5 komment »

Isu :
Nem volt részem a filmhez még,de látom a színészgárda elég jó
# 25 február 2011 at 06:52

Kenobi :
Az a bajom az ilyen filmek többségével, amelyekben valami, vagy valaki pusztulással fenyegeti a Földet, hogy már azelőtt tudom a befejezésüket, hogy egyetlen másodperc is lepergett volna belőlük: mindig akadnak tökös brúszvilliszek, intelligens tudósok, akik az utolsó pillanatban úgyis megmentik bolygónkat. Egy ügyes filmes képes lehet elfeledtetni velem ezt az érzést, ám Mimi Leder rendezőt nem abból a fajtából gyúrták.
Mondhatok olyat, nem is ez volt a célja, ő nem adrenalin pumpáló, hiperlátványos popcornmoviet akart készíteni, hanem az emberi kapcsolatok alakulása érdekelte a katasztrófa árnyékában. Rendben, legyen ettől boldog, de a 11 évesen lenyúltam 32 dollárt a tárcádból, és amikor kisbaba voltál egyszer fejre ejtettelek, azóta vagy ilyen ütődött típusú maszlagok nem igazán tudnak maradandót jelenteni, mert minden a felszínes formula szerint alakul.
De lássuk, most éppen mi miatt közeledik a világ vége, és kik és hogyan próbálják megakadályozni? Nos, az emberiségre, csakúgy, mint az Armageddonban, egy hatalmas méretű üstökös-kisbolygó hozza a szaporát. Vészesen közeledik, azon belül is természetesen az USA felé. A mindig hiperaktív amerikaiak ezt nem nézik ölbe tett kézzel, és egy veterán asztronauta (Robert Duvall) vezetésével expedíciót küldenek az űrbe, hogy robbantással eltérítse az üstököst az eredeti pályájáról. Mi pedig úgy várjuk küldetésük sikerét, mint a Messiást.
Mivel az akcióra a film negyvenedik perce körül kerül sor, sejthető, nem fog sikerülni, és nem is sikerül: az üstökös a robbantástól két darabra szakad, de továbbra is a Föld felé halad. Az elnök (Morgan Freeman) őszintén beismeri a kudarcot, és bejelenti a B-tervet: egymillió kiválasztott számára föld alatti város épült, ahol is megpróbálhatják túlélni a bulit, míg a Föld a becsapódás következtében keletkező hatalmas porfelhő miatt évekre sötétségbe borul.
Az emberek tehát készülni kezdenek a végre és itt jön az emberi kapcsolatok könnyzacskókat megviselő bemutatása: az egész esetet legelsőként kiszimatoló újságírónő (Tea Leoni) rendezi dolgait apjával, az üstököst annak idején a tanárával felfedező Leo Biederman (Elijah Wood), aki visszamegy szerelméért stb.stb., miközben az expedíció az űrben az utolsó másodpercig igyekszik valamilyen okosságot találni a katasztrófa elhárítására…
A végső megoldáson persze lehet szökőárat szipogni, mint ahogy az is komoly dilemmát jelenthet, melyik filmnek nagyobb az élvezeti értéke? Én az Armageddonnál maradok…
5,5/10
# 26 február 2011 at 09:20

Isu :
Armageddon-hoz köze nincs ennek,két film között van különbség,pedig ezt a filmet még nem láttam…
# 26 február 2011 at 13:24

Kenobi :
A két film anno, szinte egy időben futott a mozik műsorán, úgymond riválisként. Csakhogy, amíg a Michael Bay rendezte, Bruce Willis, Ben Affleck nevével jegyzett Armageddon a harsányságra és a látványra helyezte a fő hangsúlyt, addig a Deep Impact más utakon járt. Anyagilag is az első film járt jobban, nagyjából 554 milliónál jár, addig a Deep Impact jó kétszázmillióval lemaradva. Nekem az Armageddon jobban bejött, mert azt adja, amit fölvállalt. Igazi popcorn mozi, ami mind látványával, mind hangzásában szétszedi a házimozi rendszerem, magyarul, szórakoztatóbb. A Deep Impact ezzel szemben – igaz, katasztrófa bemutatásával szintén szeren van – belefásul saját depressziójába. S ha majd megnézed általam mélyen tisztelt Lsu a jelen filmet is, akkor rögvest tudni fogod, hogy a két produkció nagyon is hasonló gyökerekből táplálkozik.
# 26 február 2011 at 14:56

Isu :
Kenobi: ezek után biztos,hogy megfogom nézni.
# 26 február 2011 at 15:04

Szólj hozzá te is!

Felhívás

Kiemelt cikkek

Hirdetés

Heti mozibemutatók – 2013. május 16.

Legutóbbi hozzászólások

Filmtrailer a Facebookon