Fant4sztikus kritika

5
289

Fant4sztikus_head

Fant4sztikus kritika

Fant4ziátlan

Szerző: Bányász Attila (Miner)

A középszer mezsgyéjén poroszkáló kezdés után a Fantasztikus Négyes reboot meredek lejtmenetbe csap át, hogy megfossza nézőit a katarzistól, saját magát pedig a méltóságtól. Azt csak a bennfentesek tudhatják, hogy a filmre a rendező, Josh Trank vagy a Fox Stúdió szórta-e az első lapát földet, mi nézők fogjuk viszont az utolsót. R.I.P. F4!

A-fantasztikus-negyes-poszter

A Kutyaszorítóban című minisorozat és Az erő krónikája rendezője, Josh Trank pályájának csillaga nemrég még felívelőben volt: a Fantasztikus Négyes egyedi, manapság trendinek számító, komor hangulatú rebootja után már kipárnázták számára a Star Wars spin off Rouge One rendezői székét is. Aztán előbb a bejelentés érkezett, hogy mégsem kívánja elkötelezni magát a Star Wars Univerzuma mellett (minő meglepő véletlen, hogy mind a spin off Rogue One, mind az F4 producere ugyanaz a személy: Simon Kinberg), majd szárnyra kaptak a pletykák, hogy komoly gondok vannak a Fantasztikus Négyes háza táján: a stúdiónak hathatósan közbe kellett avatkoznia, új vágót és forgatókönyvírót alkalmaznia, s a film végét újra kellett forgatni. Az alkotók a sajtókonferenciákon széles mosollyal ugyan az ellenkezőjéről próbálták meggyőzni a nagyérdeműt, azonban a premier előtt Trank a twitterén elszólta magát: egy éve még egy nagyszerű verziója létezett a filmnek, a mostanitól viszont elhatárolja magát. Megindult a sárdobálás, szárnyra keltek Trank sztárallűrjeiről szóló híresztelések: mennyire nehéz vele együtt dolgozni, hogyan szeparálódott el mindenkitől a forgatás alatt, hogy képtelen volt egyben tartani az egész forgatást.

Fant4sztikus_kritika_2

Valószínűleg sosem kerül elénk Trank megálmodott verziója a Fantasztikus Négyesről, így arra sem fog soha fény derülni, valóban szükség volt-e a stúdió „tűzoltására”, s tényleg gyengébb produktum lett volna a végeredmény, vagy egyszerűen csak annyira más irányba vitte volna a rendező a fantasztikus csapatot, ami nem illett bele a gyártó elképzeléseibe, s ők inkább egy kommerszebb, jól bejáratott elemekre épülő „pénzcsináló” verzió mellett törtek lándzsát. Így gyorsan összehányták a stúdióbarát változatot – ha most nem jönnek elő egy F4 filmmel, a megfilmesítési jogok visszaszállnak a Marvelre -, a nagy sietségben már arra sem volt idő, hogy az alapkoncepció szerint a filmet átalakítsák 3D-sre. A végeredmény – sajnos – önmagáért beszél.

Fant4sztikus_kritika_8

A film eredettörténetet tár elénk, ám nem a 2005-ös filmet másolja szolgaian, amely az 1961-es eredeti, Stan Lee-Jack Kirby-s képregényen alapult, hanem a 2005-ben útjára indított Ultimate Fantastic Four modernizált képregény-változatát vetíti elénk: itt hőseink nem az űrben a kozmikus besugárzástól nyerik el különleges képességeiket, hanem egy másik dimenzióba való utazás mellékhatásaiként szenvednek tőle. De ne fussunk ennyire előre! A film Reed Richards és Ben Grimm gyerekkori barátságának megalapozásával indul, s előrevetíti a történet magvát is, amely körül forog a sztori: a teleportációt. Míg a Fantasztikus Négyes alapvetően egy különleges családként funkcionál a képregényekben, addig az új film elsősorban Richards szemszögéből mutatja be az eseményeket, a többi karakter, különösen igaz ez Grimmre és Sue Stormra, erősen háttérbe szorul. Annyi újdonságot sikerült a filmbe csempészni, hogy Johnny Storm és édesapja, Franklin doktor afro-amerikai, míg Sue utóbbi fogadott lánya, előbbi mostohatestvére. A rajongók előzetes negatív felhangjai ellenére a konstrukció remekül működik, kár, hogy Michael B. Jordan összes poénját (mind a KETTŐT!) lelövik a film előzeteseiben, Kate Mara pedig olyan halovány marad, mint fantasztikus alteregója. Alapvetően jellemző az új film figuráira, hogy a hosszúra nyúló felvezetés ellenére sem mélyülnek el, még annyira sem, hogy legalább karizmatikusan elkülönüljenek egymástól – szemben például a 2005-ös film főszereplőivel, akik esetében elég volt néhány színészi gesztus, s máris tudtuk, kinek hol a helye a történetben. A színészek közül talán Toby Kebbell játékában érződik némi árnyalás, hogy aztán sematikus antagonistává történő átlényegülésével szépen visszaálljon a sorba.

Fant4sztikus_kritika_6

Ismét csak előreszaladtunk, térjünk vissza a nem túl árnyalt felvezetéshez, amikor is hőseink – Grimm nélkül – megépítik a csillagkaput dimenziókaput. Már ott erősen rezeg a léc, amikor az akkor még erősen foghíjas csapat az indítékait elemzi, miért is nekik kellene átmenni elsőként a másik dimenzióba, azonban a kivitelezés (Grimmet lazán bejuttatják egy szigorúan őrzött objektumba, majd az erősen ittas fiatalok hirtelen felindulásból átruccannak az X. dimenzióba?), mind dramaturgiailag, mind technikailag: borzalmas. Az “Odaát” megdöbbentően fantáziátlan díszletezése, valamint a kidolgozatlan számítógépes megoldások “zölden” ragyogják be az elménket, majd a mi valóságunkba való visszatértük végre megvillant némi eredetiséget: az újonnan felvett különleges képességeiktől hőseink “szenvednek”, s ezt meglepően hangulatosan, stílusosan sikerült abszolválni a vászonra. Van egy halvány gyanúm, hogy Trank eredetileg ehhez a jelenethez hasonló elborult, sötét, depresszív, fájdalommal és szenvedéssel teli világot vízionált a Fantasztikus Négyesnek, ami végül leszavazásra is került.

Fant4sztikus_kritika_4

Ezt követően gyors vágás, s hőseink már az új hacukába bújva új képességeiket gyakorolják. Szinte úgy érzi a néző, mintha az orra előtt vágtak volna be egy ajtót, annyira nyilvánvaló, hogy nem ugyanazt a filmet látjuk. Beköthetjük a biztonsági öveket, mert innentől kezdve már csak lefelé visz az út! Gyorsan előráncigálják a távolba szakadt és papírvékonyságúvá laposodott főgonoszt, szinte pillanat alatt összeverbuválják a teljesen szétforgácsolódott bandát – egy percig se törődve a megbántott Grimm egyébként harmatgyengén felvezetett és kivitelezett érzéseivel -, és látványosnak szánt, de cseppet sem az CGI parádé mellett egymásnak eresztik őket. Az egyvégtében zöld háttér előtt felvett jelenetek esetében a színészek mellett csak a nézők feszengenek jobban a székeikben, miközben a kidolgozatlan, logikátlan, olykor abszurd végkifejletet kénytelenek elviselni. Richards testének elasztikus metamorfózisa talán az egyetlen trükk, ami jól sikerült – a 2005-ös filmben és a 2007-es folytatásában, az Ezüst Utazóban elég gyatrán lett kivitelezve -, s az akciószcénák során is igazán látványos – kivéve a finálét! A nagy kutyaszemekkel pislogó Lény viszont a McDonalds Happy Meal-es játékait idézi – talán nem is véletlenül! Hiába, a marketing nagy úr, s ezek szerint képes belenyúlni magába a készülő produktumba is… csak a profitérdekek ne sérüljenek!

Fant4sztikus_kritika_5

Sosem volt igazán szívügyem a Fantasztikus Négyes: már a 10 évvel korábbi verziókat sem éreztem igazán emlékezetesnek, bár tény, hogy a maga univerzumában való hiteles megvalósítása igazi filmes kihívás, de tulajdonképpen nem nehezebb, mint a legutóbb sikeres diadalmenetet befutott Hangyáé (ergo megoldható!). Kár, hogy a Fantasztikus Négyes zajos fogadtatása inkább keserű szájízt hagy nemcsak a nézők, de tulajdonképpen mindenki (az alkotók – köztük az arcukat adó színészek-, s persze a pénzt adó – s váró – gyártó stúdió) szájában. Lehetett volna egy Marvel minőségű darab, s talán a Sony Pókemberéhez hasonló kompromisszum is születhetett volna, s a Négyes csapat idővel visszatérhetett volna a saját istállójába. Nem lesz könnyű dolga a folytatást levezénylő rendezőnek – mert természetesen lesz folytatás! -, s a színészeknek sem, ha ezek után újra elénk szeretnének állni a testhez simuló búvárruháikban. Mert ez esetben minimum egy fantasztikus, s nem egy fantáziátlan négyest várunk el tőlük! Lehet felkötni a gumibugyit!

Értékelés: 3/10


Fant4sztikus film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Jobb lett volna ha inkább a jogok vissza száltak volna inkább a Marvelhez ők a Hangyátt elnézve(abbol se néztem ki sokatt aztán kelemesen csalodtam)biztps jobb filmett hoztak volna össze.
    Az első két rész nálam egy (2)közepes filmek voltak,de be kell valanom ilyen rosz képregény film utoljára talán az Elektra volt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ