Ted 2 kritika

1
194

Ted_2_head

Ted 2 kritika

A családos csóka plüssmackója visszatér

Szerző: Köller Kristóf

Ted nem hazudtolja meg magát és bár ezúttal hivatalosan is “tárgynak” minősítik, ő mégis képes suttyósággal bizonyítani, hogy az érzelmek egész kavalkádja lakozik benne. Ehhez pedig nem kímél semmit és senkit.

Ted_2_poszter

Seth MacFarlane tavalyi vadnyugatos kiruccanása hatalmas bukás volt és bár abban reménykedett, hogy a poénjai betalálnak a nézőkkel és a kritikusokkal szemben vívott pisztolypárbaja során, ezúttal csak vaktöltényekkel szerelkezett fel. Szerencséjére az életre keltett cannabis szagú plüssmackó és barátja, John felnőtté válásának története akkora bevételt hozott első mozifilmjeként, hogy gyenge év ide vagy oda, a folytatáshoz kétség sem fért. Bár a Ted 2 még mindig tobzódik a MacFarlane-i elmebeteg humortól és védjegyektől, mégsem sikerült mindezt új szintre emelnie, de legalább a színvonal nem romlott le és a villámtesók még mindig a toppon vannak.
Ted (Seth MacFarlane) és Tami-Lynn (Jessica Barth) végre összekötötték az életüket, de a házasságuk hamarosan megromlik, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a trágár plüssállatka – hogy mentse, ami menthető! – egy közös gyerekben látja a megoldást, ezzel a problémák egész lavináját elindítva, amely során hamar kiderül, hogy Ted nem tekinthető jogi személynek. Ahhoz, hogy a nem túl biztató jövőjét továbbra is építgethesse, be kell bizonyítania a világ előtt, hogy ő bizony igazi ember, igazi személyiséggel. Az ádáz küzdelemben örök cimborája John (Mark Whalberg) és a bongokkal közeli barátságot ápoló ifjú ügyvédnő, Samantha Jackson (Amanda Seyfried) lesz a segítségére.

Ted_2_5

Tulajdonképpen MacFarlane 2012-ben nem tett mást, mint hogy arra épített fel egy egész estés mozifilmet, amiben a legjobb: fogta a Family Guy jól bejáratott szerkezetét és stílusát, majd mindezt átkonvertálta egy élőszereplős világba. Ez olyannyira jól működött, hogy a tróger plüssmackó beszólásai szállóigévé váltak, sőt mi több, a filmkészítés terén még tapasztalatlan rendező botlásait is ügyesen elfedte. A kasszasikerek esetében pedig minek változtatni a tökéletesre kevert recepten, hiszen bőven elég, ha megduplázzák az elődben bevált elemeket és a közönség ismét jót röhög, a producerek szemében pedig újra kirajzolódnak a dollárok. A Ted 2p vonatkozásában sincs ez másképp. A filmimádók Mekkája ez, melyben minden egyes jelenetben legalább 3-4 kultikus alkotás bukkan fel, a ’80-as évektől kezdve egészen napjainkig. Persze visszaköszönnek a politikailag és társadalmilag korrektnek korántsem mondható megnyilvánulások és beszólások, az önmagukból hülyét csináló hollywoodi csillagok száma is a plafont verdesi, mégis, a cselekmény ezúttal korántsem olyan jól kidolgozott, mint az első részben. A téma magában hordozná a mélyebb mondanivalót, amely remek összhangban lenne a MacFarlane-i csipkelődős, kendőzetlen humorral, de még a felszínét is alig sikerül megkapargatnia. Ingatag a történet, és éppenhogy képes egyben maradni, amely a közel két órás játékidő alatt sokszor csak vánszorog. Vígjátékok esetében ez az egyik sarkalatos pont és csak nagyon ritkán sikerül ezen túllendülniük. A Ted 2 a játékidő felénél teljesen kimerül, és bár néhol még beköszön egy-két értékelhető poén, a drámai vonal előtérbe állításával vontatottá és érdektelenné válik a történet. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk hangosan röhögni a jelenetek többségén (mert bizony, hogy fogunk!), csak néhol már fárasztónak és túl hosszúnak érezzük majd mindezt.

Ted_2_kritika_2

Összességében a Family Guy alkotója korrigálta a tavalyi év csúfos kudarcát. Az első részhez képest sokkal több a politikailag inkorrekt megnyilvánulás, a fű és a más filmekre való utalás, néhol már túlságosan is hosszúnak érezzük majd ezt a roadmovie-elemeket is felvonultató ökörködést, de azért a nevetés garantált!

Értékelés: 7/10


Ted 2 film adatlap

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ