Bone Tomahawk mini filmkritika

Egy hosszúra nyúló utazás húsbavágó részletei

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretein belül tekintettük meg még áprilisban Kurt Russell vérgőzös westernfilmjét, a Csontok és skalpokat, ami hosszúra nyújtott expozícióval és naturalisztikus brutalitással sokkol.

Bone_Tomahawk_poszter

Egymástól távol álló műfajok házasítása nehézkes és meglehetősen mostoha dolog a filmes szakmában, jellemzően nem könnyű összekalapozni hozzá a szükséges pénzösszeget, mert a stúdiók ódzkodnak a megtérülés miatt, bár néha azért összejön – gondoljunk csak a Cowboyok és űrlények western-sci-fire! S. Craig Zahler író-rendező az egyesek szerint már temetni való western műfajt az eleve mostohán kezelt, kevésbé közkedvelt gore horrorral* próbálta keverni, elsőfilmes létére megdöbbentően profi módon. Az alacsony költségvetés (mindössze 1,8 millió dollár!) ellenére sikerült pár jónevű sztárt megkörnyékeznie saját történetének adaptációjához, így került képbe Zahler írói munkásságát nagyra értékelő Kurt Russell, Patrick Wilson, Matthew Fox, Richard Jenkins és David Arquette.
A film sztorija nyomokban a Burrowers – A felszín alatt című horror-westernt idézi, ám sokkal stílusosabb módon tálalja a történéseket. A film kezdő képsorai szinte minden kétséget eloszlatnak, hogy itt a naturalista megoldásoké lesz a főszerep. Egy Bright Hope nevű poros vadnyugati kisvárosból indiánok hurcolnak magukkal néhány embert, s a helyi seriff a kissé összeszedetlen seriffhelyettessel, valamint az egyik áldozat törött lábú férjével és egy hencegő, kifogástalan modorú és ruházatú kalandorral az emberrablók nyomába szegődik. Útjuk a sérült társuk miatt meglehetősen nehézkes, így van idejük összecsiszolódni, s tisztába kerülni vele, hogy nem átlagos indiánokat vettek üldözőbe, akiktől a többi indián törzs is mereven elhatárolódik.

Bone_Tomahawk_1

A film remekül alapoz, a Bright Hope kisvárosban játszódó jelenetek megadják a hátterét az egyes karaktereknek. Útra kelésük után a figurák interakcióba lépnek, közelebbről megismerik egymást, ám az erre szánt közel 40 eseménytelen perc majdhogynem elrettentően sok. Zahler túlontúl részletesen dokumentál, a karakterek legapróbb rezdüléseit is rögzíti, amelyek azonban nem viszik előbbre sem a történetet, sem a jellemábrázolást. Ettől leül a történet, bár a színészek miatt nem marad teljesen érdektelen. A film fináléja pedig átcsap naturalista gore horrorba, aminek az indokolatlanul hosszas felvezetést követően meglepően gyorsan a végére érünk – ennek oka egyrészt a rövidre vágott költségvetés, másrészt a realitást előtérbe helyező rendezői koncepció : a valóságban is hasonlóan gyorsan, brutálisan és visszavonhatatlanul zajlanak le a sorsdöntő események, mindenféle katartikus felhang nélkül.

Bone_Tomahawk_2

Zahler két szék közé esett: westernfilmjéből hiányzik az igazi vadnyugati érzés, ahogy a horrorfilmjéből is a precízen adagolt feszültség. A karakterek elmélyítésére túl sok időt szán, az indiánokra keveset, a filmből pedig jó húsz percet simán meg lehetne vágni. Kár érte, mert minden más szempontból a helyén van a produkció (az eredeti helyszínek kifejezetten szépen fényképezettek, az operatőri munka így sokat emel a filmen), a horror-western zsánert keresztező filmek sorában messze kiemelkedő helyet foglal el.
A Bone Tomahawk című filmet a hazai forgalmazó, a Parlux még idén szélesebb körben is bemutatja a magyar mozikban Csontok és skalpok címmel.

Értékelés: 6,5/10

*gore horror: a horrorfilmek azon ága, amely a vizuális, “húsbavágó”, véresebb erőszakos jelenetekre koncentrál, az erőszakot naturalistán önmagában ábrázolja.



Csontok és skalpok filmadatlap


Magyar Filmadatbázis

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ