A Titanic fedélzetéről: A vívó és az Experimenter kritikája

Az üldözött és a kísérletező

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon jártunk, és górcső alá vettünk két életrajzi filmet, a finnek Oscar nevezettjét, A vívó című, történelmi távlatokba helyezett sportfilmet, valamint Stanley Milgram élettörténetét adaptáló Experimenter című drámát.

A vívó /Miekkailija/

A_vivo_poszter

Finn-észt-német koprodukcióban valósult meg A vívó című történelmi sportfilm, amely Endel Nelis észt vívó életének egy szakaszát mutatja be. Endel a múltban elkövetett vétkéért – hogy mi az, a filmből kiderül – vonul illegalitásba, s álnév alatt egy kis észt városkában testnevelőtanárként próbál szerencsét. A kényszerűség bilincsei rövid idő alatt lehullnak, s mire feltűnik a színen Alexey, Endel edzője és barátja, hogy együtt továbbálljanak, Endel már vonakodik elhagyni a kisvárost. Mi ennek az oka? A bimbódzó szerelem és a vívóklub, ahol a helyi iskola lelkes diákjainak ad tartást, erőt és új ismeretet. Azonban nem mindenki látja szívesen Endel ténykedését, az iskola bigott igazgatója nyomozni kezd a ködbe vesző múlttal bíró tanár iránt, s hosszas kutakodását siker koronázza. A sportklub ifjú reménységei eközben kinéznek maguknak egy vívótőr-bajnokságot, ám Endel nem térhet vissza Leningrádba, mert túl forró ott a lába alatt a talaj. Mégis döntenie kell: megőrzi diákjainak beléje vetett feltétlen bizalmát, s az életét kockáztatja vagy egy szó nélkül eltűnik, s magával viszi tanítványainak álmait?
Klaus Härö finn filmrendező fesztiváldíjas alkotása az idei Golden Globe-ot is megjárta, Finnország az Oscar-díjra nevezte, és most kis hazánkban a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál programjában kerül bemutatásra. Számunkra is ismerősek lehetnek a filmben felvillantott kortünetek: a bizalmatlanság légköre, a hatóságtól és a feljebbvalóktól való rettegés, az igazgató mellett a neveket körmölő írnok, az éjjel érkező fekete autó és még sorolhatnánk. A film nagyszerűen adja át ezt a feszült és egyben távolságtartó hangulatot, amelyet valami álomszerű lebegés hat át, akár a gyermekkor boldog önfeledtsége. Ugyanez a kettősség észrevehető Tuomo Hutri operatőr által megálmodott képi világon: a részletgazdag, tűéles képek olykor álomszerűen gyönyörű nagytotálokba váltanak.
A film sztorija meglepően egyszerű és előre kiszámítható, mint általában az igaz történetekre ez jellemző, s a hangulattól eltekintve mind a politikai korrajz, mind a sport, mind a tanár-diák viszony ábrázolása, de még Endel romantikus kapcsolata is stilizáltan felszínes. Härö mintha mindenbe belekapna egy kicsit, de képtelen lenne egyvalamiben elmélyedni. Talán csak Endel vívódását, drámáját sikerül megfelelően érzékeltetnie. A film olykor-olykor a szentimentalizmus határán billeg, hogy a fináléban menthetetlenül magával ragadják az érzelmek hullámai.
A vívásról szóló filmként legalább magát a sportot ildomos lett volna kicsit jobban átadnia, ám hozzám, aki olyan messze állok a vívótőrtől, mint Makó Jeruzsálemtől, nem igazán sikerült közelebb hoznia. Gyönyörűen fényképezett, izgalmas alaphelyzetből kiinduló produkció, amely többet ígér, mint amennyit nyújtani tud.

Értékelés: 6/10


Experimenter

Experimenter_poszter

A film Stanley Milgram szociálpszichológus élettörténetéből merít, különösen nagy hangsúlyt fektetve az emberi viselkedést vizsgáló pszichológiai kísérleteire. Ezek közül is elsősorban a híres Milgram-kísérletre, amelyben a kísérlet alanyai abban a hiszemben vannak, hogy rossz válasz esetén elektromos sokkot okoznak a szomszéd szobában tartózkodó idegennek. Milgram azt vizsgálta, hogy ha a felelősséget levesszük az átlagpolgár válláról, akkor képes-e fájdalmat okozni másoknak. Célja a holokauszt megértése, az emberi akarat autoritásnak való feltétlen alávetésének miértje.
Az Experimenter a Yale Egyetemen tartott kísérlettel indul 1961-ben. Nem dokumentum-, hanem játékfilm, amely Milgram magánéletébe is betekintést enged: láthatjuk, hogyan ismerkedik meg leendő feleségével, kötik össze életüket és alapítanak közösen családot – megismerhetjük belőle a “nagy ember” hátországát, amely jelentősen befolyásolta életútját. A történet középpontjában azonban végig a tudományos munkássága áll, a Milgram-kísérlet mellett bepillantást nyújt számos más érdekes kísérletbe, például az elkülönülés hat szintjének kidolgozásába (kicsi világ-kísérlet), amely szerint a világon minden ember elérhető bárki által egy olyan ismerősökből álló láncon, amelynek maximum öt közbülső tagja van. Ismerős? A mai közösségi oldalak, mint a facebook, szintén ezen modell alapján működnek. A filmben nyomon követhetjük, hogy a Milgram-kísérlettel kapcsolatban felmerülő etikai aggályok hogyan nyomták rá a bélyegüket munkásságára, és hogyan követte végig egész életét ennek árnyéka.
A “száraznak” tűnő téma ellenére az Experimenter egy percig sem unalmas, egyszer sem ül le, végig fenn tudja tartani a néző figyelmét. Vizuális megoldásai olykor a szürrealitás határmezsgyéjére kalauzolják a nézőt, de ezek szórakoztató vizuális gegek is egyben. A főszereplő, akit Peter Sarsgaard kelt kiválóan életre, többször is “kibeszél” a jeleneteiből, azaz nekünk, nézőknek kezd el odaadóan magyarázni. A szereposztás parádés, Sarsgaard és a feleségét játszó Winona Ryder mellett kisebb-nagyobb nevek (Anthony Edwards, John Leguizamo, Anton Yelchin és Dennis Haysbert) is felbukkannak mellékszerepekben, akik egytől egyig hibátlanul alakítanak. Michael Almereyda író-rendezőnek sikerült érzékletesen adaptálnia a vászonra Milgram életét. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki meg akarja tapasztalni a saját életét gúzsba kötő zsinórokat.

Értékelés: 8/10

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ