Élve eltemetve kritika

14
1469

Élve eltemetve kritika

(Írta: Miner)

Egy fakoporsóba zárva ébredni – azt hiszem, ez a rémálmok netovábbja lehet, pedig jómagam nem vagyok egy klausztrofóbiás alkat. Ryan Reynolds ”új” filmjében real-time követhetjük nyomon egy magunkfajta hétköznapi ember túlélésért folytatott küzdelmét, s miközben a képsorokat nézzük, akaratlanul is ott motoszkál bennünk a kérdés: hasonló helyzetben mi mit tennénk?

Élve eltemetve kritika

A spanyol filmesek a hangulatkeltés mesterei a filmiparban, és ezt bizonyítandó nem kell visszamennünk a ’70-’80-as évek alacsony költségvetésű kulthorrorjaihoz, a közelmúltban is találunk remek példákat: Alejandro Amenábar (Nyisd ki a szemed, Más világ, A belső tenger, Agora), Nacho Vigalondo (Időbűnök), Juan Antonio Bayona (Árvaház), Isidro Ortiz (Rettegés,) Jaume Balagueró és Paco Plaza (REC 1-2), mindezt a teljesség igénye nélkül. Így amikor hírét vettem, hogy Ryan Reynolds főszereplésével egyszemélyes drámát forgatnak, melyben egy szerencsétlen élve lesz eltemetve, és mindezt a spanyol Rodrigo Cortés kezébe helyezték, valami azt súgta, érdemes a projectet nyomon követni. Az utóbbi időben megtanultam odafigyelni a spanyol és a mexikói (Alejandro González Inárritu, Guillermo del Toro) filmesek munkáira.
A 127 óra után kíváncsi voltam, mi újjal tudnak előrukkolni a műfajban. Danny Boyle hosszas felvezetésétől eltérően itt rögtön „in medias rés” kezdünk. Nincs kecmec, rögtön a koporsóban térünk magunkhoz Paullal, a főhősünkkel együtt, aki nem szakáccsá lefokozott elitkommandós, de még csak nem is különlegesen kiképzett vietnámi veterán, hanem egy szimpla teherautó sofőr Irakban. A teljes sötétségben Zippo öngyújtó lángja gyúl, és ezzel elkezdődik Paul másfél órás pokoljárása. A film teljes egészében a koporsóban játszódik, egy pillanatra sem lélegezhetünk föl, nem láthatjuk a napfényt vagy a csillagokat, nem tágul ki a tér körülöttünk, maradnak a deszkalapok, amelyek percről percre egyre jobban összenyomják főhősünk pszichéjét. Még flashback-ek sem mentenek meg bennünket a klausztrofóbiás érzéstől, ugyanis ilyenek nincsenek a filmben: nem arról szól, hogy emlékek vagy épp hallucinációk képében ismerjük meg a központi figura múltját és jelenét, gondolatait és belső világát. Mondhatni, a sztori gyakorlatias vonalon halad, a jelenben, azt követhetjük nyomon, hogy Paul mit tesz meg azért, hogy kikerüljön szorult helyzetéből. S a válasz: bármit. Mert az emberre is jellemző az, ami minden más élőlényre: ha sarokba szorítják, az ösztönök veszik át a hatalmat, és az egyetlen cél a túlélés (ami az ellentéte a Fűrész-filmek fő mozgatórugójának, miszerint ha az embernek saját maga ellen kell fordulnia, akkor a legtöbbször bizony alul marad).

Élve eltemetve kritika

Paul egyetlen mentsvára a mobiltelefon, amit furcsa mód pont azok hagytak a koporsóban, akik bezárták oda. Ahogy Paul telefonon próbál segítséget kérni, szinte Kafkai helyzeteken kell keresztülvergődnie: szinte fogcsikorgatóan együttérző vigyorral a képemen figyeltem, ahogy próbál átevickélni a sok bürokratikus szarságon, miközben meglepődve konstatáltam, hogy ezek szerint a túlzott bürokratizmus nemcsak nálunk probléma (bár, ha belegondolunk, Asterix tizenkét próbájában is a bürokraták tudták csak majdnem legyőzni derék gallunkat!). Amikor a zárt koporsóban tompán fölhangzik a hívás átkapcsolásakor hallható zene, csaknem hisztérikus nevetésben törtem ki: nem a főhősön, hanem vele együtt nevettem kínomban vagy inkább közös kínunkban, annyira abszurd helyzetnek tűnt föl. Lám, itt vagyunk a XXI. században, a nagy információs forradalom után, a mobiltelefon révén már mindenki elérhető, és tessék, mégis a hálózat csapdájában vagyunk, az üzenetrögzítők, az automatikus hívásátirányító, és -kezelő rendszerek, valamint kínosan precíz szabályok alapján felépített társadalmunk bürokratikus imamalmai őrölnek és darálnak be minket, s amikor minden mindennel összeér, ott vagyunk, ahol a part szakad. Hát idáig zötykölődtünk el a kapitalizmus göncölszekerén, és itt kell rádöbbennünk: teljesen magunkra maradtunk, csak magunkra számíthatunk. Szép új világ! Építsük csak légváraink mobiladó tornyait minél magasabbra… innen lehet csak szépen pofára esni!
Remek alapötlet, jól sikerült kivitelezés jellemzi a filmet, az operatőri munkát (szép volt, Grau!) csak dicsérni tudom. A forgatókönyv is jól sikerült. Sokan panaszkodnak, hogy sok az üresjárat a filmben, én nem osztom ezt: real-time követhetjük nyomon Paul koporsóban töltött másfél óráját, így nem pöröghet egyfolytában 100%-on a sztori. Amúgy én egy percig sem unatkoztam rajta.

Élve eltemetve kritika

Sokan úgy vélik, hogy Ryan Reynolds most bizonyított, hogy remek színész, hiszen egyedül ő látható a vásznon másfél órában, és az egyik legnehezebb színészi feladat, amikor játékával folyamatosan fönn kell tartania a néző érdeklődését. Ez sikerül is neki, bár őszintén szólva nem érzem, hogy ettől mondjuk Al Pacino-val egy szintre emelkedett volna.
Biztos vagyok benne, hogy sok vitát fog kiváltani a film: lesz, aki odáig lesz tőle, mások számára unalmas és nézhetetlen lesz (hasonlóan, mint anno az Ideglelés körüli mizéria zajlott). Mindenesetre filmes szemmel nézve jó munkát végeztek az alkotók, a hivatalból kritikusok az ujjaikat nyaldosták és ínyencként csettintgettek hozzá. A Rottentomatoes-on jelenleg 86%-on áll, a magamfajta „mezei” filmrajongók pedig az imdb-n 7,2 pontra értékelik, amellyel magam is egyetértek.


Élve eltemetve /Buried/ film adatlap

14 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én is megnéztem, nekem nem jött be annyira.
    Nagyon elcsépelt panelekből áll, némelyik elképesztően béna és hatásvadász…
    Én 10-ből 5-öt adnék, mert vannak benne ügyes ötletek, de amelyik nem jó, az tényleg nagyon lehúzza az egész sztorit.
    Amit viszont nagyon nem értek, az az, hogy az IMDB szerint kb. 3.000.000 USD-ból forgatták?! Mennnyiiii??? Mi került ezen ennyibe? :O

  2. TcHeeCo: Hát, nem a díszletre és az egzotikus helyszínekre, az biztos! :-D Átszámítva forintba ez körülbelül fél milliárd, ami valóban nem semmi pénz (a mostani ötöslottó nyereményből kijönne a Buried 1 és 2 része is :-D ). Reynolds nem tudom, mennyiért vállalhatta… Viszont a bevétel világszinten több mint 19 millió dollárnál tart, úgyhogy igencsak sikeres vállalkozás lett a produkció.

  3. REAL TIME??? :D Hát ez egy vicc… Remélem azért nem hiszi el senki, hogy egy koporsóban, amiben hisztérikusan liheg egy felnőtt férfi és közben éget egy zippo-t (sőt kicsit tüzet is rak a lábrészre) úgy 20-30 percnél tovább életben tudsz maradni…
    Alapvetően egyébként az ötletben van némi fantázia, de ahogy végül kivitelezték az egy fillért nem ér. A Kill Bill2 című mesében is hitelsebb az élve eltemetés. Al Pacino-ról meg annyit, hogy temessék el őt és játsza el nyugodtan, az sem fog emelni a filmen. Egyébként ő is csak egy arc ami adott esetben passzol egy szerephez.
    Na mindegy, Buried:Sucks!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ