A kis kedvencek titkos élete filmkritika

Amiről a gazdi nem tud, az nem fáj

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Úgy tűnik, hogy az Illumination Entertainment stúdiónak végre sikerül kikecmeregnie a Gru árnyékából, és egy minden korosztályt egyaránt megszólítani képes, szórakoztató animációs filmet letennie az asztalra.

A_kis_kedvencek_titkos_elete_poszter

Tavaly nyáron szinte a semmiből robbant be a köztudatba A kis kedvencek titkos élete első, inkább teaser jellegű előzetese, amely rövid időn belül kicsik és nagyok kedvencévé, a videómegosztó weboldalak egyik legnézettebb megosztásává vált. Magáról a sztoriról még semmit sem árult el, a film karaktereit viszont remekül felvázolta, humoros, jópofa és aranyos módon vezette elő a filmet, keltette fel iránta az érdeklődést. Úgy kellett ez az Illumination Entertainment stúdiónak, mint éhezőnek egy falat kenyér: az elmúlt 6 évben képtelenek voltak kitörni Gru árnyékából, önálló filmjeik (a Dr. Seuss-féle történetet feldolgozó Lorax és az élőszereplős húsvéti Hopp), ha anyagilag nem is véreztek el, nem váltak igazi közönségkedvencé. Még a Gru farvizein bukdácsoló Minyonok című spin off is, hiába lett hatalmas kasszasiker, minőségileg alulmaradt a Gru-szériához képest: a minyonok inkább a rövidfilmekbe illő (esetleg televíziós sorozat után kiáltó) gegjeikkel hódították meg a nézők szívét.
Aztán az első valódi előzetes már magát a történetet is előrevetítette, ami azonban első blikkre csalódáskeltően laposnak és közhelyesnek tűnt, akárcsak a Minyonoké. Szerencsére maga a film rácáfol erre, és könnyed, kissé egyenetlen történetvezetéssel, valamint egy meglepően korrekt lezárással egy vállalható sztorit mesél el. A főszereplőnk egy tündéri kutyus, Max, aki a gazdájának, Katie-nek az egyetlen drágasága. A törődést Max mély ragaszkodással hálálja meg, naphosszat képes az ajtó előtt ülve a gazdira várni, miközben az érthetetlen okokból mindig magára hagyja. Nagy köztük az összhang – kutyásoknak erről beszélni sem kell, hiszen nagyon is jól ismerik! -, idilli párt alkotnak.

A_kis_kedvencek_titkos_elete_kritika3

Max élete akkor hullik darabjaira, amikor Katie egy másik ebbel, a nagytestű Duke-kal állít haza. Max úgy érzi, árulás áldozata lett, s rossz szemmel néz a Katie-vel közös életükbe bepofátlankodó hívatlan lakótársra. A két kutya vetélkedése egészen rossz irányt vesz, amikor saját hibájukból fakadóan magukra maradnak New Yorkban. Számtalan veszély leselkedik rájuk, miközben próbálnak visszatalálni gazdájukhoz, de a legeslegrosszabb az egészben, hogy egymásra vannak utalva. Max barátai is felkerekednek, és egyik kalandból a másikba cseppenve erednek Max nyomába. Vajon lehet-e happy end a mese vége, ha egy renegát, őrült nyuszi vezette, kihajított állatokból álló rebellis bandával, a Lehúzottakkal húz mancsot az eb?

A_kis_kedvencek_titkos_elete_kritika2

A film jellemzően rendkívül szórakoztató helyzetkomikummal operál – ez az egyik legnagyobb bája! -, ugyanakkor az ügyesen felvázolt karakterekkel mintha nem igazán tudna mit kezdeni: Max barátai elszántan, de teljesen funkciótlanul totyognak Gigi, a vezetést automatikusan átvevő fehér pudli után. A két főszereplő, Max és Duke viszont remekül ki vannak dolgozva, az interakciójuk produktív, bár a városban, New Yorkban elveszve inkább csak úsznak az árral. Hógolyó, az őrült nyúl figurája viszont nem annyira primitív, mint az első látásra lejön – Kevin Hart e szinkronnal testhezálló feladatot kapott, amit magyar berkekben Csőre Gábor old meg kiválóan. Vérzik a szívem viszont Chloe-ért, a macskáért, mert az előzetes alapján ő volt számomra a favorit, ám meglepően kevés játékidőt szánnak rá, pedig rengeteg lehetőség lett volna a figurájában. A mérleg nyelve így el is billen bennem Max irányába, aki már annyira emberi – miközben mindent kutyaszemmel szemlél -, hogy könnyen megy az azonosulás vele.

A_kis_kedvencek_titkos_elete_kritika4

A 6-os korhatárkarikát érdemes komolyan venni, ugyanis vannak a filmben olyan karakterek – mint például a félszemű vipera -, amelyek rendesen rá tudják hozni a frászt – az alkotók valószínűleg poénnak szánták, de kissé túllőttek a célon – a kisebb gyermekekre. Különösen ha ez térélménnyel párosul; meglepően érzékletes 3D-vel rendelkezik a film (lásd: a nyitójelenet New Yorkon szédítő sebességgel végigvágtázó kameráját!), amely sokak örömére végre nem csak mélységgel bír, hanem vannak a vászonról a képünkbe kitüremkedő jelenetek is, úgyhogy érdemes ráfizetni a felárat.
Szellemes produkció született az Illumination Entertainment istállójában, amely ezúttal nem süllyed el a középszer tengerében. Ha a Szenilla nyomában nem helyezi oly elérhetetlenül magasra a lécet, akkor A kis kedvencek titkos élete kiérdemelné a nyár animációs filmje megtisztelő címet. Így azonban vigasztalásképp marad az ezüstérem, s az az immár 400 millió dollár közeli összbevétel, amit világszerte a film kitermelt. Megtekintése erősen ajánlott, kisállattal vagy anélkül, remek családi programot biztosítva a fülledt nyári hétvégékre a hivogatóan hűs mozitermek mélyén.

A_kis_kedvencek_titkos_elete_kritika1

A kis kedvenceink titkos élete a gazdik elől eddig rejtve maradt – s amiről nem tudunk, az ugye nem fáj! -, de most végre – hál’ Istennek! – fellebben a fátyol: kisállatainknak megvan a maguk magánélete, rájuk is rájuk fér egy kis lazítás, mielőtt a nap végén visszavedlenek – hivatalból! – a mi szeretnivaló kis drágaságainkká.

Értékelés: 8/10


A kis kedvencek titkos élete filmadatlap

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ