Mentőexpedíció kritika

8
861

Mentoakcio_head

Mentőexpedíció kritika

Marsi kisokos avagy hogyan maradj életben a vörös bolygón

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Matt Damon ismét elveszik a “csillagok között”, ezúttal azonban nem egy fekete lyuk nyeli el, hanem a szomszédban reked, s a túlélése, valamint fölös idejének kitöltése végett a Mars kolonizálásába kezd. Andy Weir bestsellere a Nagy Amerikai Álom áthallásos leképezése az adaptációk terén: hogyan jut el egy történet a blogbejegyzéstől a sikeres könyvforma, majd a szélesvásznas metamorfózis végső stádiumáig. Ridley Scott a Prometheus folytatását vágta érte talonba, s így a Mestert szárnyaló fantáziája egy messzi-messzi galaxis helyett mindössze a Naprendszer negyedik bolygójáig repítette.

Mentoexpedicio_poszter

Andy Weir A marsi című regénye a legjobb tudományos-fantasztikus írás, amit idén olvastam (lehet, hogy ez igazából engem minősít?): az ellenállhatatlan humor és a tudományos hitelesség zavarbaejtően hangulatos kombinációja, körömrágóan izgalmas feszültségbe ágyazva. A történet főszereplője Mark Watney, aki (ha a NASA-nak hinni lehet) a nem is oly távoli jövőben az első marsi expedíció ausztronautájaként többedmagával érkezik a Mars sziklás-poros sivatagába. Ám egy nem várt erősségű vihar és egy baleset folytán Mark egyedül marad a vörös bolygón: csak mérnöki és botanikus tudására, valamint az intelligenciájából táplálkozó nagyfokú találékonyságára támaszkodhat a túlélésben. Eközben a Földön a NASA is mindent megtesz Mark életben tartására, ám az irdatlan távolság és az időszűke miatt a lehetőségek korlátozottak. Watney esélyei a nullához konvergálnak.
A marsi naplóregény jellegét a Földön játszódó, hagyományos stílusban megírt részek törik meg, melyek az emberiség összefogását jelenítik meg faji és nemzeti hovatartozástól függetlenül – ezekben is felüti a fejét a drámaiság, s némi politikai hatalmi csűrés-csavarás is színesíti a képet, hogy ne csak Watney túlélésért küzdő mindennapjairól szóló nagymonológokat kelljen “végighallgatnunk”. Talán épp a naplóregény műfajából fakadóan óriási kihívást jelentett ennek a könyvnek a vászonra adaptálása, nem csoda, hogy Ridley Scott is felkapta rá a fejét, mi több, Watney hányatott marsi kalandjai időlegesen háttérbe szorították a robusztus Tervezőket és a banánfejű Alieneket a rendező gondolataiban.

Scott – akárcsak a történetben Watney – csaknem lehetetlen feladatra vállalkozott, így talán nem meglepő, hogy a végeredmény is felemásra sikerült. A félreértések elkerülése végett nem lett rossz film a Mentőexpedíció, de még csak rossz adaptáció sem: kisebb-nagyobb döccenőkkel, de a könyv nyomvonalán halad, néhány jelenet – mint a robbanásveszély miatt a marsjáróban történő éjszakázás, a zsilipben csapdába esett főhős kálváriája vagy a történetvégi versenyfutás a viharral – ugyan kimaradt (a kínai politikai sz@rkavarásról nem beszélve, amelyre azért a film végén történik némi finom utalás), de oda se neki, a film szűkös 140 perces játékidejébe elképzelhető, hogy ezek valóban nem férnek bele, és nyissz… a vágó ollója könyörtelenül dolgozik!
A legfőbb gondom magával a főszereplővel, Watney-vel van: nem igazán sikerült a könyvbéli szereplő egyéniségét átültetni a vászonra, Matt Damon csupán halovány utánérzése a valódi figurának. Nem a színész hibájának érzem ezt, sőt, az is lehet, hogy a gond a szinkronban és/vagy a magyar fordításban keresendő. Itt kerül előtérbe a naplóregény műfaj remek megválasztása egy robinzonád jellegű történethez, amelyben az egyedüli főszereplő teljes gondolatiságát és érzelemvilágát nyomon követhetjük, s állítódik ki a filmnyelv szegénységi bizonyítványa, hogy képtelen mindezt visszaadni. Pont az az egyedi hangulat veszik oda, ami Watney XXI. századi Robinson Crusoe alakjából árad egy teljesen életidegen közegben, amikor a makacs élni akarás egyfajta szarkasztikus humorral oldja fel az olykor megoldhatatlannak tűnő helyzetek végtelenbe vesző sorát – ez az, amiért ez a könyv annyira magával ragadó, s ha ezt sikerült volna Scott Mesternek a vászonról visszatükröznie, a 2000-es évek legjobb sci-fijét csapta volna le elénk az asztalra! Ennek hiányában azonban csak egy átlagon felüli, felszínesen jó filmről beszélhetünk, ami viszont messzire esik a könyv támasztotta elvárásoktól. Ám legyen, kerek perec kimondom: A marsi jobb filmet érdemelt volna!

S ezzel fel is hagytam a szőrszálhasogatással, a többi karaktert ugyanis pontosan sikerült ábrázolni, igaz, pazar szereplőgárdát trombitáltak hozzá össze: Jessica Chastain Lewis parancsnokából ugyan kisajnálták azt a mély bűntudatot, amely abból fakad, hogy egy rábízott embert hátrahagyott, Kristen Wiig médiareferenséből pedig a szókimondó vulgaritást, viszont Jeff Daniels, Sean Bean és az utolsó pillanatban beugrott Chiwetel Ejiofor vitte a prímet. A film visszafogott humorát azonban továbbra sem értem, s kezdem azt hinni, hogy Scott kissé megkeseredett a komédiázás terén (lám, mégis akad itt még egy pár idegesítő szőrszál!).
A Mentőexpedíció látvány terén lenyűgöző, a marsi külső jeleneteket a Rum vádiban vették fel, amely Jordánia legnagyobb kiszáradt folyómedre. A film többi jelenetét Budapesten forgatták, mivel nálunk található a világ egyik legnagyobb hangszigetelt stúdiója – s a londoniak épp foglaltak voltak. Így a szemfülesek felfedezhetik többek közt a világhírnévre szert tevő csepeli helyi érdekű vasutat (muhaha!) is a filmben, ami a Művészetek Palotájában tartott NASA találkozó közben robog el Jeff Daniels mögött a háttérben. Míg a Prometheusban a 3D adott némi plusz (tér)élményt a filmhez, a Mentőexpedícióban ez nem jellemző: néhány marsi nagytotálnál és az űrben játszódó jeleneteknél érzékeli igazán a szem a mélységet, a film nagyobb részében azonban egyáltalán nincs jelentősége.

Mentoexpedicio_kritika_4

A Mentőexpedíció legnagyobb érdeme – de ez igaz magára a könyvre is -, hogy ami elhangzik s amit láthatunk benne, az mind technikailag hiteles: Scott le sem forgathatta ezt a részben a NASA-ról szóló filmet, ha nem tartja magát a valósághoz. Így tehát a vásznon látható eszközök valódiak, s amit Watney tesz a túlélése érdekében, az adott szituációban valóban működhetne is. Nem véletlen, hogy Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka is beállt a regényt méltatók sorába, sőt, a film legelső premier előtti vetítésére szintúgy az űrállomáson került sor.
Watney a túlélésért küzd – ebből a szempontból a természetes ösztöneit követő ősember szintjére süllyed, akinek nap-nap után meg kell harcolnia a természet erőivel, melyek számtalan módon az elpusztítására törnek, s mindezek ellen az emberiség tudásának kincsestára nyújt védelmet, valamint Watney elképesztő intelligenciája, amely ezt a tudást továbbfejlesztve és olykor megdöbbentő módon improvizálva alkalmazza – mi ez, ha nem az ember XXI. századi űrodüsszeiája, az emberi értelem fekete monolitja, a levegőben úszó lábszárcsont tökéletes allegóriája? Egy biztos: az elkövetkező évszázadokban benépesülő Marson Andy Weir bestsellere a Kolonizálók Kiskátéjává – a belőle készült film pedig a marsi házimozik Csináld magad-sorozatának legpraktikusabb darabjává – válik, s ott fog lapulni a rongyosra forgatott példánya minden marsi farzsebben. S erre akár előre ihatunk egy jóféle marsi sós vizet! Csirió!

Értékelés: 8/10


Mentőexpedíció film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

8 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Sziasztok!

    Megmondom őszintén, sokat gondolkodtam, hogy hozzászóljak a cikkhez. Aztán az emberben egyre jobban megy fel a pumpa valamiért, megpróbálom hát a szabad véleménynyilvánítást. Először írok, érdeklődve várom, hogy jóváhagyjátok e majd soraimat.
    Kezdjük ott, hogy sokáig kedvencem volt a Filmtrailer. Naponta többször megnéztem, jók és magas színvonalúak voltak a cikkek, öröm volt olvasni.
    Most már változóban a véleményem. Totálisan tönkre vágtátok az oldalt ezekkel az erőszakos reklámokkal. Tudom, a pénz nagy úr, valamiből fenn is kell tartani, ám ilyen szintű reklámcunamit látva, az embernek tele lesz a hócipője. Mobilról gyakorlatilag nézhetetlen, és nincs egyetlen apró hír sem, amit ne felugró hülyeségek, kattints a továbbra idegesítő tevékenységek után lehetne megközelíteni. Nyilván fontos a kattintások száma és gondolom árgus szemekkel figyelitek a nézettségi adatokat is, de nem nagyon tudok elsőre felsorolni olyan honlapokat, ahol ilyen mértékű reklám tenné tönkre az információszerzést, szórakozást.
    Jól látható a látogatók elkedvetlenedése a hozzászólások számának csökkenésében is, pedig azok aktivitás éltetné az oldalt.
    Egyre kevesebb a publikálás is. Néha két-három naponta érkezik egy-egy érdemi cikk. Ennyire nem történik semmi a filmek világában? Ennyire nem értek rá, vagy ennyire dől a lé, hogy már fütyültök az egészre?
    A legerősebb láncszem most nálatok a kritika. Miner cikkjei nagyon alaposak, tényszerűek és tárgyilagosak. Általában ugyanaz a véleményem egy-egy filmről, mint neki. Amitől egy picit féltelek kedves Attila, az az, hogy a temérdek kritikát követően elfásulsz, vagy elkezdesz rutinból írni. Úgy látom a témában egyedül maradtál. Sajnos Kenobi eltűnt, pedig a szétröhögtem az agyam a baromságain, az új vérfrissítések pedig hamar feladták.
    Én csak azt szeretném, hogy a Filmtrailer újból kedvenc filmes oldalam legyen, de ehhez Ti is alkalmazkodjatok az olvasói elvárásoknak, főleg a rettenet sok reklám tekintetében.
    Remélem nem vettétek zokon, amit írtam.
    Tisztelettel:
    Jakab Lajos

  2. Még mielőtt…..Olvastam anno egy bejegyzést,már nem tudom hol,de az volt a témája,hogy azok a filmek,amiket Magyarországon forgattak,nagy Hollóvúdi nagy híres emberek eljönni hozzánk és leforgatni film,az mind megbukott a pénztáraknál és a kritikusoknál egyaránt. Szemezgessünk…A teljesség igénye nélkül pár gyöngyszem: Die Hard 5 / 47 Ronin/ Herkules / Boszorkányvadászat / és mégsorolhatnék párat,de ennyi is elég belőlük.Nos ezt én is így véltem sokáig,mert minden jel ezt támasztotta alá, ezidáig.Ebben az évben láthattunk már olyan filmet,mit is idehaza forgattakés szerintem tök jó lett.Ez a Kém volt a nyáron.Jó poénok,élvezhető akciók és úgy az egész eladható volt és szerették is a nézők.Aztán jött a Mentőexpedíció. Oda vagyok ezért a filmért.Nagyon eltalálták mindazt,amitől jó tud lenni egy film.Nem volt üresjárat,még úgy sem,hogy 140 perces volt az össz játékidő.Lekötött,odaszögezett az ülésbe és nem engedett.Mindenkinek csak ajánlani tudom.Gyerekek,komolyan mondom az ilyen filmekért találták ki a Mozit.Aki teheti,az ott nézze.Remélem ezzel a filmel végérvényesen megtört az a bizonyos átok,amik a Magyarországon forgatott filmeket súlytotta eddig.Szóval,irány a mozi!

  3. Csak annyit szeretnék írni,hogy hmmm,hogy is fogalmazzak! Egy kicsit fárasztó már az olyan kritika,hogy……”ez nem így volt a regényben”!!!! Egy kicsit bele kéne gondolni logikusan, a könyv fanoknak!!!!! Nem is lehet egy regényt tökéletesen megfilmesíteni!!!!! Még is,hogy gondólják egyesek!!?? Ahány ember, annyi féle fantázia,és elképzelés a könyv elolvasása után!!! Ha egy rendező mindent vissza szeretne adni egy filmben,hogy elegett tegyen a regény fanoknak,mégis hány órahosszás lenne egy film???????? 5-10-20 órás??????? És a regény az regény,a film az film!!! Különbséget kéne tenni!!! Csak ennyit akartam leírni!!! Aki meg köti az ebet a karóhoz,az maradjon a könyvnél,és ne nézze meg a filmet!!!! Vagy csinálja meg ő, az adott filmet!!!!!! Sőt azt várom,hogy a világ filmkritikusai,álljanak össze,és csináljanak egy tökéletes filmet!!

  4. jakablala: Köszönjük az őszinte sorokat. A reklámhoz hozzászólni sajnos nem tudok, az a tulaj hatásköre. Az biztos, hogy nem “dől a lé”, ha így lenne, akkor meg tudnánk csinálni, hogy valamelyikünk hátrahagyja a rendes munkáját, hogy teljes egészében a filmtrailerrel foglalkozzon, s akkor gazdagabb lenne a cikk kínálat is. Sajnos valóban előfordul, hogy nincs időnk posztolni, mert a saját civil szakmánkban dolgozunk, a filmtrailerre pedig a szűkös szabadidőnket áldozzuk rá. S azt sem mondhatjuk, hogy mindez kifizetődik, mivel kvázi ingyen dolgozunk (tényleg, akkor minek is csináljuk?), így talán érthető a lemorzsolódás is a szerkesztők terén.
    Megnyugtatlak, nem válik rutinszerűvé az írás, alapos utánajárást követően – könyvadaptációk esetében, ahogy tapasztalhattátok is, a könyvanyag ismeretében – készülnek a kritikák, nem a sajtóvetítés után egy pubban érzésből egy óra alatt összedobva, hanem hosszú-hosszú órákba nyúló alkotási folyamat végeredményei. Örülök, ha olykor egyezik a véleményünk, s lehetek iránytű számodra a filmvilágban. Azért van jó hírem is, design-váltáson esik át az oldal, s akkor remélhetőleg a reklámdömping is változik, jobban eloszlik, talán csökkenő tendenciát is fog mutatni. Remélem, sikerül kiérdemelnünk újra, hogy a kedvenc filmes oldaladdá váljunk!

    Robert: Bár a filmekről alkotott véleményemnél vajmi kevéssé esik latba, melyik országban forgatták, egyetértek Veled, hogy A kém üdítő nyári vígjáték lett, míg a Die Hard országimázs – és minden más – szempontjából már kevésbé. Természetesen én is örülök, ha kis hazánkban forog egy nagy hollywoodi produkció, s ha a Ridley Scott formátumú rendezők is képbe kerülnek, Magyarország hol található a térképen. Készüljön minél több hasonló produkció nálunk, mint a Mentőexpedíció!

    talto: Természetesen én is tisztában vagyok azzal, hogy egy könyvet nem lehet maradéktalanul átültetni mozgóképes formára. S vannak olyan – ritkán előforduló – ellenpéldák is, amikor maga a film jobban sikerül, mint a könyv: lásd a Harcosok klubja vagy – hogy ne menjünk olyan messzire – Az Útvesztő – Tűzpróba. Ugyanakkor – és ennek ellenére – A marsiban továbbra is számtalan kiaknázatlan lehetőséget érzek. S itt nem arra gondolok, hogy ez és ez a jelenet vagy karakter hiányzott a filmből, ami a könyvben megtalálható, hanem arra, hogy a könyv szellemiségét, hangvételét nem sikerült igazán megfogni. Olvastad már a könyvet? Ritkán fordul elő velem, de tömegközlekedésen ülve többször hangosan, magamról megfeledkezve felnyerítettem a röhögéstől a könyv olvasása közben – s a film közben hasonló késztetésem nem igazán volt. De szakadjunk el egy pillanatra – mint Olvasótól, pláne film véleményezőtől – tőlem: a könyvet nem olvasott nézőktől is tapasztaltam olyan visszajelzést, hogy “jó volt, jó volt, de mire fel ez a nagy hype?”, sőt “Hol van ebben Ridley Scott kézjegye?”.

  5. jakablala: Sajnálattal olvasom a soraidat. A reklámokkal kapcsolatos kritikádat abszolút elfogadjuk, s bár már számtalanszor felmerült és elég kimerítően elmagyaráztam, röviden megint elmondom. Amint az Miner is említette, sem időnk, sem energiánk nincs a reklámokkal foglalkozni, ezért egy ügynökséget bíztunk meg vele, aki szervezi őket, és természetesen cserébe az abból érkező bevételen is osztozunk. Próbáltam saját erővel, a hazai filmes-DVD forgalmazókat megkeresni, de válaszra sem méltattak, ők az Index, port.hu és hasonló többszázezres napi látogatottságú oldalon költik el az erre szánt millióikat. Pályázatos pénzekkel sem gazdálkodunk.
    Marad tehát ez, és örülünk neki hogy egyáltalán ez van. Mindenkit, akit zavar, biztatunk a reklámblokkolók használatára, és sok más oldallal ellentétben ezeknek a működését nem kívánjuk korlátozni.

    Igazad van az időközönkénti publikálások elmaradásával is, ennek nemes egyszerűséggel az az oka, hogy előfordul, hogy mindkettőnknek összejön annyi meló, túlóra, hogy nem érünk oda, hogy az oldallal is foglalkozzunk. Egy 8 órás (néha inkább 10) munka és család mellett nem könnyű folyamatosan egy weboldallal is foglalkozni. A “dől a lé” hipotézised azért király volt, szívesen körbevezetnélek a leszakadt kertvárosi panelemben, és beültetnélek a 19 éves, egyre romosabb autómba :)

    A kommentek elmaradása már egy másik helyzet, részben arról is szó van, amit te mondasz, a másik oldal azonban az, hogy egyre jobban áttevődik a kommunikáció a közösségi oldalakra – gyakran előfordul, hogy 8-10 hozzászólást kap a Facebook-on egy cikk (vagy a Youtube-on egy előzetes), míg az oldalon egyet sem. Hamarosan remélhetőleg már itt is olvashatók lesznek az FB kommentek, és egy kicsit újra beindul az eszmecsere.

    Miner említette , hogy készülünk az oldal megújítására, ez reményeink szerint még idén megtörténik – az egyik legfontosabb szempontunk pont az, hogy a mobileszközökön is élvezhető legyen végre.

    SS: Értjük és megértjük a kritikákat, mindketten azon vagyunk hogy a lehetőségekhez képest a legtöbbet nyújtsuk nektek, olvasóknak, és tudjuk, hogy ez sokszor nem elég.

  6. Tegnap láttam. Egyszer nézős. Nna jó, ha a Marsra készülnék, megnézném még egyszer a gyakorlati tudnivalók miatt. De a filmélmény olyan messze volt a katarzistól, mint ide a Mars.Sokkal többet vártam, több drámaiságot, több és intenzívebb szorongató egyedüllét érzést, több akciót. Majdnem az űrparódia műfaj határát súrolja. Tényleg szórakoztató, de nekem nem jött át az egész marsi “hajótörött” feeling, pedig nagyon jó szenzoraim vannak. Számomra a fent említett “szarkazmus” inkább áthajlott valamiféle komédiába, felszínességbe (a discosláger egyszer oké volt, de végig?), innentől pedig nem működött. Taltonak igaza van, én is leírtam már több helyen: almát körtéhez hasonlítani fölösleges. Film és könyv más műfaj, mindkettő sztorit mond el, de más eszközökkel. Én sem szeretem, ha hasonlítgatnak, de ez a film számomra nem ezen bukott meg, pedig olyan jól indult és nagyon jó volt az alapötlet is, de lapos maradt… :(

    • tejútlefetyelő: Szerintem ugyanazt hiányoltuk mindketten: a könyv valamiért eljutott a blogbejegyzéstől a bestseller kategóriáig, magyarán kiemelkedő státuszt ért el műfaján belül, mert tudott valami plusz értéket adni, addig a filmről ugyanezt nem mondhatjuk el, szépen belesimul a sci-fik – a JÓ sci-fik – tengerébe. Tehát – mint az előzőekben már taglaltam -, nem az volt a bajom, hogy jelenetek vagy karakterek hiányoztak volna a történetből, tisztában vagyok a könyvek adaptálásának nehézségeivel, a papír és a vászon közti eltéréssel (valójában nem a könyvet, hanem a történetet adaptálják forgatókönyvre). Az alma-körte hasonlatod viszont sántít, mivel itt az almából csinálták a körtét.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ