BRIDGE OF SPIES

Spielberg ezúttal “kénytelen” volt ügyeletes zeneszerzője, John Williams helyett a 12-szeres Oscar-jelölt Thomas Newmannal együtt dolgozni, akinek legutóbbi munkáját, a 007 Spectre – A Fantom visszatért nemrég a mozikban láthattuk hallhattuk. Williams egészségügyi problémái miatt nem tudta vállalni a felkérést, de az 5 Oscar díjas, idén 83 éves művész biztosított mindenkit, hogy most már jól van, s alig várja, hogy kollégája és barátja következő filmjében ismét együtt dolgozhassanak.

Kemek_hidja_10

Spielberg ablakot nyit a történelemre a vásznon: a rendező zsenialitása a lebilincselő mesélőmódjában rejlik, ez az, ami az ő utánozhatatlan, egyedi szignatúrája, s ami most minden részletében megjelenik legújabb mesterművében. A Kémek hídja sem tökéletes alkotás, meg lehetne említeni James Donovan talán némileg egysíkú, a pozitívumokat kidomborító ábrázolását – amelyet aztán Hanks a gesztusaival nagyszerűen lekezel -, s amellyel újabb amerikai hőst emel piedesztálra a világ előtt – tessék, itt van Ő! -, vagy a csöppet szentimentalizmusba hajló befejezést. Azonban sokszorosan kárpótol a részletekbe vesző aprólékossággal való megfilmesítése ennek a komoly történetnek, amelyet egyáltalán nem könnyű úgy előadni, hogy az az elejétől a végéig magával ragadja a nézőt, hogy minden ízében szellemes és szórakoztató legyen. Spielbergnek sikerül. Mondhatjuk, ez számára puszta formalitás.

Értékelés: 10/10

*Oroszország hangja: Rudolf Abel, a nemzetközi hírszerzés legendája


Kémek hídja film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

1 hozzászólás

  1. Spielberg ide vagy oda, ez egy újabb propaganda film. Mikor készítenek már egy olyan filmet, ami az amerikai nagyhatalom szemétségeit és gyilkosságait mutatja be?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ