Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni kritika

0
491

En_Earl_es_a_csaj_aki_meg_fog_halni_head

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni kritika

Egy halálraítélt barátság túlértékelt krónikája

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Íme, kis hazánkba is megérkezett végre a kritikus-, és közönségkedvenc tini dráma, amely nemcsak a Sundance Filmfesztivál zsűrijénél és a közönségénél verte ki egyszerre a biztosítékot (s szavazták meg mindkét kategóriában győztesnek), hanem a Fox Searchlight stúdiónál is, amely minden idők legnagyobb összegét (12 millió dollárt) fizette ki érte a fesztivál történetében. Valljuk meg, ez egy páratlanul attraktív belépő a hazai mozikba, melyre a nyári blockbustereket még mindig nyögve emésztő filmértő közönség úgy csaphat le, mint az a bizonyos gyöngytyúk…

En_Earl_es_a_csaj_aki_meg_fog_halni_belyeg

A film előzetese teljesen megvezeti a nézőt – itt jegyzem meg, remekül vágták össze! -, mert egy Csillagainkban a hiba-klónt ígér nekünk, miközben az impozánsan hosszú cím mögött egy kevésbé kommersz, már-már művészfilmes alkotás áll, amely nagy ívben tesz a jól bejáratott forgatókönyvi sablonokra. Megteheti, hiszen a nagy, amerikai, profitorientált stúdióktól független produkciós cég finanszírozta, így minden alkotó, a rendezőtől kezdve az eredeti regényt is jegyző forgatókönyvírón és operatőrön át a színészekig, következmények nélkül kutyulhatta bele művészetének kvintesszenciáját, s így egy meglehetősen egyedi koncepciójú film született.
A filmben egy (a)tipikus (?) amerikai tinédzser életét követhetjük nyomon, aki nem találja a helyét a világban, úgy tartja a távolságot mindenkitől, hogy látszólag minden társaságnak tagja, ám kapcsolatai felszínesek, a külvilágnak szólnak: mintha egy méretes tükröt cipelne mindenhová, s azt fordítaná az emberek felé. Egyvalakinek érzi csak jól magát a társaságában, ő Earl, akivel bár óvodás koruk óta együtt lógnak, saját megfogalmazásában mégsem barátok. Inkább csak társak az idő kitöltésében. Egy közös szenvedélyük van: házilag újraforgatják kedvenc filmes klasszikusaikat minimális költségvetéssel és szélsőségesen átértelmezett címekkel.
E kitűnő fiatalember, nevezzük Gregnek, csendesen hömpölygő nihiljébe csapódik be a Rachel nevű „meteor”, egy haldokló lány képében: nem teljesen önzetlenül és még csak nem is saját elhatározásból, mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s miközben a fiú mindent megtesz, hogy a mélybe vágyó barátját az Élet felszínén tartsa, a Halál árnyékában – nincs mit tenni! – kénytelen lesz ő maga is felnőni. S ez nagy kiszúrás!

DSC_3817.JPG

A Fifti-fifti óta tudjuk (kritikánk róla itt!), hogy a rákkal is lehet viccelni: ezen a betegségen túl is van élet és humor – az az igazán könnyesre röhögős fajta! -, mert amíg lélegzünk, igenis jogunk van embernek maradni – s nem áldozatnak lenni! Akárcsak a Fifti-fifti, úgy az Én, Earl és a csaj… is a humor oldaláról próbál megközelíteni egy igen komoly témát igen egyedi nézőponttal. Mint már vígjátékok esetében oly sokszor kiveséztem, mindenkinek eltérő az ingerküszöbe a humor terén, s az a helyzet állt elő, hogy jelen alkotás az enyémet nem ütötte meg. A kellemetlen és kényelmetlen szituációkba kényszerített Greg inkább csak szánalmat bírt kiváltani, és bizony sokszor éreztem úgy magam a fel-felkacagó nézőtéren, mint a teljesen összezavarodott és értetlen, végletekig antiszociális Sheldon az Agymenőkből – bazinga! Természetesen készséggel elismerem, hogy a hiba az én készülékemben van.
A filmben a világot Greg erősen szubjektív szűrőjén keresztül láthatjuk – ezt a privilégiumot a narráció csak fokozza: ő a mindenható mesélő, aki megteheti, hogy előre-hátra ugrál a történetben, lelő egy poént, átejti a hallgatóit, kedvére tördeli fejezetekre a sztorit, melyekre mókás címkéket aggat, s közben beszél és beszél, de már szinte idegesítően sokat. És ráadásul feleslegesen. Az animációs betétek viszont imádnivalók és szórakoztatók, akárcsak Greg és Earl újraforgatott filmjei, melyek eredetijének az átértelmezett címeik alapján történő beazonosítása a néző számára felér egy filmesztétikai keresztrejtvénnyel. Kamaszkorunkban mi is játszottunk hasonlót az unalmasan hosszúra nyúló géptermi órákon: Paintbrush-ban rajzoltunk stilizált ábrákat, amelyeknek lehetetlenül hosszú címeket adtunk, így gazdagítva többletjelentéssel az irkafirkákat. Nagyon szórakoztatónak találtuk akkor, rajtunk kívül viszont valószínűleg senki más.

En_Earl_es_a_csaj_aki_meg_fog_halni_kritika2

A film néhány figurájáról – Greg filozófiatanár apjáról vagy Rachel neurotikus anyjáról – A legényanya tanácselnökének klasszikus „Túltoltuk” idézete jut eszembe, a többi karakter – a főszereplők mellett például Jon Bernthal börtöntetkós tanára – ábrázolása viszont ritka pontos, már-már tűéles, és dramedyhez képest is nagyon erős.
A film utolsó negyedében Greg álmosító világába bekönyököl a valóság. Mintha nézőpontváltás történne, a gyenge lábakon álló vígjátéki elemek visszavonulót fújnak, s szinte egyik pillanatról a másikra kőkemény drámában találjuk magunkat. Arcunkra fagy a mosoly, Greg, Earl és Rachel megmutatják a másik arcukat – s megkapják nagymonológjukat -, amelyek talán korábban is ott voltak, csak mivel Greg nem vette észre, így mi sem láthattuk. Rachel betegsége is farkasmosolyt villant, majd a lánnyal együtt módszeresen minket is elkezd felfalni a többi szereplővel együtt. Innentől kezdve nincs menekvés: a film utolsó negyed órája azt is magával rántja, aki eddig – mint jómagam – ódzkodott alámerülni a kétségkívül egyedi, ám korábban kissé felszínes világba.

En_Earl_es_a_csaj_aki_meg_fog_halni_kritika3

Az Én, Earl és a csaj… kétségkívül sajátos hangulatú, a zsáner kereteit feszegető alkotás, amely minden szentimentalizmus nélkül bír megható zsebkendős film lenni. Ugyanakkor minden „jósága” ellenére a legszélesebb fronton, ahol a humorával mindent elsöprő győzelmet kellene aratnia, elvérzik. Tetszetős a forma, tartalmas a belső, ám a megvalósításnál elbukik. Az irány azonban jó, s a horrorfilmek, és -sorozatok után a dramedy-re átnyergelő Alfonso Gomez-Rejon rendezőről biztos hallunk még, mert a kreatív, kísérletező kedvű emberekre pont a filmgyártás Mekkájában van a legnagyobb szükség.

Értékelés: 4/10


Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ