Mi a nő dolga? – Joy kritika

0
3314

Joy kritika

Mi a nő dolga?

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Soha ilyen aktualitása nem volt még filmtémának kis hazánkban, mint amilyen David O. Russell drámai vígjátékáé, még ha kívül is esik az ákosi princípiumok határmezsgyéjén. A Joy a mai Magyarországon elvárt női szerepek sárba tiprását hirdeti. S milyen jól teszi!

Joy_belyeg

Joy többgyermekes, elvált fiatalasszony, aki az összetartó kapocs a családban: miközben éhbérért több műszakot is lehúz, ő végzi a háztartási és a ház körüli karbantartási munkák mellett apja autójavító műhelyének könyvelését is, valamint a gyereknevelés mellett édesanyjáról is gondoskodik, aki képtelen szappanoperái bűvköréből kitörni, nem beszélve az exéről, akivel válásuk óta barátként jobban kijön, mint a házasságban eltöltött évek alatt férjként bármikor, s aki a szuterénen osztozik Joy ágyról ágyra járó édesapjával. Szóval Joy minden tekintetben túl is teljesíti az Ákos által hetekkel ezelőtt oly meggyőzően előhozott női princípiumot, mégis úgy érzi, hogy többre hívatott, s valami hiányzik az életéből.
A fiatalasszony az önmegvalósítás buktatókkal teli ösvényére lép, s háziasszonyi tapasztalataira alapozva előáll a farbával egy forradalmi felmosó formájában, s családja egy emberként sorakozik fel mögötte: ki érzelmi alapon, ki busás anyagi haszon reményében. Ám a sikert nem adják könnyen, s Joy szó szerint a semmiből, vért, verítéket izzadva és keserű könnyeket hullajtva, elképesztően szívós makacssággal, lépésről lépésre építi fel sokmillió dolláros vállalatbirodalmát.

Joy_kritika_04

Annie Mumolo és David O. Russell forgatókönyve a valóságon alapszik, Joy Mangano amerikai üzletasszony nagyjából hasonló hullámvölgyeken kelt át, míg felért a csúcsra, bár Russell jelentős mértékben él a művészi szabadsággal is, amivel alkotását a klasszikus Russell-i alaphangulatra csiszolja. Russell filmről filmre egyre magasabbra emeli a mércét (A harcos és a Napos oldal minden “jósága” előtt emelem kalapom, de személy szerint még egyszer egyik film elé sem ülnék le, szerencsére más a helyzet az Amerikai botránnyal és a tárgyalt produktummal!), s bár a Joy nyitányától kissé idegesen összerándult a gyomrom, hogy a derék rendező a jól bejáratott stábbal ezúttal csak önismétlésre lesz képes, a játékidő előrehaladtával rácáfolt minden sztereotípiámra.

JOY

A film az első fél órában beszippantott magába, s egészen a végéig nem eresztett: remekül szórakoztam rajta, a poénok ültek, a drámaibb jeleneteknél a nézőtéren éppúgy fagyossá dermedt a légkör, akárcsak a vásznon, s meglepve konstatáltam, hogy olykor a lábujjaimat összehúzva szorítok Joy-nak. Jennifer Lawrence-nek nagyon jól és hitelesen áll ez a “vídiakeménységű” asszonyi szerepkör – az előzetes végi “Senki ne tárgyaljon a nevemben…” monológ hűen tükrözi jellemét -, főleg úgy, hogy tapasztalhatjuk: több rétegből tevődik össze ez a “matéria”. Jelen esetben indokoltabbnak érzem a Golden Globe jelölését is, mint az Amerikai botrány buta szöszijeként. Russellel ez a harmadik, Bradley Cooperrel pedig a negyedik közös produkciója. Cooper egészen más arcát mutatja meg a filmben, jó volt, hogy pont ő kalauzol végig minket a TV Shop kulisszái mögött. Egy biztos: TV Shop így még nem kötött le! A többi színész is remek alakítást nyújt, nem véletlen, hogy Russell rendezői eszköztárában a színészvezetés dominál a legerősebben.

JOY

A Joy erős drámai vonásokkal megtűzdelt vígjáték, amely ezúttal a ’80-as, ’90-es évek Amerikájáról fest nagyszerű korrajzot a vászonra, mindezt – témáját tekintve – feminista felhangok nélkül, rendkívül szórakoztató módon teszi (az, hogy ki mit emel belőle piedesztálra vagy tűz a lobogójára, egyéni beállítódás kérdése, meg a magamfajta zug-újságírók teljes képzavara). Mindenesetre a nemiség belekeverése helyett én inkább úgy tenném fel a kérdést: mi az ember dolga? A válasz: az önbeteljesítés. S ebbe ugyanúgy bele kell férjen a génjeinkben hordozott továbbörökítés parancsa, a valahová, valakihez tartozás és az önmegvalósítás is. A cél az, hogy saját értékeink tudatában próbáljuk meg szebbé, jobbá formálni a minket körülvevő világot, adjunk valamit hozzá, akár a gyermekeink révén, akár egyéb módon. Építsünk, s ne romboljunk! Ennek szellemében kívánok Boldog, Békés és Örömökben Gazdag Új Évet mindannyiunknak! Már igazán ránk férne!

Értékelés: 8/10


Joy film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ