Amerika Kapitány: Polgárháború filmkritika

Kedves ellenségem

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A Russo-fivérek a Tél Katonájával magasra helyezték a lécet. Vajon a Polgárháborúval képesek-e ismét megugrani, esetleg túlszárnyalni? A válasz ezúttal is einsteini!

Amerika_Kapitany_Polgarhaboru_poszter

Anthony és Joe Russo rendezők korábbi filmjükkel, a Tél Katonájával filmtörténelmet írtak a Marveles berkekben, egyrészt azzal, hogy a Marvel Moziverzumot a lehető legközelebb rángatták valóságunk pórias talajához, s így magát a legbecsesebb “ősbriganty” figuráját is hitelesebbé tették, másrészt a politikai thriller zsánerével dúsították a képregény-adaptációk műfaját. Az új irány minden szempontból kifizetődőnek bizonyult – az “átkos” anyagiakra kivetítve az Amerika Kapitány második része közel kétszer annyi bevételt termelt, mint az első! Ebből fakadóan nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül csak a Russo-fivérek bővíthetik trilógiává a kapitány kalandjait, az általuk jól kitaposott ösvényen haladva!
Nem is kell bennük csalódnunk, a politikai vetület a Polgárháborúnak is a velejárója, amely azon kívül, hogy a cselekmény motorjaként funkcionál, és szétszakítja a Bosszúállók csapatát, egyben szélesebb környezetrajzot fest a vászonra, amely megkönnyíti a figurák elhelyezését a Nagy Marveles Sakktáblán.

Megmosolyogtató, hogy a Marvel és a DC is szinte egyszerre állt elő ugyanazzal a történettel, amely a szuperhőseik világmegmentő tevékenységének következményeit egy egészen más aspektusból, a járulékos veszteség nézőpontjából világítja meg, s itt nem elsősorban az anyagi kárra, hanem az emberi áldozatokra helyezve a hangsúlyt. Hőseink városamortizációs küzdelmei rendkívül látványosak kívülről, de kegyetlenül pusztítóak belülről, bár az Ultron korában is láthattuk, hogy a Vasember Hulkkal közös csörtéje közben nem kevés energiát szánt a civilek testi épségének biztosítására. A sokoviai incidens azonban bizonyítja, hogy a szuperhősök sem mindenhatóak, s nem lehetnek jelen egyszerre mindenütt (a DC válasza erre Dr. Manhattan!).
A járulékos veszteséget ezúttal a DC-nek sikerül érzékletesebben a vászonra festenie a Batman Superman ellen című film (kritikánk róla itt!) nyitójelenetében, amelyben a kisember szemszögét 9/11-szerű hagymázas rémálomként ábrázolják Superman és Zod tábornok kézitusája közepette, ahol még Batman civil alteregója, Bruce Wayne is teljesen tehetetlennek, áldozatnak bizonyul. Sovány vigasz ez a DC-nek, mivel a Marvel Polgárháborúja minden más tekintetben – talán még a politikai csatározást leszámítva, lásd: Finch szenátorasszony történet szálja! – jobbnak bizonyul Az igazság hajnalánál.

null

A Russo-fivérek inkább globálisan, politikai szinten kezelik ezt a kérdést, amelyet aztán egy-egy konkrét esetre kivetítve tesznek személyessé, ilyen például a Tony Starkkal konfrontálódó gyászoló édesanya – ez aztán kellő motivációt nyújt a Vasembernek, hogy oldalt válasszon. A jelentős civil és anyagi veszteségek kapcsán ugyanis felmerül egy olyan elképzelés, hogy a Bosszúállók működését felügyelje egy nemzetközi bizottság, amely eldönti, mikor és hol vethetőek be szuperhősök. Az ötlet megosztja a Bosszúállókat. Mark Millar képregényíró jó érzékkel választotta ki a klikkesedő csapat ellentétes oldalon álló hangadóit: meglepő módon az örök renitens, pimasz Vasembert állítja a szabályozást igénylők élére, s a jellemzően szabálykövető, becsületes, és naiv Amerika Kapitányt a másik oldalra. A többiek körülöttük tömörülnek, ki-ki vérmérséklete szerint választva magának oldalt. Ez azonban még kevés egy polgárháború kirobbanásához, szükséges hozzá egy szikra, valamiféle konkrét indok formájában: ez lesz Bucky, a Tél Katonája, akit meggyanúsítanak egy terrortámadással. Amerika Kapitány szentül hisz barátja ártatlanságában, ám Vasember és “légiója” parancsot kap az elfogására. A Bosszúállók egymásnak esnek.

null

A film körülbelül a feléig a Tél Katonája kapcsán már megszokott thrilleres eszköztárból építkezik: ráérősen, a színészeknek teret adva nyújtja szinte végtelenségig a feszültséget, s a nézőre rátelepszik a sötét, reménytelen hangulatot árasztó képek sora. Ezúttal már nem olyan kiszámíthatóan lineáris a történet szerkezete, inkább egy jól összekavart kirakóshoz hasonlít, amelynél csak a film utolsó negyedében kerülnek a helyükre a darabok, addig pedig bizonytalanságban tart. Az akciószekvenciák jó ütemben érkeznek, amelyekre a megszokott minőség jellemző, bár kezd belopózni ide is a hollywoodi trend: túl közelről (jelen esetben még határon, szekond plánban) fényképezés és a kamerarángatás, ami pörgősebbé igen, de dinamikussá nem teszi az akciójelenetet.

null

Na de sebaj, hamar elérkezünk a konfrontációhoz, a Nagy Összecsapáshoz, ahol a zsánerből fakadóan már a Russo-fivéreknek is el kell szakadniuk a földtől. Azt hiszem, a képregény-rajongók erre a küzdelemre vártak eddig, s mind a tíz ujjukat meg fogják nyalni a látványtól – nekem ez a rész tetszett a legkevésbé, mert meseszerű jellegével kilóg a történet fő sodrásából. Valami kényszerűséget éreztem ki belőle, aminek meg kell lennie, amin túl kell már lennünk. Épp ezért nem is igazán lepett meg, hogy a történet tetőpontja sem ide helyeződik – aminek fényében a Bosszúállók összezördülése sem több bőregeres-kriptonis cicaharcnál -, hanem a film végére, amely az eddigi legjobb Marveles sztorit koronázza meg.

null

Míg a Fekete Párduc beintegrálása a történetbe – kellő motiváció révén – nagyszerűen sikerült, addig a rovarok ezen a téren – némi képzavarral élve – elvéreznek. A Hangyát szó szerint bedobják a mélyvízbe, míg a Pókember kap egy jó öt perces felvezetést Tony-val összezárva: dicséretes, hogy valami újjal próbálkoznak, de a végeredmény inkább parodisztikus, ahogy a playboy az egójával a földbe döngöli szegény Peter Parkert. Biza’, visszasírjuk még Andrew Garfieldet!
Ami bizton elmondható a Polgárháborúval kapcsolatban, hogy ebben a legnagyobb az egy négyzetméterre eső szuperhősök száma, és végre sikerült egy igazán ütős sztorit összeeszkábálni. Ráadásul a képregény-rajongók igényei is a legmesszebbmenőkig kielégülést nyernek. Azonban a fentebb említett apróságok ha nem is sokat, de rontanak az összképen – ha a Russo-fivérek nem is sodorják magukkal, de bizony veszett táncot jár az a bizonyos léc, s lesz mit kiköszörülni a kétrészes Infinity Warban. A produkció két stáblista utáni jelenetet is rejteget, szóval tessék csak nyugodtan végigülni a filmvégi betűhalmazt!

Értékelés: 8/10


Amerika Kapitány: Polgárháború filmadatlap


Magyar Filmadatbázis

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én iszonyú jól szórakoztam, de tény, hogy 2 trailert láttam csak, meg egy tv spotot. Ennyi elég volt :)
    Szerintem közel olyan szintű, mint a 2. rész, ha nem jobb. Poénok szokásosan jók, a látvány szép, az akciók jól koreografáltak. A sztoriban nem találtam hibát.
    Nyilván az eddigi legjobb pókembert kaptuk, tökéletes a szerepre, a szinkronnal se volt semmi gondom. Pók és hangya bevonása tetszett. Persze többet is kaphattunk volna hangyából, de jó volt látni.
    Amúgy nem értem miért kéne olyan sokat csiszolniuk Russo tesóknak az Infinity War-ra. Jelenleg ők teszik le az asztalra a legjobb Marvel filmeket, efelől semmi kétség. A 2. rész kiforrottabb picivel, de ott nem is ennyi karaktert kellett vezényelni, ráadásul itt fel is kellett vezetni a párducot meg pókembert. Persze nem vagyok filmkritikus, nem látok annyira a dolgok mögé, de ha az Infinity is megtartja ezt a szintet, nem lesz kererűbb a szájízem a moziból kijövet.
    És igen, kb. mindenbe jobb, mint a BvS. Sokkal érettebb, kidolgozottabb és több érzés volt benne. És, ha azt is belevesszük, hogy a DC 3 karakterrel nem tudott 150 percben egy normálisnak mondható filmet felhúzni, ebbe meg volt számtalan régi és új is és csak 140 perc, akkor megláthatjuk mekkora a minőségi szakadék a kettő között. És nem az elfogult Marvel fan szól belőlem, hiszen pl. az Őrzőket imádtam és egy Aquaman filmet is nagyon megnéznék.
    Ha a BvS megérte a pénzeteket, akkor ez többször is megéri.
    Köszi az olvasnivalót! :)
    9 pont a 10-ből.

    • Ha láttad a filmet csak akkor ovlasd:
      !!SPOILER VESZÉLY!!
      Mind a 2 jelenet a jövő filmjeire utal. Legalábbis szerintem. Egyik a Fekete Párducra, a másik az új pókemberre…
      !!SPOILER VESZÉLY VÉGE!!

      Amúgy szemrevaló Méri néni (direkt írtam így). :D

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ