A fiú kritika

Ez a horror-baba rendesen rászed!

Szerző: Köller Kristóf

A The Walking Dead Maggie-je a zombik után ezúttal egy babával játszik. A fiú pont olyan, mint a porcelánból készült gonosztevője: kívülről rideg és kidolgozott, de vigyázat, törékeny darab!

A_fiu_belyeg

A horror zsánere időről-időre képes megújulni, és itt most nem feltétlenül az eredeti, friss megközelítésekre kell gondolni, hanem inkább az olyan borzongató kedélyállapotot előidézni képes filmekre, mint a Ház az erdő mélyén vagy a Valami követ. William Brent Bell, a rettegésre szakosodott direktor (Stay Alive – Ezt éld túl!, Az ördög benned lakozik) A fiúja pedig Drew Goddardhoz illetve David Robert Mitchellhez hasonlóan úgy próbál meg több lenni a műfaján belül, hogy a hozzá köthető kliséket a néző ellen használja fel és a megfelelő pillanatban, amikor már nem számítanánk rá, csavar rajta egy hatalmasat. Ez pedig kétségkívül becsülendő húzás egy olyan rendezőtől, aki eddig a horror jól bejáratott stiláris jegyeire építette fel a karrierjét. De a közhelyek tudatos és intelligens felhasználása miatt csalódást fog okozni a félelemre vágyók körében, ugyanis az életnagyságú porcelánbaba merev tekintete mögött egy vérbeli thriller lakozik, amely a horror maszkja mögül igyekszik manipulálni a nézőjét.

THE BOY

Greta (Lauren Cohen) a múltja elől menekülve dadusnak szegődik egy idős angliai házaspár mellé, akik Poirot regények stílusában rendezték be a kastélyukat. A falakról kitömött állatfejek lógnak, hatalmas családi festményekkel megtörve mindezt és még egy poros, sötét emlékekkel teli padlásra is futotta tőlük, biztos, ami biztos! Ha Greta számára nem lenne elég lehangoló és ijesztő az otthonosnak nem igazán mondható lakás, akkor ott van a 8 éves gyermekük, Brahms, egy életnagyságú porcelánbaba képében, amely a szülők elvesztett fiának a mására készült, pótlékként. A problémák akkor kezdődnek, amikor a szülők hirtelen felindultságból nyaralni mennek, és az újdonsült dadusnak egy 10 pontból álló listát adnak, mely Brahms-hez köthető napi gondoskodásokat taglalja. Előre figyelmeztetik, hogy véletlenül se térjen el a leírtaktól, mert máskülönben szörnyű dolgok fognak történni. De ki tartaná be mindezt, így Greta hamarosan ráébred, hogy a baba tényleg él és akár a segítségére is lehet. Az őrülettől egyetlen ember menti meg, a boltos, Malcolm (Rupert Evans), aki hetente meglátogatja őt.

A_fiu_kritika_1

Ahogy Greta elneveti magát a babával való első találkozásakor, úgy fogjuk mi is megmosolyogni A fiú első 1 óráját. Hiszen Bell akármennyire „hátborzongató” tervvel állt elő a műfajok összemosását illetően, a pulzusszám növelő jeleneteknél nem képes megugrani a minimum mércéjét, sőt, kimondottan földhözragadttá teszik a csínyeknek is alig beillő cipő ellopása vagy a nyaklánc lassú lehúzása a mosdókagylóról, miközben főhősünk tusol. Mi tagadás lomhán építkezik a film, de Stacey Menear forgatókönyvíró mindezt ügyesen kompenzálja az elsőre érdektelennek és szokványosnak tűnő Brahms háttértörténetével. Gondosan megtervezve és intelligensen bizonyítja számunkra, hogy a porcelánbaba mögött egy bizarr, ugyanakkor érzelmekkel teli elme lakozik, nem csak egy „szokványos” játékban reinkarnálódó gyilkos, mint ahogy azt már megszokhattuk a zsáneren belül. De mindez elsőre fel sem tűnik, hiszen a készítők a bejáratott manírok tudatos felhasználásával elérik a céljukat: bedőlünk mindannak amit látunk, így A fiúhoz fűzött elvárásainkat az első 10 perc után jócskán lejjebb adjuk. Ez pedig egy zseniális húzás a készítőktől és ettől válik működőképes alkotássá ez a horror köntösbe bújtatott thriller, ugyanis korántsem korszakalkotó, velünk nézőkkel mégis képes ezt elhitetni.

THE BOY

Bár a csavar, amely feloldja a kliséhalmazt és hirtelen további értelmezésekkel ruházza fel az amúgy kínosan ostobának tűnő, baljós jeleneteket és dialógusokat – melyeknek köszönhetően máris beindulnak a fogaskerekeink – egyben megszakítja Cohen karakterének a fokozatos őrületbe való zuhanását. A fiú egyik legérdekesebb vonala Greta, aki miután ráébred arra, hogy Brahms tényleg egy érző gyermek, abszurdnak tűnő anya-fia kapcsolatot kezd el kiépíteni vele, a lista pontjait betartja, sőt a múltjában lakozó félelem feloldásában is segítséget kér a babától. De ennek a szálnak a felfejtése a fordulattal megszakad és a helyébe a szokásos „rohanj-a-gyilkos-elől” rész kerül. Emiatt kissé felemás érzéseket kelt majd bennünk a The Walking Dead sztárja, Lauren Cohen mozivásznon való debütálása. Játéka kimerül az ijedt tekintetekben és a rohanásban, így az összetett érzelmek és cselekedetek helyett ösztönlénnyé válik és a lassan felépített kapcsolata Brahms-szel értelmét veszíti. Rupert Evans számára jutott „az-elmesélem-mi-is-történt-a-családdal” mostohaszerepe, miközben a kötelező szerelmi ostromlást is megpróbálja véghez vinni.

A scene from THE BOY

A fiú tehát egy bravúros koncepcióra építkezhetett, amely Stacey Menear szkriptjének köszönhetően egy intelligensen és tudatosan felépített thrilleré válik, nagy kár azonban, hogy a középszer mezsgyéjén tevékenykedő William Brent Bell ezúttal sem képes mindezt kihasználni. A lassan pörgő rettegés és a régimódi, hosszan kitartott vágóképek miatt helyenként csalódáskeltően unalmasnak hat, de a fordulattal mégis képes profi módon kiengesztelni minket és az életükért rohanó szereplőkkel együtt a mi arcunkról is lefagyasztani a mosolyt.

Értékelés: 7/10


A fiú film adatlap


Magyar Filmadatbázis

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ