Brooklyn kritika

Két út, egy élet

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Saoirse Ronan hatalmas kék szemei szinte teljesen betöltik a vásznat, s beragyogják egész Brooklynt. A két világ közt őrlődő leány szerelmi története nagyívű romantikus dráma, inkább hölgyeknek, leheletnyivel több papírzsepit nem kímélő hegedűszólóval, mint amennyi szükséges.

Brooklyn_moziplakat2

Colm Tóibín nagysikerű regényének adaptációja a Brooklyn, amelyben egy ifjú ír leányzó a jobb élet reményében úgy dönt, hogy otthonát és szeretteit hátrahagyva szerencsét próbál az ’50-es évek Amerikájában. Útját már szinte a kezdetektől nehézségek szegélyezik, nem éppen problémamentes az óceánon való átkelés sem, hogy aztán New York folyton nyüzsgő, az ír vidéki életviteltől oly idegen világában - dacára az ír közösség segítő jószándékának - magára maradjon a honvágy emésztő szorításában. Eilis-nek sikerül kikecmeregnie a hullámvölgyből, amelyben nagy szerepe van új bimbózó kapcsolatának egy Tony nevű olasz-amerikai fiúval. Kibontakozó románcuk során Eilis végre önmagára talál és békére lel New York Brooklyn negyedében, ahol kezdi végre otthon érezni magát. Ám egy váratlan családi tragédia hazaszólítja, s kénytelen hátrahagyni mindazt, amit felépített. Írországban szeretettel fogadják, s hamarosan ölébe hull mindaz, amire annakidején - elmenetele előtt - annyira vágyott: megbecsült állás és egy kedves, jóképű férfi a szülőfalu ismerős biztonságában - ám a hátrahagyott új világot s a megtalált szerelmet képtelen feledni!
A Brooklyn fő konfliktusa ez a döntéskényszer, amelyben Eilis patikamérlegre kénytelen helyezni a régi és az új életét. S valahol itt is hibádzik az egész, mert nem egyformán esik a latba a mérleg két nyelve: úgy érzem, hogy erőteljesebben hajlik Brooklyn felé, viszont ez esetben Eilis dilemmája értelmét, a film második fele pedig feszültségét veszti. Eilis motivációi így a sárba hullnak Írországban, s mi nem értjük, hogy miért nem fordul meg, s megy vissza oda, ahová a szíve húzza. Van ennek a lánynak egyáltalán szíve? Minden bizonnyal van, csak otthon másképpen dobog - ott együtt dobban az anyafölddel.
Tóibín könyvének adaptálását az Oscar jelölt Nick Hornby végezte, számos helyen változtatva a sztorin: vajon hibaként róható fel neki, hogy fontosabbnak találta a nászéjszaka elhálásának gondolatát, mint a két világ Eilisben élő törékeny egyensúlyának felbillenését?

Brooklyn_kritika_10

Bár a film központi motívuma a szerelem, nagy a hangsúly helyeződik az emigráció témakörére: egyrészt korhűen bemutatja az írek ’50-es évekbeli vándorlását és letelepedését a Nagy Almában, másrészt a bevándorlás érzelmi vetületéről is képet kaphatunk - hogy mit jelent teljesen hátat fordítani az ismertnek és megszokottnak, s vakon belépni az ismeretlenbe, napról napra megbirkózni a teljesen idegen, sokszor közömbös közeggel, a mardosó honvággyal és a szeretteink hiányával.
Nem volt könnyű dolga Saoirse Ronan-nek Eilis karakterével: egy meglehetősen introvertált, zárkózott személyiséget kellett megjelenítenie a vásznon, aki kifelé vajmi keveset mutat. Ez a visszafogottság - tekintetbe véve Ronan korábbi szerepeit, amelyekben remekelt, lásd: Komfortos mennyország! - inkább rendezői koncepció, a nagyobb gondom az, hogy számomra nem sikerült érzékeltetnie a felszín alatti mélységet. A jellemfejlődés a játékidő előrehaladtával persze tetten érhető, hiszen a félénk, visszahúzódó ír teremtésből határozott amerikai nő virágzik ki, azonban hiányzik a miből, az a bizonyos táptalaj a felszín alól. Az egymással ellentétes személyiségtípusok közti csapongás pedig inkább szeszélyként tűnik föl. Ez pedig kevés lesz az Oscar díjhoz, még akkor is, ha néha olyan benyomásom támadt, mintha az ír Saul fiát figyelném: Ronan központi jelenléte szinte kitakart minden mást a vászonról.

Brooklyn_kritika_5

Eilis karaktere mellett sokkal érdekesebbek és izgalmasabbak a mellékszereplők. A Brooklyn azután talál igazán magára, amikor Eilis megismerkedik Tony karakterével, s a két fiatal között működni kezd a kémia. Emory Cohen szenzációsan kelti életre az olasz-amerikai fiút, aki kifelé laza és nagyvilági, befelé viszont érzékeny és félénk, gyökeres ellentéte Eilisnek, s ezzel tökéletesen kiegészítik egymást. A Brooklyn az ő szerelmüktől kap lelket, telik meg érzelmekkel, mindezt minden giccs vagy túlzó szentimentalizmus nélkül.
Szintén életet visz a produkcióba Mrs. Keogh lányokra áradó cinizmusa, amely megadja a szálló étkezéseinek finom sava-borsát. Julie Walters alakítása Cohenével rokon, rövid vászonidejével is nagyszerűen képes megteremteni a különleges atmoszférát. Domhnall Gleesont kedvelem és nagyra tartom, ám itt oly haloványnak tűnt föl, mint a partra vetett hal, Cohen köröket vert rá.
A film drámai csúcspontjai még azok, amelyek hatásosan működnek: a helyenként már-már giccsbe hajló zenei aláfestés ezeknél megszűnik, s így a néző mindenféle érzelmi rávezetés nélkül, önmagában tudja átélni a drámát, ami nagyon jót tesz a filmnek, s nagyon jót tesz a léleknek. Kár, hogy a körítés olyan, amilyen!

2K3A7862.jpg

A Brooklyn bármily hatalmas ív mentén mozog is, üresnek hat, két legemlékezetesebb momentuma, ami megmarad a nézőben: Mrs. Keogh cinizmussal és humorral átitatott szalonja és Tony csibészes mosolya. Ez így azonban édeskevés! Az élet döntések sorozatából áll, amelyek közül talán nem is tudatosul bennünk, hogy mennyi a sorsfordító - a pillangó szárnyának rebbenése a Föld másik oldalán tornádóhoz vezet -, s épp ezért annyira furcsa s vigasztaló is egyben, hogy rossz döntések nincsenek, csak következmények (lásd: Mr. Nobody!). Eilis végül döntésre jut. Lehet egyszerre két otthonunk? Szerethet-e a szív egyszerre két embert ugyanolyan lángolón? A válasz elillan, mint a hajó füstje a Brooklyn híd tiszteletet parancsoló pillérei között.

Értékelés: 6/10


Brooklyn film adatlap


Magyar Filmadatbázis

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ