Sayoko macskáival körbevéve éli mindennapi magányos életét egy japán kisvárosban. Boldog családi életre vágyik, férjet keres, ahogyan azt a társadalom elvárja tőle. Ám a körülmények nem igazán rózsásak: munkája nincs, ezért buta hazugságokba keveredik, izgága szomszédja folyton beszól neki, a városban is csúfolják hóbortossága miatt, ráadásul az egyetlen pasi, akinek tetszene, attól a hideg rázza ki. Egyedül cicái jelentik a hűsítő oázist, a tökéletes harmóniát. Sayoko ebből a kilátástalan helyzetből indul neki szélmalom-harcának saját maga és környezete megváltoztatására. Kisvállalkozásba kezd, ahol cicái szeretetét adja bérbe mindazok számára, akik annak szűkében szenvednek.

Az Álomvölgy egy közel 70 perces, kizárólag fotókból és zenéből álló alkotás. Vancsó Zoltán fotográfus ezúttal nem kiállítóterembe, hanem moziban megtekinthető, szöveg és történet nélküli meditációs utazásra hívja nézőit. Sajátos technikával, többnyire erdőkben készített impresszionista fotográfiái mozivászon nagyságú méretben kelnek életre. Mindezt egy különleges zeneszerzővel, Tiussal közösen komponált kísérőzene teszi teljessé.

A tavaly leállt magyar filmgyártás apropójából Tarr Béla felkért tizenegy mai magyar rendezőt, hogy költségvetési támogatás nélkül készítsenek néhány perces kisfilmet Magyarország 2011 tematikában. A felkért rendezők: Jancsó Miklós, Salamon András, Fliegauf Benedek, Pálfi György, Siroki László, Forgács Péter, Mészáros Márta, Szabó Simon, Török Ferenc, Kocsis Ágnes, Jeles András. A rendkívül változatos, a rendezőkre jellemző attitűdökkel készült kisfilmek egy szkeccsfilmmé állnak végül össze, egyéni művészi szűrőiken át mutatva be a mai magyar valóságot.

Tarr Béla saját elmondása szerint utolsó filmje A torinói ló, ami a 2011-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Zsűri Nagydíját is elnyerte. “A nagy mű be van fejezve” – nyilatkozta a rendező visszautalva a Sátántangó, a Werckmeister-harmóniák és a Londoni férfi sorozatára. A torinói ló cím arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte…

A drogfüggő Johanna (Tóth Orsolya) túladagolja magát, de az orvosoknak sikerül visszahozni a lányt a klinikai halálból. Mivel nem emlékszik semmire, és nincs is hova mennie, fiatal orvosa (Trill Zsolt) a kórházban tartja nővérnek, kollégái tiltakozásának ellenére. Ugyanis beleszeret csinos páciensébe. Johanna azonban szerelmét és testét a betegeknek kínálja gyógyírként, ezzel visszaadva az életbe vetett hitüket. A csodálatos gyógyulásért pedig egyenesen imádják Johannát…

Maloinnak (Miroslav Krobot), a kikötői pályaudvar váltóőrének minden éjszakája ugyanúgy telik. Csak csendben ül és figyeli az Angliából érkező utasokat, amint leszállnak a hajóról és felszállnak valamelyik vonatra. Az egyik éjszaka történései azonban kizökkentik Maloin életét az unalmasan ismétlődő csordogálásból. Ugyanis szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. A tett helyszínén pedig otthagy az elkövető egy táskát. Maloin végül elmegy az őrizetlenül hagyott táskáért, és megdöbbenéssel veszi észre, hogy az tele van pénzzel, mely feltehetőleg sötét ügyekből származik.

Quentin Dupieux francia filmrendező absztrakt horror-paródiájának főszereplője egy gumiabroncs, amely a Kalifornia pusztaságban öntudatra ébred. Sőt, nem csupán öntudatra ébred, de telekinetikus erővel is rendelkezik, amivel először csak tárgyakat, később kisebb élőlényeket majd embereket robbant fel. Az első humán áldozat után a gumiabroncs – távcsővel figyelő kíváncsiak serege előtt – útnak indul…

Jessica Hauser filmje a 2009-es Velencei filmfesztivál többszörös díjnyertes alkotása, ami egy lourdes-i zarándokút története. A zarándokok közt vannak, akik a spirituális megtisztulás, míg mások a testi kínok megszűnésének reményében vállalják az utazást. Christine (Sylvie Testud) gyógyíthatatlan betegsége miatt nem tud járni. A betegség gyökeresen megváltoztatta életét, olyan elzártságba kényszeríti, amelyből mindeddig nem látszott remény a szabadulásra…

Lorna (Arta Dobroshi), egy Belgiumban élő albán nő, aki barátjával, Sokollal (Alban Ukaj) egy kis büfét szeretne nyitni. Ehhez viszont el kell fogadnia egy helyi gengszter, Fabio (Fabrizio Rongione) ajánlatát. Fabio ördögi tervének első lépéseként Lorna és egy belga drogos seác, Claudy (Jérémie Renier) névházasságot kötnek, így Lorna megkaphatja a belga állampolgárságot. A terv második lépéseként Lorna egy orosz maffiózóhoz menne hozzá, akinek szintén gyorsan állampolgársághoz kell jutnia és ezért komoly összeget ajánl fel…

A 10 éves Panka és Miksa idilli gyermekkorukat élik a szigorúan őrzött rózsadombi villában és annak nagy, elvadult kertjében. Apjuk vezető politikus a Rákosi kormányban, 1956 nyara van. A film szinte egyetlen helyszíne a villa és a kert. Az eseményeket a gyerekek szemszögéből látjuk. A szülők, az egyszerű sorból “kiemelt” vonalas, mélyen hívő Teréz és a nála kb. 20 évvel idősebb nagypolgári zsidó családból származó Pálfi Gábor, nagyon elfoglaltak – az “új világot” építik…

Az Apa (Derzsi János) frissen szabadul a börtönből, és az az elhatározása, hogy új életet kezd, megpróbálja bepótolni az elvesztegetett időt, és jó példát mutat fiának (Ravasz Tamás). A terve, hogy vesz egy darab földet, ahol együtt fognak szőlőt művelni. A Fiú egész kamaszkorát az apja nélkül élte meg, és most visszatér az életébe a férfiminta, de már korántsem vágyik rá annyira, mint rég. Mindaz, amit az Apa tesz vagy képvisel, a Fiúban totális elutasításra talál. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy a Fiú nagynénjével, Ágival (Nagy Andrea), az Apa szexuális kapcsolatba kerül.