Az Útvesztő – Tűzpróba kritika

4
1468

Az_utveszto_Tuzproba_head

Az Útvesztő – Tűzpróba kritika

The Walking Mad

Szerző: Bányász Attila (Miner)

Az Útvesztő folytatásában ezúttal valóban a lovak közé hajítják a gyeplőt, és ezt tessék szó szerint érteni! A Tűzpróba legnagyobb erénye, hogy az alkotók el mertek szakadni James Dashner azonos című regényének lapról lapra történő vászonra adaptálásától, és az alapokat megtartva olyan úton elindulni, amellyel sikerül felülmúlni még a könyv nyújtotta élményt is – ez pedig az adaptációk esetében az a bizonyos fehér holló kategória! S így a majdani banális végkifejlet is megbocsátható, hiszen az út a fontos, s nem a cél.

Utveszto2_MIM_255x214px

Amikor anno bejelentették James Dashner Az Útvesztő című ifjúsági sci-fi regényének megfilmesítését, kisebb részt kötelességből, nagyobb részt kíváncsiságból – merthogy szeretem a jó könyveket, s mi sem jobb ajánlólevél egy regénynek, mint az adaptálása – álltam neki a kötet elolvasásának, amelynek sodró lendülete, kalandregényes stílusa rögtön magával ragadott, nem beszélve a megoldandó rejtélyről, hogy miért zárnak be fiatalokat egy életveszélyes labirintusba, s vajon hogyan fognak onnan meglépni. A könyv végkifejlete azonban felemás érzéseket szült bennem, s kétkedve fogtam bele a rétestésztaként nyúló folytatásokba, melyekben az egyre inkább körvonalazódó „megoldás” logikailag ellentmondott a sorozat felütésének (az Útvesztő értelmét kérdőjelezve meg), s személy szerint máig sem igazán tudok mit kezdeni vele, elkapkodottnak érzem. Így maga a film, Az Útvesztő sem igazán nyűgözött le, a korábban vizuális effektekkel foglalkozó Wes Ball első rendezésében sem tartalmilag, sem technikailag nem találtam kiemelkedőt a jó alapötleten kívül, s így számomra a közízlés kielégítés középszerének jótékony feledésébe fúlt.
Ám “Vox populi, vox dei“, tartja a latin, szabad fordításban ez annyit tesz: A nép hangja, Isten hangja. Az Útvesztő 34 millió dolláros büdzséje már a nyitóhétvégén majdnem megtérült, s a tengerentúli bevétel a 100 millió dolláros álomhatárig meg sem állt, míg világszerte még nagyobb volt az érdeklődés iránta. Az Útvesztő-sorozat immár a széles vásznon is aranytojást tojó tyúknak bizonyult, amit folytatni kell!

Az_utveszto_Tuzproba_kritika_3

A Tűzpróba kötetet még annyira sem találom jónak, mint az első könyvet, így nem sok jóra számítva ültem be a folytatás sajtóvetítésére. S bizony meglepően kellemesen csalódtam! No, nem a történetben, hiszen azt már ismertem – bár az alkotók a folytatásban szinte vázlatig csupaszították a sztorit, hogy aztán az alapoktól újraépítsék, rengeteg dolgot kihúzva az eredetiből -, hanem a megvalósításban: a filmet ráültették a thriller műfaji elemeire, s ezzel olyan sötét hangulatot gerjesztettek, amivel sikerült végre megfogni Az Útvesztő-széria „velejét”. Wes Ball-t pedig mintha kicserélték volna, mintha nem ugyanaz az ember rendezte volna a két részt: olyan profizmussal játszik az idegeinken, hogy maga Hitchcock is elismerően hümmögne. A feszültségkeltés a kisujjában van, s bár a történet, ahogy azt Az Útvesztőnél is megszokhattuk, rendkívül cselekményes – mindig történik valami -, ha néha veszít is a ritmusból, és lelassul, annál erőteljesebben tér vissza a feszültség: ezeknek a szüneteknek is jelentősége van, előkészítik a „terepet”, hogy még nagyobb csapást mérjenek az idegrendszerünkre.
A film szinopszisára jelen cikkben nem pazarolnék sort: aki a könyvet olvasta, az úgyis tudja, mire számíthat, aki nem, de az első rész alapján kíváncsi a folytatásra, annak javasolnám e spoilermentes írást követően a meglepetés erejét vagy – ha a jelen ajánló sem volt meggyőző – a film adatlapját!
A Tűzpróba nagyobbik része sötétben és zárt helyeken játszódik, de ez mit sem von le az operatőri munka értékéből. Az izgő-mozgó kézikamera használata ezúttal hozzátesz a filmhez, ugyanis valóban olyan érzést kelt, mintha mi is az események sűrűjében épp a túlélésre játszanánk. A film operatőre Pados Gyula, aki egyre nagyobb költségvetésű filmekben kap bizonyítási lehetőséget. A Tűzpróba kiválóan fényképezett alkotás, amire vele együtt mi is igazán büszkék lehetünk.

Az_utveszto_Tuzproba_kritika_6

A film kevésbé igényli a 3D-t a klausztrofób helyszínek miatt, bár azt el kell ismerni, hogy amikor néhány jelenetben végre kinyílik körülöttünk a világ, akkor van mit nézni. Perzseltföld design-ja elég látványosra sikerült, a posztapokaliptikus díszletek előtt le a kalappal – végre nem az Útvesztő digitális falai uralják a horizontot! -, a felhőkarcolós jelenet a repedő üvegen küzdő hőseinkkel – Spielberg Elveszett világából elegánsan koppintott akciószcéna – pedig igazán jól lett kivitelezve. Perzseltföld posztapok díszletei mellett a szériában először feltűnő Buggyantak is animáltak , a mai trendeknek megfelelően kissé zombis jelleget öltenek, mert ha a The Walking Dead-nek bejött, akkor az őrültek is megmártózhatnak az élőholtak húsrohasztó sikerében. Persze, ez magával hozza a 16-os karikát, a Buggyantak mégsem elborzasztóbbak, mint az első rész Siratói, s a célközönség úgyis adott.
Az Útvesztő-sorozat egyre hangsúlyosabban Thomas karakterére koncentrál, és el kell ismerni, Dylan O’Brien remek választásnak bizonyult. A második részben érezhetően sikerült még jobban elmélyülnie a szerepben, így amikor épp nem az események sűrűjében sodródunk, hanem nyugodtabb, drámaibb vizekre evezünk, sem fut zátonyra a produkció. A már a könyvben is harmatgyengén ábrázolt szerelmi szálakat az alkotók kigyomlálták, így a filmben például nem kerül kibontásra a Thomas-Teresa-Brenda-féle szerelmi háromszög sem. Viszont nagyon a háttérbe kerülnek Newt, Minho és a többiek, amit kicsit sajnálok, hiszen ők együtt alkotnak egy csapatot. A mellékszerepekre másodvonalbéli, de ettől függetlenül karakteres, drámaibb vénájú színészeket (Lili Taylor, Barry Pepper), valamint a Trónok harca és a Revolution tévésorozatokból kiemelkedő tehetségeket (Aidan Gillen, Giancarlo Esposito) választottak, akik mind bizonyították már, hogy néhány gesztussal élő, lélegző karaktereket tudnak elénk varázsolni.

Az_utveszto_Tuzproba_kritika_5

A Tűzpróba igazán jó könyvadaptáció, sikerének titka pedig az, hogy képes túlmutatni az eredetin – okos és bátor lépés volt az alkotók részéről, hogy be merték vállalni: csak a szilárdabb alapjaira építkeznek a könyvnek. A thriller műfaj felé elmozdulás szintén csak jót tett a a történetnek, amely elfedi a nézőit olykor logikai bukfencekre késztető buktatókat. A 3D-nek kevés értelmét éreztem, egyedül a város romjai közti barangolásnál ad némi pluszt az élményhez, ami viszont a vászonidő szempontjából elhanyagolható.
Wes Ball második filmje sokkal érettebb rendezői munkáról tanúskodik, mint Az Útvesztő, és ráadásul jobban is sikerült, mint az alapjául szolgáló könyv. Az Útvesztő Saga folytatására 2017. februárjáig kell várnunk. Addig pedig: Irány a Perzseltföld, Bököttek!

Értékelés: 7/10


Az Útvesztő – Tűzpróba film adatlap


Magyar Filmadatbázis film adatlap

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. nem tudom, én jobban szeretem, ha nem rugaszkodnak el a könyvtől, bár a filmet nem láttam még, várós. Az első rész tetszett, amiket kihagytak a filmből, az elment eddig …
    egyébként volt már nekem is olyan, hogy film jobban bejött, mint a köny. Az “Emlékek őre”-t filmet láttam, majd elvolvastam, de a könyv szerintem sokkal laposabb, és unalmasabb, mint a film. Hozzá is nyúltak rendesen a film adaptálásakor :).

  2. regisz: Félreértések elkerülése végett, a sztori követi a könyvet, jónéhány dolgot ugyan kihúztak belőle, de ez csak a javára vált a történetnek. Ami kritikát egyébként olvastam a filmmel kapcsolatban, mind a történetet szapulja, én ezt adottnak vettem, mivel hozott anyagból dolgoztak az alkotók – épp ezért tértem ki egy kicsit hosszabban a cikk elején a könyvekre, hogy a sztorit ezzel le is rendezzem, s ne rójam fel magának a “mozgóképnek”.
    Van néhány hasonló példa, ahol a mozgókép végül überli az írott formát, lásd: Harcosok klubja (Palahniuk maga is elismerte).
    Az Emlékek őre könyvben nekem nagyon bejött, elolvastam a teljes sorozatot, én egyszerűen felnőtt mesének, fantasy-nek fogtam fel, s így kellemesen szórakoztatott. A film viszont túl komolyan vette magát, mindenképp vérkomoly sci-fit akartak belőle kihozni.

  3. Miner:

    “jónéhány dolgot ugyan kihúztak belőle, de ez csak a javára vált a történetnek”

    kb. a történet 90%-át kihúzták és átírták így a film teljesen értelmetlenné vált.
    Egy csomó dolog nem lett kibontva, így aki a regényt nem olvasta fingja sem lehet róla, hogy mi micsoda és miért is történik.

    • “, így aki a regényt nem olvasta fingja sem lehet róla, hogy mi micsoda és miért is történik.”

      Én a Harry Potter filmekkel vagyok így.
      Könyvben minden sokkal jobban ki van bontva, mindent megértesz amikor olvasod, a filmben mindent pillanatok alatt ledarálnak és minden rögtön sikerül/megoldódik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ