Börtönregény kritika

Ha a gringo diktál

Írta: Bányász Attila (Miner)

Mel Gibson-ra újabban rájár a rúd, talán az antiszemita szagú és egyéb kirohanásai tették be az ajtót előtte az angyalok városában, vagy a magánéleti problémái csaptak át a feje fölött, mindenesetre sem a sokáig dobozban pihentetett Jodie Foster film, A hódkóros, sem pedig A sötétség határán nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azt megelőzően pedig inkább a kamera másik oldalán próbált szerencsét. A Börtönregénnyel Gibson visszatér a jól bejáratott akciósztár szerepköréhez, és, valljuk be őszintén, ez áll a leginkább jól neki. Lássuk, hogy a hírhedt mexikói börtönben hogyan rúg szét néhány börtöntetkós segget!

Két bohócmaszkos figura menekül egy lerobbant kocsiban a rendőrök elől a semmi közepén. A hátsó ülésen táskányi pénz. Vér fröccsen, a permet cseppjei az időbe fagyva lógnak a levegőben, miközben Gibson kellemes baritonja vázolja, hogy mi a helyzet. Hamarosan a nehézkes amerikai „cirkáló” nyögve a levegőbe emelkedik, fittyet hányva a természet törvényeinek, és főszereplőnk szó szerint egy másik világban találja magát. Hathatós indítás, a több kameraállásból gyönyörűen fényképezett akciójelenet láttán összefut a szánkban a nyál! Igen, így kell ezt csinálni!
Adrian Grünberg ugyan elsőfilmes rendező, de többnyire rendezőasszisztensként számos nagyköltségvetésű játékfilmben (Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik, A sötétség határán, Apocalypto, Tűzben edzett férfi, Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán, stb.) is közreműködött. A rendezés mellett a forgatókönyvet is ő szállítja szintén újonc kollégájával, Stacy Perskie-vel, illetve a szkript finomításába már Gibson is beleszólt. A sztori egyébként egészen jó, kerüli a sablonok alkalmazását, ami különösen üdítő, s végül nem a forgatókönyv hibája, hogy a film a közepén leül.

A film története szerint egy balul sikerült rablás után a nevesincs rosszfiú (jobb híján nevezzük Driver-nek) a mexikói határ túloldalán landol, egyenest a nem éppen tisztességükről híres határőrök orra előtt. A „derék”, alulfizetett honvédők lenyúlják a kocsi hátsó ülésén talált táskányi lóvét, Drivert pedig valami ürüggyel bekaszlizzák a hírhedt mexikói börtönbe, az El Pueblito-ba. Driver nem mindennapi túlélésének krónikája a Börtönregény: miközben megpróbálja feltérképezni a hierarchiáját, egyben megismeri, meg-, és túléli e rendkívül különös büntető-végrehajtási intézménynek az átlagos mindennapjait. Segítségére van ebben egy 9 éves kisfiú, aki elnavigálja a rosszfiúk között. Cserébe Driver elhatározza, hogy kijuttatja innen az édesanyjával együtt, na meg alkalomadtán visszaszerzi a lenyúlt pénzét is.
9 éves kisfiú a börtönben?! Jogos a szemöldökfelvonás, pont ebben rejlik az El Pueblito sajátossága. A börtön – amely régebben valóban létezett, de a film szerint már bezárták – valójában egy apró, elkülönült városként létezett, ahol a rosszfiúk bevihették a családjaikat is, a falak mögött együtt élhettek, férfiak és nők vegyesen, s a rosszfiúk ugyanúgy fegyvert hordtak, mintha a börtön falain kívül grasszáltak volna. Veszélyes és kemény világ volt ez, ahol pont ezért nem nagyon értem, hogy egy „gringo”, egy fehér seggű kakukktojás hogyan mászkálhatott anélkül, hogy kinézték volna. Mindegy, ne akadjunk fenn mindenen, meg amúgy sincs lövésem a börtönfalak mögötti életről!

A film pont ott laposodik el, ahol a legerősebbnek kellene lennie, mégpedig a börtönbeli állapotok bemutatásánál. Őszinte leszek, én unatkoztam rajta. Félreértés ne essék, Gibson rendkívül tökös benne, élvezet őt bámulni, ahogy konspirál – valahogy engem a karaktere Porterre emlékeztetett a Visszavágóból, amelyre rákontrázott a film alatti narrációja -, de amikor nem ő van a vásznon, hát… Különösebben senki mást nem érdemes megemlíteni a filmből, jellemzően Gibson figurája köré húzták föl a sztorit. Más itt labdába sem rúghatott.
A Börtönregény a vége felé azonban ismét magára talál: maga a sztori húzza ki a rendezői posványból, s pont abból kifolyólag, hogy nem sablonokból építkezik, nem is láthatjuk előre azt a néhány csavart, amivel Grünbergék élnek. Különösen erős a filmben a donor szál, ügyesen terelgetik az alkotók a végkifejlet felé.
Említésre méltóak még a film akciójelenetei: ugyan nincsen sok belőlük, de minőségiek, külön kiemelném a film eleji autósüldözés végkimenetelét, és a film közepén a lövöldözést. Semmi túl közeli, semmi követhetetlen vágás, hanem a megfelelő távolságból felvett, hosszan kitartott snittek, szépen belassítva. Kérem szépen, ezt szeretjük! A film operatőre Benoît Debie, Gaspar Noé (Visszafordíthatatlan, Enter The Void) kedvenc operatőre.

A Börtönregény korrekt akciófilm lenne, ha a feszültséget ügyesebben adagolnák, azonban a film közepi lejtmenet megbocsáthatatlan, s nem menti meg az egyébként érdekesebbre sikerült lezárás sem. Így Gibson egy erősen közepes filmet tudhat maga mögött, ami – igaz, ami igaz – a legutóbbi filmjei fölött áll ugyan, de nem sokkal. A Börtönregényben bizony benne volt a lehetőség egy újabb Visszavágó szintű produkciónak, sajnos az elsőfilmes alkotók erejét ez meghaladta. Azért még nem tettünk le végleg Gibsonról, főleg, hogy Shane Black kész a Halálos fegyver 5 forgatókönyvével. Ha a Mad Max nem is kellett neki, Martin Riggs figurájára még mindig rábólinthat.

Értékelés: 6,5/10

További cikkek a témában:

1. Börtönregény – magyar feliratos előzetessel Egy bankrablást követő autósüldözésben Driver (Mel Gibson) áttöri autójával az...
2. Börtönregény előzetes Mel Gibsonnal Korábban How I Spent My Summer Vacation címen futott Mel...
3. Gyilkos vágyak kritika Brian De Palma biztos kezű filmiparosként aposztrofálódott Hollywoodban, akinek filmográfiája...