Kung Fu Panda 3 kritika

CHIntalan ökör a panda-banda ellen

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A Kung Fu Panda széria immár trilógiává bővült, s a legújabb darabja lett a legmonumentálisabb és legszentimentálisabb is egyben, amelyben Po szintet lépve tanítóvá/Mesterré lészen, ám az odáig vezető rögös út – derék pandamacink legnagyobb bánatára – nem gombóccal, hanem humoros gegekkel és szájtáti kalandokkal van kikövezve!

Kung_Fu_Panda_3_moziplakat

Sokat kellett várnunk Po mozis kalandjainak folytatására – ezt az időt igyekeztek kitölteni – több-kevesebb sikerrel! – az immár a 3. évadát taposó A rendkívüliség legendája televíziós sorozattal -, főleg annak szellemében, hogy a második rész végén belengették a történet fő csapásirányát. 5 év szünet – s egy újabb nemzedék öntudatra ébredése – után a DreamWorks azzal kárpótolt bennünket, hogy több raklapnyi pandát zúdított a nyakunkba, hogy aztán lassított felvételen indítsanak görcsrohamot nevetőizmaink ellen. A film pandaállományának exponenciális felhígulása törvényszerűen hozta magával az Őrjöngő Ötös háttérbe szorulását, bár ez nem magyarázat a profitvárakozások elmaradására: a 3. rész a trilógia leggyengébb bevételét produkálta, amelynek pár hete a Zootropia – Állati nagy balhé adta meg a kegyelemdöfést. S nem feltétlenül abból fakadóan, hogy a róka és a nyúl igazán eredetin és kreatívan tálalt, faji (ütő)kártyát kijátszó meséje (kritikánk róla itt!) annyival jobb lett volna, inkább csak másabb: míg a Zootropia bizonyos szinten inkább szólt a felnőtteknek (á lá Pixar!), addig a derék pandánk legújabb kalandja megtartotta egyetemes báját, amellyel minden korosztályt képes megszólítani. A stúdiónak sikerült továbbörökítenie a széria mindazon vonásait, amelyek a kulcsot jelentik a sikerhez: az egyszerű és könnyen követhető történetet, amely egyben a címszereplő rétegzett önismereti utazásának egy újabb szintjére kalauzol, ahol egy lúd által felnevelt panda esetében tulajdonképpen nagyon is kézenfekvő kérdés merül föl: “ki vagyok én”? A már korábban megismert és megszeretett mellékfigurákat (itt némileg kilóg a lóláb), új szerethető karaktereket (ebbe is bele lehetne kötni!), és megannyi édes és kacagtató humor-bonbont, valamint félreérthető helyzetet, amely Po szeretetteljesen ellentmondásos lényéből – kung fuzó pandamaci?! – árad.

Kung_Fu_Panda3_2

A Kung Fu Panda 3 tulajdonképpen a második rész alaphelyzetéből is kiindulhatna: Po és társai, az Őrjöngő Ötös Shifu Mester szárnyai alatt tökéletesítik amúgy is párját ritkító kung fu tudásukat, miközben beleláthatunk a többnyire számukra is eseménytelenül zajló mindennapokba. Shifu elérkezettnek látja az időt, hogy továbbadva a stafétát Po-ból tanítót faragjon. Ám a panda még saját magával sincs igazán tisztában, s amíg önismereti válságából ki nem kecmereg, képtelen bármit is adni magából másoknak. Míg Po saját magával van elfoglalva, sötét felhők gyülekeznek egy másik dimenzióban, a Szellemvilágban: a kung fu harcosok élet energiájából (chi) táplálkozó gonosz erő közelít Pó létsíkjához, hogy mindent magába szippantson.

Kung_Fu_Panda3_5

A filmben Po végre szemtől szembe kerül az apjával – azt hiszem, nagy spoilert ezzel nem lövök le, ez a szenzációs geg látható a teaser előzetesben is! -, mi több, megismeri a múltját és vele együtt a panda kultúrát: az új rész talán legszerethetőbb és legmókásabb pillanatai ezek, melyeket korhatár nélkül szórakoztatónak fognak találni kicsik és nagyok egyaránt. Kapunk rengeteg új szereplőt, ezzel szemben Shifu és az Őrjöngő Ötös megbocsáthatatlanul a háttérbe szorul – nem állítom, hogy minőségi a csere, de dicsérendő, hogy a készítők megpróbáltak nyitni valamerre másfelé. A főgonosszal azonban úgy járunk, mint a SPECTRÉ-ben: a trilógia legjellegtelenebb antagonistája kerül képbe a Kai nevű ökör személyében, pedig Po az eddigi legnagyobb kihívásával néz szembe általa, és ehhez karizmatikusabb figura dukált volna. A küzdelem elvárt módon monumentalitásában is überli a korábbiakat, a harc immár dimenziókon ível át, a Szellemvilágban játszódó jelenetek a klasszikus kínai “repkedős” vu-hszia filmek képsorait idézik, nekem mégis hiányérzetem maradt: egyik folytatás sem tudta visszaadni az első rész főgonosza, Tai Lung szökésének pazarul koreografált akciószcénáit.

Kung_Fu_Panda3_1

Az új részben hangsúlyosabb szerep jut Po lúd nevelőapjának, Mr. Pingnek, aki képtelen felülemelkedni féltékenységén és apai önérzetén esett csorbán, s folyton-folyvást pálcát tör az édesapa felett, ami nagyon szórakoztató “apa-csata” helyzeteket teremt (“Bakker!“). A finálé tekintetében a széria legérzelemdúsabb befejezése született meg, ami, ha úgy vesszük, lezár egy nagyobb eseménydús időszakot is Po életében (kvázi a trilógiát), így jövőben több lehetőség közül választhatnak az alkotók, hogy milyen irányban görgetik tovább pandánk életútját.

Kung_Fu_Panda3_4

A Kung Fu Panda 3 kitűnő alternatívát nyújt a családi szórakozáshoz, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Részletgazdag és színpompás animáció, valamint valódi térélmény jellemzi. Méltó módon emeli trilógiává a szériát, ha nem is képes túlszárnyalni – a második részhez hasonlóan – az első darab etaloni magasságait. Másképp, de ugyanolyan szórakoztató a chi-rabló (hat)ökör és a panda-banda handabandázása, mint a róka és a nyúl rabló-pandúrozása! Az animációs alkotások terén igazán ütős tavaszt köszönthetünk!

Értékelés: 7,5/10


Kung Fu Panda 3 film adatlap


Magyar Filmadatbázis

2 HOZZÁSZÓLÁS

    • Kedves Lóránt! Azzal kapcsolatban meg tudlak nyugtatni, hogy a cikk írójának semmi köze a mozikba kerülő produkciók címeinek olykor kritikán aluli (félre)fordításaihoz. Az újságírónak viszont gyakran az a feladata, hogy tükröt tartson.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ