Deadpool kritika

Ezt a csimicsangát vérrel és egyéb testnedvekkel töltötték meg!

Szerző: Köller Kristóf

A Deadpool véres, vicces és magasan tesz arra, hogy más hősök miként építették fel a brandjüket. Ezt pedig mi elképesztően élvezzük majd.

Deadpool_belyeg

Lassan a fülünkön folynak ki a világunkat századszorra is megmentő Marvel univerzum hősei, akik vért kímélve, amolyan Young Adult tini stílusban, a stúdió által jól bejáratott egységes felépítés szerint mesélik el az igazság bajnokává válásuk körüli hercehurcát. Nagyon kellett már közéjük egy olyan figura, aki végre egy kis színt visz eme palettába és magasról tojik a pénzcsináló gépezet elvárásaira. Egy őrült csimicsanga imádóra, Deadpoolra, aki nem rest a saját filmjére megszavazott alacsony költségvetést (majdnem 60 millió) a készítők szemére hányni, aki magasról tesz az eredettörténetek kötelező lineáris felépítésére és inkább saját maga meséli el a nézőjének, akkor, amikor ő jónak látja vagy kedve szottyan hozzá, még ha ez egy ütős gyilokkal teli szekvencia félbeszakításával is jár.
Egy ilyen pofátlanul szókimondó és vicces stílusú karaktert pedig csakis eszeveszett tervezés útján lehet sikeresen vászonra adaptálni. Nem is csoda hát, hogy bár a Deadpool marketing gépezete példaértékű munkát végzett, mégis félő volt, hogy nem váltja be az általa ígérteket, hogy túlontúl viccesre és pörgősre veszik a stílust, amely megfojtja majd a közönségét vagy fárasztóvá válik. Legalábbis a Fox filmmel kapcsolatos döntései – melyeket mintha maga Wade Wilson hozott volna -, mindezt magukban hordozták. De elég, ha a tavalyi Fantasztikus négyesük orbitális leégésére (kritikánk róla itt!) gondolunk és arra, hogy a forgatókönyvíróját, Simon Kinberget megtették a projekt producerének, így a piros bőrszerkós, hereképű hősünk újbóli felbukkanásának sikerébe vetett hitünk meginogott.

Deadpool_1

Ugyanis az X-Men kezdetek: Farkassal a stúdió egyszer már teljesen kiverte a rajongóknál a biztosítékot és sikeresen lejáratták a megalázásáról híres hősüket. Ennek ellenére ismét előkaparták, sőt, a dirigálást Tim Millerre bízták, akinek ez vált az első rendezői munkájává és ha mindez nem lett volna elég, a Fox arra is rábólintott, hogy a szuperhős karakterek temetőjeként is ismert Ryan Reynolds (Zöld lámpás) maradhasson ismét az ex-zsoldoskatona szerepében. A konvenciók felrúgásában csak hab volt a tortán, hogy még az alacsony költségek mellett az R-besorolást is bevállalták a rajongók előtti vezekelés kedvéért. És mindezeknek a húzásoknak köszönhetően a Deadpool kirí a futószalagon érkező, alsógatyájukat kint hordó hősök sorából, melyben a készítők több éves kitartása és kampányolása, igazi fan movie-t eredményezett, a Marvel filmek történetének eddigi legszórakoztatóbb és legegyedibb figurája képében, akit ha nem is érdemlünk meg, de szükségünk volt már rá.

Deadpool_2

Wade Wilson ugyanis az a fajta antihős, akire még a szobanövényed locsolását sem bíznád rá, amikor elutazol, nemhogy az életedet. De a 25 évvel ezelőtti képregények világában való színrelépésének pontosan ez volt a célja, egy olyan káromkodó, gyakran elmebeteg és beszámíthatatlan fazon megalkotása, aki homlokegyenest szembemegy a zsánertől elvárt szabályokkal. Rhett Reese és Paul Wernick (Zombieland) író duója pedig pont erre feküdtek rá, így nem kapunk meglepő és váratlan fordulatokat vagy elképesztő felismeréseket, lélektani változásokat a cselekmény során. Viszont kárpótlásul van itt véget nem érő disznó viccek, töménytelen mennyiségű testnedvvel megspékelve, popkulturális utalások az elmúlt évtized filmjeire és egy nagy adag laza őrültség. Tulajdonképpen mit is tettek a készítők? Egyszerűen körömszakadtáig ragaszkodtak a képregényhez, annak minden egyes különleges formai eleméhez, többek között Deadpool megállás nélküli narrációihoz. Ezért hiába a szokványosnak ígérkező történet, a gyenge szerelmi vonal és az alacsony költségek miatti monumentalitást mellőző akciójelenetek, elbeszélésében és a műfajra eddig még egyáltalán nem jellemző humorban teljesen újszerű élményt képes nyújtani az Amerika Kapitány csapatán edződött közönség számára. A főhősünk folyamatos kikacsintásai pedig lankadatlanul ontják magukból a jobbnál jobb vicceket, reakciókat, melyeket akár napestig eltudnánk hallgatni.

Deadpool_3

Félő volt, hogy a készítők túlzásba esnek a humort illetően, hogy lelkesedésükben a nagydumás Deadpool beszólásait túltolják, amelyek inkább fárasztóan hatnak majd, mint szórakoztatóan. Az biztos, hogy az egy jelenetre eső alpári viccek, káromkodások vagy hirtelen kicsapongások – melyek nem illenek bele a cselekménybe – elképesztő mennyiségben zúdulnak a nézőre, csak úgy kapkodjuk a fejünket, sőt, valószínűleg a sokrétű humor miatt lesznek olyanok is, amelyek nem tetszenek majd vagy észre sem vesszük őket. Wade flashbackjei (anti)hőssé válásáról szerencsére mindig jókor szakítják félbe az agymenéseket. A gúnyos kiszólogatások, melyekkel rendesen hülyét csinálnak az X-menekből vagy éppen Reynolds karrierjének baklövéseiből, mind betalálnak és élvezetesek maradnak.

Deadpool_4

Merthogy Deadpool Ryan Reynolds élete legtesthezállóbb szerepe, és ezzel ő maga is tisztában van. Hatalmas erőbedobással igyekszik elfeledtetni velünk a nem túl meggyőző szerepvállalásait és buktáit, erre pedig Wade Wilson személye a legalkalmasabb. Showmanként méltóságot nem ismerve csinál viccet saját magából és eddigi munkásságából. Nagy kár, hogy a Marvel univerzum gyenge pontja, a főgonosz, Ajax (Ed Skrein) szintén egy jellegtelen, felejthető gazfickó, de cserébe legalább megkaptuk az eddigi legmenőbb X-men nevet, a Negaszonikus Tinitorpedó képében, akit a készítőknek kimondottan jól sikerült eltalálniuk.
Ez nem az a film, melyben két moralizálás között hősünk majd megmenti a bolygót, de még csak nem is egy sima szemet-szemért történet. Wilsont pont azért fogjuk szeretni, mert önös érdek vezéreli és úgy cselekszik, ahogy mi, nézők elvárjuk tőle. A minden eddiginél lazább és királyabb képregényadaptációt azoknak tudjuk ajánlani, akikből Vasember, Hulk vagy Thor már egy szemernyi érdeklődést sem vált ki. A szuperhős etikettre fittyet hányó Deadpool önreflexiója, szókimondó humora és vértől tocsogó világa végre egy kis frissességet és eredetiséget kínál a Marvel-filmek uncsi, futószalagon gyártott alkotásai között, ezzel a képregényadaptációk univerzumának eddigi legeredetibb alkotásává válva.

Értékelés: 8/10


Deadpool film adatlap


Magyar Filmadatbázis

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. “X-MENek” tudom, hogy idehaza a hülyeség az ragadós, de az X-MEN jelentése: X-Emberek… amit te írsz az így hangzik magyarosítva: X-Emberekek …
    helyes ragozásban, ahogy a KÉPREGÉNYben is használták: X-ek…
    de gondolom a cikk írójának a kezében sem volt egy sem…
    sok helyen láttam már ilyen “X-MENek” kiírást és soha nem írtam eddig, csak egy kicsit unalmas ez a fajta butaság, ami idehaza tombol.
    Ha már valaki kritikát ír, akkor legyen tisztában azzal, amiről ír és ahogyan írja azt.
    Nem mellesleg, ha ez igaz volna “Marvel-filmek uncsi, futószalagon gyártott alkotásai” nem mentél volna el te sem a mozikba megnézni őket…
    gondolkodni kéne mielőtt írsz…
    főleg kritikát.

  2. Kedves Xrajongó!

    Mivel filmkritikus vagyok így igen elmegyek a szuperhősfilmek sajtóvetítésére is, máskülönben hogy írnék róluk. Gondolkodni kéne mielőtt leírod, hogy egy kritikus miért jár moziba ;) Attól, hogy sokan beülnek egy Marvel filmre az még nem jelenti azt, hogy nem egy kaptafára készülnek és ezt nem csak én állítom, hanem több kritikus és rajongó is, sőt a Deadpool is ezt erősíti a stúdió részéről, hiszen pontosan azért keltették életre, hogy ezt a monotonitást megtörjék ;) Igen az “X-menek” szót rosszul írtam, de ha a kritikát figyelmesebben végigolvastad volna, akkor látod, hogy előtte kétszer helyesen volt használva, tehát a kapkodásban elütöttem és benne maradt :)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ