Mathilde (Audrey Tautou) és Manech (Gaspard Ulliel) kisgyermekkoruk óta elválaszthatatlanok egymástól. Manech a német-francia frontra kerül, ahol egy fegyelmi vétségért a hadbíróság a két frontvonal közti senkiföldjére, azaz a biztos halálba száműzi. Mikor Mathilde értesül a fiú halálhíréről, szíve mélyén biztosra veszi, hogy Manech még életben van. Vőlegénye haláláról még a volt katonaorvos is hiába próbálja meggyőzni. Ragaszkodik megérzéseihez. Elindul, hogy megkeresse a fiút, és ebben semmi sem akadályozhatja meg. Ha kell, akár a sorssal is szembeszáll…

2003 egy őszi éjjelén a Harvard egyetem programozója, Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) leült a számítógépe elé, és lázasan dolgozni kezdett vadonatúj ötletén. A kollégiumi szoba, amiben azelőtt folyamatos blogolás és programozás zajlott, hamarosan igazi kommunikációs forradalom színtere lett – most, hat évvel és 500 millió regisztrált felhasználóval a háta mögött Mark Zuckerberg a világ legfiatalabb milliárdosa…

Pierre Dulaine (Antonio Banderas) egykori versenytáncos, most díjnyertes táncoktató. Teljesen ledöbben, amikor New York egyik nem túl patinás iskolájának igazgatónője, Augustine James (Alfre Woodard) akarja leszerződtetni, hogy a tánc segítségével rázza gatyába a suli problémás diákjait. Komoly kihívásnak tűnik, de Pierre belemegy. Persze a srácokat mi sem érdekli kevésbé, mint a klasszikus tánclépések, azonban amikor a temperamentumos oktató hip-hop elemekkel fűszerezi a standard táncokat, a gyerekekben feltámad a lelkesedés.

Mux (Jan Henrik Stahlberg) egy egyszerű berlini fickó. Ami megkülönbözteti a nagy átlagtól, hogy ő nem törődik bele abba, hogy mindenféle bűnözők szabadon mászkálnak az ő városában. Elhatározza, hogy tesz ezellen, és egyfajta önjelölt igazságosztóként elkapja, megszégyeníti, sőt erkölcsi kioktatásban részesíti a szabálysértőket, legyenek azok gyorshajtók, zsebtolvajok, az utcán szemetelők vagy éppen mutogató perverzek. Mivel rossz emberből akad bőven, így az üzlet gyorsan beindul, olyannyira, hogy Mux még segítőt is kénytelen felvenni.

A felkavaró Nők férfiak nélkül filmdráma, a Velencei Filmfesztiválon kétszeresen is díjazott alkotása, 1953-ban, a CIA által támogatott iráni puccsot követő időkben játszódik. A történetben négy, egymás számára teljesen idegen nő sorsa összefonódásénak lehetünk tanúi, akik egy gyönyörű kertben találkoznak össze, ahova férfiak nem tehetik be a lábukat. Hamar rájönnek, hogy megértő társra lelhetnek egymásban, és közös erővel meglelhetik a vigaszt és saját szabadságukat.

Az Apa (Derzsi János) frissen szabadul a börtönből, és az az elhatározása, hogy új életet kezd, megpróbálja bepótolni az elvesztegetett időt, és jó példát mutat fiának (Ravasz Tamás). A terve, hogy vesz egy darab földet, ahol együtt fognak szőlőt művelni. A Fiú egész kamaszkorát az apja nélkül élte meg, és most visszatér az életébe a férfiminta, de már korántsem vágyik rá annyira, mint rég. Mindaz, amit az Apa tesz vagy képvisel, a Fiúban totális elutasításra talál. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy a Fiú nagynénjével, Ágival (Nagy Andrea), az Apa szexuális kapcsolatba kerül.

A Vespa Groó Diana második nagyjátékfilmje, amiért a főszereplő Tóth Sándor a Magyar Filmszemle színészi különdíjat kapta, Kardos Dániel és Balogh Rudolf pedig a legjobb eredeti filmzenének járó elismerést nyerte el. Tartalom: A 12 éves Orsós Lali (Tóth Sándor) kártyán nyer egy csokoládét, amely egy nyerő kupont rejt: a nyeremény egy Vespa motorbicikli. Igen ám, de a motort Budapesten kell átvenni. Lali elindul a beregháti romatelepről a fővárosba…

Yoko egy riporterlány, aki magányosan él a nagyvárosban. Napjai nagy részét utazással, vonatokon tölti. Gyermeket vár, de nem akar összeköltözni a leendő apával, miközben szüleivel sem jó a kapcsolata. Mindennapjai nagy tragédiák nélkül zajlanak, de az igazi boldogság és a felszabadult öröm is kerüli. Az egyedüli izgalmat munkája jelenti számára. Legújabb feladata egy a 30-as években élt tajvani zenész életének, munkásságainak felkutatása. Yoko ezért úgy dönt, felkeresi a helyeket, ahol a zenész élt, és megpróbál beszélni olyanokkal, akik ismerték.

A Mary és Max című ausztrál animációs film Adam Elliot, az Oscar-díjas Harvie Krumpet rendezőjének egész estés animációs filmje. A 2009-es Sundance fesztivál öt díjat nyert nyitófilmjének története egy valószínűtlen barátságról szól: az unalmas ausztrál kertvárosban élő Mary találomra kezd el levelet írni egy New York-i ismeretlennek, a magányos, enyhén autista brooklyni nyugdíjas Max Horowitznak…

A televízió kamerái véletlenül megörökítik, amint egy utcai lövöldözésben öt bűnöző látványosan megszégyeníti a rendőrség erőit, és a törvény őreinek tekintélye komoly csorbát szenved. Amikor a bűnözők rejtekhelyét felfedezik, heves tűzharc veszi kezdetét a többemeletes lakóépületet elárasztó rohamrendőrök és a bűnözők között. A tűzvonalban küzdő Heng felügyelőnek eközben egyre többször gyűlik meg a baja Rebecca Fong rendőrtiszttel, aki a médiát használja eszközül a rendőrség jóhírének visszaállítására…

Anna és Alessio (Alba Rohrwacher és Giuseppe Battiston) egy ideje együtt élnek, és éppen közös család alapításán gondolkodnak. Hiába halmozza el azonban ajándékokkal és szeretetével Anna-t a kedves, mackós Alessio, amikor a nő egy véletlen folyamán összetalálkozik Domenico-val, rögtön egymásba szeretnek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Domenico-nak már gyerekei is vannak. A történet a kezdeti fellángolás és a komoly kapcsolat közt húzódó időszakot, és annak összes perspektíváját boncolgatja.

A huszonnégy éves Éva (Kovács Patrícia) évek óta egyedül él szüleitől rámaradt kis lakásában. Szűkre szabott életének egyetlen értelme Tiborral (Máté Gábor), egy negyvenhárom éves házasemberrel folytatott titkos szerelmi viszonya. Éva hétről-hétre mindig ugyanarra a két napra vár: a szerdákra és a szombatokra, amelyeket együtt tölthet a férfival. Úgy tűnik azonban, hogy Tibor csak áltatja, és nem akarja elhagyni feleségét, Klárát (Tallós Rita). Éva végső elkeseredésében felkeresi szerelme feleségét, de ezzel egy időben kamaszkorának eddig elfojtott, szörnyű élményei is lassan napvilágot látnak…