A dzsungel könyve filmkritika

Tiszteld a dzsungel törvényét!

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Látványosan újragondolt formában ismét felütötte a Walt Disney időtlen klasszikusát, A dzsungel könyvét. Az “élőszereplős” film azonban többet merít a stúdió saját 1967-es animációjából, mint Rudyard Kipling eredetijéből. Üsse kavics, lapozzunk bele!

A dzsungel könyve magyar moziplakát, poszter

Úgy tűnik, hogy Jon Favreau rendező nemcsak a vashoz ért s a konyhában mozog otthonosan, hanem jól elboldogul a dzsungelben is, még ha csak számítógéppel létrehozott formában is. Rudyard Kipling örök érvényű klasszikusa mindössze 3 élőszereplős megvalósítást ért meg 2016 előtt, ezek közül kettő – a Maugli, a dzsungel fia Stephen Sommers (A múmia 1-2) rendezésében és a csak videón napvilágot látott The Jungle Book: Mowgli’s Story – a Disney égisze alatt a ’90-es években került bemutatásra, a legelső filmváltozat azonban 1942-es, és magyar vonatkozással bír: a Korda-fivérek forgatták le élő állatok asszisztálásával. A legújabb adaptáció ehhez képest a kornak megfelelő technikával, végig számítógéppel generált, illetve helyenként bábokkal életre keltett állatfigurákkal, virtuális helyszíneken készült el – a stáb ki se tette a lábát a Los Angeles-i stúdióból. Így az “élőszereplős” kifejezés finoman szólva is erős túlzás!
A film nagyrészt az 1967-es animáció sztorijának nyomvonalán halad: egy elárvult emberkölyök a dzsungelben Bagira, a párduc révén a farkasok között lel biztonságra. A kölyök Maugli a falkában szocializálódik, s szívja magába a vadon törvényeit. Ám Sír Kán, a tigris a fiú vérére szomjazik, s a farkasok kelletlen döntésre jutnak: Maugli térjen vissza a saját fajtájához, ahol nagyobb biztonságban érezheti magát. Bagira kíséri el a fiút a dzsungelen át, ahol csatlakozik hozzájuk Balu, a medve is. Maugli számtalan veszélyes kalandba keveredik, megismerkedik Kával, a kígyóval, és eljut a majmok Elveszett Városába is. Sír Kán árnyéka elől azonban képtelen elmenekülni.

A_dzsungel_konyve_8

Justin Marks forgatókönyvíró – akinek nevéhez eddig mindössze a Street Fighter: Chun-Li legendája (Street Fighter: The Legend of Chun-Li, 2009) szkriptje fűződik, igaz, társszerzőként közreműködik a Top Gun tervezett folytatásában is – az egyes karakterek motivációit dolgozta ki alaposabban, így lett például Baluból másokon élősködő medve, aki Maugliban kezdetben csak az eszközt látja célja elérése érdekében (ami kimerül annyiban, hogy jól teletömje a hasát). Lajcsi, a majmok királya szintén főhősünk emberi találékonyságára és kreativitására apellálva kívánja megkaparintani a Vörös Virágot – ami az emberek falujában hajt ki minden este -, hogy megsokszorozza hatalmát és az emberhez váljon hasonlatossá. Ez a motivációs háló a film leginnovatívabb újdonsága a pazar látvány mellett, amely a zsáner ellenére is igyekszik mankót adni a karakterek megszemélyesítéséhez. A számítógéppel animált állatok elképesztően élethűre sikerültek – kedvencem Sír Kán, aki fél szemmel és sebhelyes pofával igazi bad-ass figura -, épp ezért néha egészen fura, hogy megszólalnak, a dalra fakadásuk – igen, vannak benne dalbetétek is! – pedig már-már a groteszk kategóriáját súrolják.

A_dzsungel_konyve_9

A realitáshoz való közelítéssel A dzsungel könyve alapfigurái elvesztik rajzolt bájukat: Bagira atyáskodó karaktere távolivá és kétdimenzióssá, Balu önzővé, Maugli szimplán idegesítővé válik. Sok idő nincs a lelkizésre és a jellemfejlődésre, így hőseink szinte egyik pillanatról a másikra fordulnak ki önmagukból, s cselekszenek homlokegyenest másképp, meghagyva a nézőt abban a hitben, hogy jellemvonásaik mindig is ott szunnyadtak rejtve a mélyben. Persze, ez csak egy mese, mondhatnánk! S Kipling meséiben pláne nem ez a lényeg!
Az új “könyv” megőrizte az eredeti tanulságait – még ha csak részleteket emel is át a Kipling-műből, amely valójában – kevesen tudják ezt róla! – novelláskötet -, sőt, a régiek szellemében újakat is kreál, és ez így van jól! A történet fináléja jelentős mértékben átíródott, hogy látványosabb, izgalmasabb és mozgalmasabb legyen, ám nem feltétlenül lett ettől jobb: ha már hozzá kellett nyúlni, kreatívabb megoldás is születhetett volna, mert kissé középszerűen sikerült (itt nem a megvalósításra utalok).

A_dzsungel_könyve_kritika_2

Neel Sethi – ő az egyetlen szereplő, aki Maugliként az arcát is adja ehhez az egészhez – aranyos, angyalarcú kölyök, bár naivitása helyenként tényleg idegesítő, s nehéz megállapítani, hogy mennyi ebből a szerep, s mennyi az elsőfilmes színészpalánta hozzáadott karizmája (Maugli figurájától még egy korábbi filmben sem nyílt ki a bicska a zsebemben). Az állatok szinkronhangjait csupa nagy sztár szolgáltatta – Bill Murray, Ben Kingsley, Idris Elba, Scarlett Johansson, Christopher Walken -, amelyből mi, honi nézők a magyar szinkron miatt semmit sem fogunk megtapasztalni, de ehhez már hozzá vagyunk szokva!

A_dzsungel_könyve_kritika_1

Meggyőződésem, hogy Favreau “vasemberként” tartja a földön ezt a produkciót, hogy nehogy átlebegjen a Disneyland fölött feszülő szivárványhídon bele a cukorsziruppal festett naplementébe! Kisebb gyerkőccel (véleményem szerint jelen produkciónál a befogadhatóság korhatára inkább a 8-10. életévnél kezdődik pont az élethűen animált, hörgő és 3D-ben kivont karmokkal a képedbe ugró állatok miatt) és a klasszikus Walt Disney-s hangulatért továbbra is az 1967-es animációt javasolnám fogyasztásra, a zeneszeretőknek és a pofonofon-rajongóknak a Dés-Geszti-Békés-féle magyar musicalt, az érettebb személyiségeknek és a klasszikus kalandfilmes feelingre vágyóknak pedig a Korda-fivérek 1942-es verzióját. De ha egy profi módon összerakott, történetében nagyrészt a Disney-s animációs filmet idéző, tanulságos, de azért mégiscsak inkább látványfilmként aposztrofált, és ebből fakadóan súlytalan karakterekkel dobálódzó mesefilmre vágysz, akkor ebbe az újragondolt dzsungel könyvébe lapozgass bele a mozi sötétjében, s Balu helyett ezúttal a látvány sulykolja fejedbe a dzsungel törvényének tiszteletét!

Értékelés: 7,5/10


A dzsungel könyve filmadatlap


Magyar Filmadatbázis

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Szerintem jó film volt, nekem tetszett. Jobb volt, mint a héten mozikba kerülő a Vadász és a Jégkirálynő c. film, amin tegnap voltam (Dzsungel könyvén meg tegnapelőtt).
    A CGI-l, se a szinkronnal nem volt különösebben gondom, én szeretem a szinkront. Aki meg angolul szereti a filmeket, azt meg nem is értem minek szidja a szinkront, hisz ott a lehetőség, hogy eredeti nyelven nézze, akár felirattal, akár felirat nélkül.
    Maugli ahhoz képest jól hozta a szerepét, hogy körülőtte kb. minden CGI volt.
    Nekem nem okozott csalódást, jól szórakoztam, egy kellemes péntek esti mozi volt a haverokkal.

  2. Engem akkor tennének már végre boldoggá,ha az eredeti történet szerint készítenék el a Dzsungel Könyvét,ahogy Kipling megírta,mert az egy mestermű.Ez pedig továbbra is csak egy Walt Disney butyutaizmus maradt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ