Forráskód kritika

(Írta: Kenobi)

Hiába írtak már több kötetre való tanulmányt, készítettek futószalagon filmeket az időutazás lehetséges voltáról, jegyezzük meg, a Forráskód csupán távoli rokon, s nem is időgép. Egyfajta virtuális valóság, ilyesmi. Elszenvedőjének záros határideje adatik az események felderítésére, mert különben nagy baj lesz. Ha nagyon utálatos akarok lenni, akkor azt mondanám, Jake Gyllenhaal lehet bolygónk legfelkapottabb színésze, úgy nyolc percenként több darabban látjuk. Ezen mondatomat rögvest vissza is szívom, legalább két okból.

Egyrészt, morbidabbra sikerült a közalkalmazotti béremelésnél, másrészt, tényleg bírom a színész fejét, kár személyével idétlenkedni. Különben is, a cselekmény követeli meg a nyolc mágikus perc állandó szajkózását. Szegény kacsa is unhatja már a banánt, annyiszor emelkedik a tó vízéről, én sem jövök többé az időproblémával. Ám mielőtt belemennénk a részletekbe, rögtön alkossunk véleményt. A Forráskód igencsak jóféle mozira sikeredett. Még annak ellenére is, hogy kerülgetett a deja vu különleges érzése.

A könnyebb érthetőség ezúttal elbírna némi tartalomismertetőt, bővebb magyarázatot, mire föl a nagy sietség. Érjük be annyival, egy Chicago felé robogó vonaton elrejtett bomba sürgeti a szereplőket. A bombákat persze robbanásért készítik, ezt kéne megakadályozni, gyorsan előkeríteni a teljesen jelentéktelen merénylőt, mert az is van, ne maradjunk kétségek között. Követhetetlenül tudományos szöveggel is zsongítanak, s az információ tömeg nyakamba zúdításával sikerül elérniük a legfontosabbat: fenntartják érdeklődésemet. Ennél többet a történetről illetlenség lenne elárulnom, meg aki elkezdi nézni a Forráskódot, az sajnos hamar rájön a lényegére. S amikor rálépünk a felvilágosodás útjára, onnantól már nincs miről beszélni. Megy minden, mint a karikacsapás, erősen kiszámítható vágányra vált a vonat. Ettől függetlenül Duncan Jones mozija megtekintésre érdemes.

A sztori által megkövetelt dráma mélységi ábrázolásával vitába szállnék és feszültségteremtés módjával is akadt némi problémám. Azért túl komolyan ne vegyék iménti mondatomat, csak egy utcáról berángatott ősbunkó kukacoskodása. Mellesleg, kérdések tömegét vágják arcomba. Megváltoztatható-e a jövő? Eleve kilátástalan a főhős küldetése? Párhuzamos világok? További eget rengető dilemmák sora, amivel csak azért nem tolakodnék, mert rávezethet a végkifejlethez, abban pedig nem segítek. Az biztos, a forgatókönyvírók naponta hálaimát rebegnek a mobiltelefon feltalálóinak, hiszen nemcsak a hétköznapi életük lett könnyebb általa, hanem valóságos dramaturgiai csodafegyvert is kaptak a kezükbe. A Forráskód például nem jöhetett volna létre a mobil nélkül, hiszen végig fontos szerepet játszik a filmben.

A hangulatteremtéssel egyébként nincs lacafaca. Sikerült a Source Code-nak elérni, hogy többet mutasson, mint ami valójában. S ez az a pillanat, amikor a látványközpontú, vérfagyasztó krimiben, vagy éppen a sci-fiben reménykedőknek lelomboznám féktelen jókedvét, ugyanis csak minimális köze van mindegyikhez. A cselekmény jelentős része a vonat egyik kocsijában játszódik, ahol a főszereplő bágyatag, de hősre gyúrt tekintetével, kissé idegbeteg módon kapkolódik. Nem, nem. Jake Gyllenhaalnak nem kellett hosszú szövegeket tanulnia. Helyette sikerült összetett érzelmeket finom mimikával kifejeznie, az időt plasztikus jellemábrázolással agyoncsapni, meg hasonló luxusokkal nyomulni. Ráadásként a pörgősségre helyeznek nagyobb hangsúlyt, ami jót tesz az ügynek. Mindemellett nem feledkeznek el a romantikáról sem, Michelle Monaghan személyében. A nő nem alkot maradandót, leginkább bájosan mosolyog. De akkorákat, ha mosolya növesztené, ülve nyalogatná a Holdat.

Forráskód értékelés: Másra számítottam, de kellemesen csalódtam. Alapvetően dinamikus, üresjáratot csírájában tartalmazó rohanás lett a dologból. Michelle Monaghan szélesvásznú mosolyával és aranyosságával inkább használ a filmnek, mintsem ártana. Jake Gyllenhaalról már tudjuk, rendkívül módon élvezi a blockbusterek hangulatát. A Forráskódról egyáltalán nem mondhatjuk el, hogy akár egészében, akár részleteiben összemérhető a színész korábbi popcornprodukcióival. Kiemelkedik, hisz inkább nevezhetjük agyat munkára fogó okos mozinak, mintsem szemkápráztató trükkökkel hencegő zöldségnek. De talán nem is feltétlenül ezt a célt tűzték ki alkotói. Piciny Avatar beütés, aztán az Idétlen időkig hatása nehezen tagadható, ezért története sem mondható túlzottan eredetinek. Időnként akadozik, máskor belehal csavarjaiba. Vége is csöpög a sziruptól, az legyen a legnagyobb baja.

Értékelés: 7,5/10

További cikkek a témában:

1. Forráskód /Source Code/ – trailerrel Colter Stevens (Jake Gyllenhaal), többszörösen kitüntetett katona, egy idegen ember...
2. Forráskód – az első 5 perc Az első öt percet láthatjuk Duncan Jones, a Hold rendezőjének...
3. Forráskód /Source Code/ és Hanna poszter Végre érkezett egy normális poszter az április 21-én kerül magyar...