A Nagy Fal filmkritika

A kínai falónak faló a fa lova

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Megszületett a kínai Gyűrűk Ura, az eredeti minden pátosza és mélysége nélkül, igaz, Aragorn helyett csak egy ferde szemmel néző Matt Damonnal, wuxia-változat helyett pedig vajas popcornossal!

a_nagy_fal_poszter

2008-ban Jim Caviezel küzdött meg egy idegen lénnyel a vikingekkel karöltve A kívülálló című, szerethetőre sikerült B kategóriás akciófilmben – nem véletlenül harangozták be annakidején a “Beowulf találkozása a Predatorral” szlogennel! -, A Nagy Fal tulajdonképpen ugyanezt a, filmtörténelemben a Ragadozóval útnak indított, a sci-fi irodalomban lerágott csontnak számító koncepciót nagyítja föl egészen eposzi méretekig, a kínai mítoszokat a nyugati szájízhez igazítva. Ám amíg A kívülállón a félreérthetetlenül B filmes jellegén kívül érezni lehetett, hogy szívvel és lélekkel készült, addig A Nagy Fal olyan sótlanra és ízetlenre sikerült, mint egy félig kész kínai leves. Mintha nem is Yimou Zhang rendezte volna, aki korábban olyan gyönyörű wuxia-filmeket készített, mint amilyen a Hős (Ying xiong, 2002)! S valahol itt van a kutya elásva: Zhang összedobott egy hollywoodi blockbustert, megőrizve ugyan a kulturális sokszínűséget, de közben mintha levetkőzte volna miatta rendezői attitűdjét!

Bevált recept ez Hollywoodban: ha ifjú titán akad a hálóba, akkor az álomgyári belépőért cserébe a művészi hajlamokat egy kicsit visszafogják a producerek; így volt ez Denis Villeneuve és Nicolas Winding Refn esetében is – más kérdés, hogy később, amikor szabad kezet kapnak ezek a tehetségek, hajlamosak átesni a ló túloldalára, s olyan művészfilmeket kreálni, amelyek értelmezésébe még a bölcsészeknek is beletörik a bicskájuk, lásd: Villeneuve Ellensége (Enemy, 2013) vagy Refn Csak Isten bocsáthat meg című darabja – amiért a rendezőnek még az Isten sem bocsát meg! A Nagy Falnak azonban nagyon is jót tett volna, ha Zhangot kicsit jobban hagyják érvényesülni, hogy “kínaibb” legyen a végeredmény – mert a kínai filmművészetnek is megvannak a maga sajátos, egyedi stílusjegyei! -, allegorikusabb a története és mélyebbek a karakterei.

A film forgatókönyvéhez egy kínai állampolgárságú személynek sem volt köze: Max Brooksról már a World War Z – Zombiháború riportkötet megírásakor kiviláglott, hogy vonzódik a nagy tömegjelenetekhez – most aztán kapunk dögivel! -, Edward Zwick és Marshall Herskovitz író-rendezők pedig a remekbe szabott Az utolsó szamuráj kapcsán bizonyították be, hogy élen járnak a Keletre szakadt Nyugati kalandjainak bemutatásában. Akkor mégis hol mehetett ennyire gajra az egész? Talán ott, hogy még három szkriptíró kezén átment az iromány, köztük a Perzsia hercegét – végülis Kelet-Kelet! – és A varázslótanoncot jegyző két delikvensén, és a Hollywoodban, úgy tűnik, agyonfoglalkoztatott Tony Gilroy-én (Zsivány Egyes, Bourne-filmek).
Pedig a felütés sokat ígérő: két nyugati zsoldos – ezúttal saját szakállukra – a távoli Kínába kelnek útra, hogy megcsinálhassák a szerencséjüket a rejtélyes fekete porral, amelyről legendák keringenek. Csak a kínai Nagy Fal állhatja útjukat – szó szerint! -, ahol éppen ostromra készülnek. A kérdés csak az: mit szeretnének távol tartani a helyiek?

Matt Damon Williamje, amint lekerül a lóhátról, valamint a rengeteg kosz és szőr a fizimiskájáról, rögtön hitelét veszti. Tanácstalanul bolyong a falon a zümmögő nyílvesszők felhői közt, és mintha ő is folyton azt kérdezgetné magától: mi a fenét keresek én itt?! A színészt maga Kassai Lajos, a lovasíjász készítette fel – ha másért nem is, ezért a megtiszteltetésért már megérte Damon-nak elvállalnia a szerepet! -, ami határozottan javít az alakításán. Damont messze maga mögé utasítja Pedro Pascal latinos rosszfiúja: neki minden további nélkül elhiszem, hogy egy szőrös szívű, lelkiismeretlen zsoldos, akit pusztán a pénz és a betyárbecsület hajt. Kár, hogy a Willem Dafoe-val közös történetszáluk tulajdonképpen nem vezet sehová. Jót tett volna a történetnek, ha Damon karakterét árnyaltabban ábrázolják, és jellemfejlődését fokozatossá teszik, kvázi törődnek a figurával, s nem hagyják magára a színészt.

Látvány terén nem érheti panasz a produkciót, a tömegjelenetek nagyon attraktívak, talán a lények közelről való megjelenítése, különösen ha egy valós személlyel vannak egy jelenetben, üt el picit a környezettől. A film becsült költségei 135 millió dollárra rúgnak, kiérdemelve ezzel a legdrágább kínai produkció titulusát.
A Nagy Fal koprodukciós mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy olyan, amerikai forgatókönyvírók ötletéből, kínai rendezővel, magyarok által felkészített amerikai, chilei és kínai főszereplőkkel készült játékfilm, amely a történetének megoldását egy közkeletű hellén mítoszból veszi. Ugyanakkor nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a film elsősorban a kínai piacra készült, s Matt Damon számára kiváló marketing lehetőség, hogy nagyobb árkategóriájú kínai reklámfilmekhez adja az arcát.

A Nagy Falnak keleties bájával sok szempontból még így is sikerül a hollywoodi blockbuster-társai fölé emelkednie, de pusztán hajszálnyival: annyival jobban meg lehetett volna csinálni ezt a filmet, hogy az már szinte fájó! Legalább annyira, mint a nagy kínai faló* találkozása a trójait koppintó kínai “fa lóval”!

Értékelés: 5,5/10

*tao-tie: a filmben megjelenő lény a kínai mitológia klasszikus szörnymotívuma, amely emberhússal táplálkozik, a falánkság, a kapzsiság szinonímája


A Nagy Fal filmadatlap

A videóklipek forrása: UIP-Duna Film

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ